A Hét 1961/1 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1961-06-18 / 25. szám

Fekete Afrika művészete Fekete-Afrika művészetéről még ma sem tudunk sokat. A gyarmatosító európaiak vajmi keveset törődtek a leigázott kon­tinens művészeti kincseivel. Tő­lük származik a primitív jelző is, amellyel művészetüket illették. Pedig alaptalan ez a jelző, még a busmanok e kihalóban levő dél-afrikai törzs esetében is, hi­szen csak életmódjuk és gazda­ságuk volt primitív és részben ma is az. A busmanok és más dé­li, illetve közép-afrikai törzsek földjén sok falfestményre, szik­larajzra bukkantak a kutatók. Ezeket valóban primitívnek mondhatjuk, de nem azért, mert művészi színvonaluk alacsony, hanem azért, mert alapvetően primitív, kezdetleges szabású tár­sadalmi élet művészi kifejeződé­sei. Viszont a nagymúltú fejlett afrikai bennszülött államok mű­vészete éppoly kevéssé primitív, mint­ az egyiptomi, vagy a régi indiai művészet. A „fekete művészet" divatba jött . . . Afrika művészete óriási hatást gyakorolt Európa művészetére. Az 1900-as évek körül, főleg Pá­rizsban a modern művészeti irá­nyok hívei egyre nagyobb elra­gadtatással kezdtek beszélni a néger művészetről. Az új utakat kereső európai művészek meg­döbbenve fedezték fel, hogy messze a trópusok táján isme­retlen mesterek már réges-régen megvalósították a modern Euró­pa által keresett kifejező formá­kat és hatásokat. Fekete-Afrika művészete divatba jött! A múlt század végén feltárt afrikai mű­vészeti kincsek még jobban arra ösztönözték az európaiakat, hogy behatóbban tanulmányozzák az afrikai civilizációt. Egyre jobban csodálták a rendkívül kifejező portrékat, a magas művészi ér­zékről tanúskodó, elefántcsontba vésett rajzokat vagy azokat a műalkotásokat, amelyek azt bizo­nyítják, hogy ezek a földművelő törzsek ismerték a bronzöntés minden titkát, amelyet az euró­paiak kizárólagos monopóliu­muknak hittek. S ma már olyan széles körben utánozzák a feke­te kontinens művészetét, hogy napjaink legismertebb képzőmű­vészeire, többek között Picasso­­ra is kiterjed ennek hatása. Az ősök és a halottak kultusza Fekete Afrika művészete szo­rosan összefügg a vallással, ame­lyet a civilizációnak ezen a fokán az ősök és a halottak ku­tusza határoz meg. A maszkok és a szobrok a vallásos tiszteletben részesített ősöket ábrázolják és szerepük az, hogy kapcsolatot te­remtsenek az emberek és a leg­felsőbb „hatalmak” között. A pa­zar sziklafestmények nagy része arra szolgál, hogy varázslat ré­vén biztosítsa a vadászat sike­rét. A művészet általában nem reális modelleket örökít meg, hanem mithikus alakokat, ame­lyek a természetben sehol sem lelhetők fel. A földművelő törzsek körében a legjobban a szobrászat fejlődött ki. Művészetükben nyoma sincs az öncélúságnak, hiszen alkotá­saik gazdasági életükhöz kapcso­lódnak, a vadászat, a földműve­lés vagy a szertartások szükséges velejárói. Sajátos alkotásaik közé tartoz­nak a rézlemezzel bevont, lapo­san kiképzett, szélsőségesen sti­lizált ember­alakjaik. Figurális edények is kiemelkedő értékűek. Gazdagon díszítik szerszámaikat, eszközeiket, fazekaikat, tányér­jaikat, korsóikat, sőt, ruháikat is. Benin Fekete-Afrika művésze­ti központja. A Fekete-Afrika művészete nemcsak Európa művészetére gyakorolt hatást, hanem gazda­gította az emberiség egyetemes művészetét is. Zs. M. De Vries: Harc a kentaurusszal RADNÓTI MIKLÓS: VERESMART (optimizmus) Megcsöndesült az út és rajta mint egy terhes asszony, holló billeg át. Sóhajt az út, — no végre holló! és ellocsogja néki bánatát. Hallgatja őt a megsebzett vetést , a harcra tört vidék pillája rebben, még nem felejtett, bár az alkonyat altatja egyre s folyton édesebben. Apró veremben apró akna­jú méregtől csillog, szétröppenne, de már nem merészel. Őrzi rosszalón a káposzták sötét tekintete , a bölcsre kókadt napraforgók mögött és ott az ifjú fák tövén acélkék köd lebeg vízszintesen: a vérre váró sűrű drótsövény. De hajnalban, ha hármat üli meg (szelíd gyujtózsinór a szára) nagy óvatosan közte kúszik el s kinyit a tök arany virága. S a csönd majd újra permetezni kezd, a sáncok ormán néha gólya áll, a futóárok nyúl tanyája ma s már holnap átszánt rajta Flórián. És visszatérnek mind a mívesek, aki takács volt, újra szőni fog és éjjel szép fonálait álmodik, míg fel nem keltik gyöngyös hajnalok. S az asszonyok is hajladoznak újra, lábuknál nődögél egy új világ, hiú, mákszinruhás lánykák zajongnak s kicsiny fiúk, kis öklelő gidák. S a föld bölcs rendje visszatér, amit a csillagok szakállas fénye áztat; állatok s kalászok rendje ez, nehéz s mégis szelíd szolgálati szabályzat. 1941. 9

Next