A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
Itt feladatok előtt , Ú jév napjával olyan szakaszba lépünk, amelyben dolgozó népünk minden tehetsége és szorgalma a kommunista társadalomhoz, a kommunizmushoz való átmenethez szükséges anyagi és szellemi előfeltételek alapjait igyekszik lerakni. Ezért harmadik tízéves tervünket, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság első tervét már ennek az átmenetnek a szemszögéből nézve állítottuk össze. E terv hazánk népeinek felgyorsult fejlődését szorgalmazza mind az anyagi termelés, mind a kulturális forradalom terén. Az elkövetkező öt évben fontos szerepe lesz a fejlődés üteme felgyorsulásának. Míg a második ötéves tervben az ipari termelés 34 százalékkal emelkedett, addig a harmadik ötéves terv elkövetkező esztendei alatt 38 százalékkal elmelkedik, s ugyanakkor a százalékok volumenje egymástól lényegesen eltér. Ezerkliens vázhatvanban a termelés volumenje 3,6-szor volt nagyobb, mint ezerkilencszáznegyvennyolcban, viszont a harmadik ötéves terv utolsó esztendejében, tehát 1965-ban ez a volumen 3,7 szerte lesz nagyobb, mint 1948-ban volt. Tehát ahogyan a számok is mutatják, a fejlődés tempója valóban felgyorsul és ez a tény az elkövetkező ötéves tervek gyors megvalósításának szempontjából nézve igen nagy jelentőséggel bír.. A következő évben ugyanis nagy fontosságú üzemeket építünk fel, s ezek döntően befolyásolják majd a további ötéves tervek ütemét. E fontos üzemek közé tartoznak a Keletszlovákiai Vasművek, a kralupyi műgumigyár és más vegyipari vállalatok. Hazánk történelmében még nem volt példája az ilyen óriás méretű beruházásoknak, mint amilyenek a jelenlegi ötéves terv keretében valósulnak meg. Az első ötéves terv 93 milliárdos beruházásával szemben a második ötéves tervben már 200 milliárd koronát fordítunk beruházásokra, ám a jelenlegi, vagyis a harmadik ötéves terv mindent túlszárnyalva, népgazdaságunk fejlődésének felgyorsítására 320 milliárd korona beruházást irányoz elő. Mindezekhez hozzájárul majd a műszaki ismeretek és tudományok tömegalapokon végbemenő elsajátítása is, a dolgozók szaktudásának tökéletesítése, a termelési folyamatok és a közlekedés mechanizálása, majd fokozatosan történő teljes automatizálása, s nem utolsó sorban a tudományos kutatások eredményeinek ismertetése , egyben gyakorlati felhasználása. A harmadik ötéves terv irányelvei azonban nem vonatkoznak csupán az ipari termelésre, hanem magukban fogalják mezőgazdaságunk fő feladatait is. Bár az 1948-as év 6,3 százalékával szemben az 1960-as esztendőben hazánk termőföldjének már 90 százaléka tartozott a szocialista szektorba, mezőgazdaságunkban mégis sok volt a hiányosság és a kívánnivaló. Hiszen az elmúlt évben egymillió méter mázsa húst és naponta ötszáz vagon gabonát kellett behoznunk, s közben a nagy fokú mechanizálás mellett a városi lakosság munkások, hivatalnokok, katonák és iskolások tíz, százezreinek brigádjai segítettek szövetkezeteiknek és állami birtokainknak, aratástól úgyszólván karácsonyig! Az elkövetkező ötéves terv mezőgazdaságunk nagy fejlődésével számol. A mezőgazdasági termelést 22,8 százalékkkal, az eddigi munkatermelékenységet 53 százalékkal kell emelni, az önköltségeket viszont 11 százalékkal kell csökkenteni. Mindezt pedig 1964 végéig! Ami nem jelent mást, mint azt, hogy mezőgazdaságunknak a harmadik ötéves tervet négy év leforgása alatt kell teljesítenie. Vagyis a filmdalszerzők múltbeli egyenletével, a 2X2 néha 5-tel szemben adva van mezőgazdaságunk mindenfajta dolgozója részére az új, reálisabb egyenlet, amelyet megoldani nemcsak hogy lehetséges, hanem szükséges is. Az egyenlet egyszerű és világos, Íme elvtársak, 5— 4! Tessék hát megoldani. Mindehhez dolgozóinknak nagyobb szakképzettségre van szükségük. És itt igen nagy szerepe lesz a hazánkban végbemenő kulturális forradalomnak, amely új iskolatörvényével a tömegek művelődésének lehetőségeit még jobban megkönnyíti és végül is a munkaidő csökkentésén, a nemzeti jövedelem fejenkénti növekedésén az iskolák, színházak és a 482 000 lakás felépítésén keresztül mindnyájunkat elvezet az új, boldog kor, a kommunizmus küszöbéig, ahol nem lesz más, csak béke és bőség! Addig azonban meg kell vívnunk harcunkat a természettel, a farkaserkölcsű múlt hagyományaival, valamint a nemzetközi imperializmussal. Ez a harc lesz, elvtársak, a végső, csak összefogni hát... !