A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Itt feladatok előtt , Ú­ jév napjával olyan szakasz­ba lépünk, amelyben dol­gozó népünk minden te­hetsége és szorgalma a kommunista társadalomhoz, a kommunizmushoz való átmenet­hez szükséges anyagi és szelle­mi előfeltételek alapjait igyek­szik lerakni. Ezért harmadik tízéves tervünket, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság első tervét már ennek az átmenetnek a szemszögéből néz­ve állítottuk össze. E terv ha­zánk népeinek felgyorsult fejlő­dését szorgalmazza mind az anya­gi termelés, mind a kulturális for­radalom terén. Az elkövetkező öt évben fon­tos szerepe lesz a fejlődés üte­me felgyorsulásának. Míg a má­sodik ötéves tervben az ipari ter­melés 34 százalékkal emelkedett, addig a harmadik ötéves terv el­következő esztendei alatt 38 százalékkal elmelkedik, s ugyan­akkor a százalékok volumenje egymástól lényegesen eltér. Ezer­­kliens vázhat­vanban a termelés volumenje 3,6-szor volt nagyobb, mint ezerkilencszáznegyvennyolcban, viszont a harmadik öté­ves terv utolsó esztendejében, tehát 1965-ban ez a volumen 3,7 szer­te lesz nagyobb, mint 1948-ban volt. Tehát ahogyan a számok is mutatják, a fejlődés tempója valóban felgyorsul és ez a tény az elkövetkező ötéves tervek gyors megva­lósításának szempontjából nézve igen nagy jelentőséggel bír.. A kö­vetkező évben ugyanis nagy fontosságú üzemeket építünk fel, s ezek döntően befolyásolják majd a további ötéves tervek ütemét. E fon­tos üzemek közé tartoznak a Keletszlovákiai Vasművek, a kralupyi műgumigyár és más vegyipari vállalatok. Hazánk történelmében még nem volt példája az ilyen óriás mé­­retű beruházásoknak, mint amilyenek a jelenlegi ötéves terv kere­tében valósulnak meg. Az első ötéves terv 93 milliárdos beruházásá­val szemben a második ötéves tervben már 200 milliárd koronát for­dítunk beruházásokra, ám a jelenlegi, vagyis a harmadik ötéves terv minden­t túlszárnyalva, népgazdaságunk fejlődésének felgyorsítására 320 milliárd korona beruházást irányoz elő. Mindezekhez hozzájárul majd a műszaki ismeretek és tudományok tömegalapokon végbemenő elsajátítása is, a dolgozók szaktudásának tökéletesítése, a termelési folyamatok és a közlekedés mechanizálása, majd fokozatosan történő teljes automatizálása, s nem utolsó sorban a tudományos kutatások eredményeinek ismertetése , egyben gya­korlati felhasználása. A harmadik ötéves terv irányelvei azonban nem vonatkoznak csu­pán az ipari termelésre, hanem magukban fogalják mezőgazdaságunk fő feladatait is. Bár az 1948-as év 6,3 százalékával szemben az 1960-as esztendőben hazánk termőföldjének már 90 százaléka tartozott a szo­cialista szektorba, mezőgazdaságunkban mégis sok volt a hiányosság és a kívánnivaló. Hiszen az elmúlt évben egymillió méter mázsa húst és naponta ötszáz vagon gabonát kellett behoznunk, s közben a nagy fokú mechanizálás mellett a városi lakosság munkások, hivatalnokok, katonák és iskolások tíz, százezreinek brigádjai segítettek szövetke­zeteiknek és állami birtokainknak, aratástól úgyszólván karácsonyig! Az elkövetkező ötéves terv mezőgazdaságunk nagy fejlődésével szá­mol. A mezőgazdasági termelést 22,8 százalékkkal, az eddigi munka­termelékenységet 53 százalékkal kell emelni, az önköltségeket vi­szont 11 százalékkal kell csökkenteni. Mindezt pedig 1964 végéig! Ami nem jelent mást, mint azt, hogy mezőgazdaságunknak a harmadik ötéves tervet négy év leforgása alatt kell teljesítenie. Vagyis a filmdalszerzők múltbeli egyenletével, a 2X2 néha 5-tel szemben adva van mezőgazdaságunk mindenfajta dolgozója részére az új, reálisabb egyenlet, amelyet megoldani nemcsak hogy lehetséges, hanem szükséges is. Az egyenlet egyszerű és világos, Íme elvtársak, 5— 4! Tessék hát megoldani. Mindehhez dolgozóinknak nagyobb szakképzettségre van szükségük. És itt igen nagy szerepe lesz a hazánkban végbemenő kulturális forra­dalomnak, amely új iskolatörvényével a tömegek művelődésének lehe­tőségeit még jobban megkönnyíti és végül is a munkaidő csökken­tésén, a nemzeti jövedelem fejenkénti növekedésén az iskolák, szín­házak és a 482 000 lakás felépítésén keresztül mindnyájunkat elve­zet az új, boldog kor, a kommunizmus küszöbéig, ahol nem lesz más, csak béke és bőség! Addig azonban meg kell vívnunk harcunkat a természettel, a far­kaserkölcsű múlt hagyományaival, valamint a nemzetközi imperializ­mussal. Ez a harc lesz, elvtársak, a végső, csak összefogni hát... !

Next