A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-02-04 / 5. szám

A telepátia kérdése régi problémája a tudósoknak, évtizedek óta kísérleteznek a lelki élet e területén. A probléma még nincs tisztázva, de a „gondolatátvitellel“ kapcsolatos eddigi ismeretek és tapasztalatok arra kényszerítik a tudóso­kat és a filozófusokat, hogy állandó és céltudatosan kutató­munkával fényt derítsenek e rejtélyre. Mi a telepátia lényege? Mi hozzá? Talán rádióhullámok, amelyeket az agy sugároz ki? Vagy valamilyen más hullámok, amelyek egy idegen agy­ba közvetítik az információkat? Talán egy szervezetnek egy más szervezetre gyakorolt, a tudomány által eddig még nem ismert hatásáról van szó? Tudjuk, hogy az emberi gondolkozás a legszervezetebb élő anyag, az agy terméke. Felmerül azonban a kérdés: Mi­lyen formában nyilvánul meg a gondolkozás? Milyen a viszonya a külső világ jelenségeihez? És milyen a viszonya az agyhoz, amelyben keletkezik? Lehet bizonyos tekintetben a gondolko­zás önálló? A telepátiáról sok fantasztikus hír lát napvilágot a nyugati sajtóban. „Az anya hallotta fuldokló fia hangját... “ „Tele­patikus üdvözlet a harctérről..." „Gondolatátvitellel hívott segítséget a beteg ... “ Mennyinek hihetünk­­belőlük? ” Né­melyik hír egyenesen ellentmondó... A „természetfölötti“ je­lenségekkel a filozófusok foglalkoznak. A nehézség abban van, hogy Itt teljesen új tényekkel találkoznak, amelyek túlhalad­ják a tudomány mai határait. Nem tartoznak az egyének és tárgyak kölcsönhatásának a területére. A tudósok eddig azok­kal a külső hatásokkal fog­lalkoztak, amelyek közvetlenül érik az agyat. Ezeket a külső hatásokat azonban sokszor szo­katlan jelenségek kísérik, ame­lyeket nem lehet a tárgy-sze­­mély-sémába beilleszteni. Nyil­vánvalóvá vált, hogy a ter­mészetben olyan folyamatok is lejátszódnak, amelyek a test megkerülésével hatnak az agy­ra. Ilyenek például a külön­féle sugárzások és az elektro­­magnetikus mezők hatása. Ezek a jelenségek eddig még nincse­nek kellőképpen megmagyaráz­va. A tudósok feltételezik, hogy a normális háromtagú rend­szeren — külvilág — test — agy — kívül létezik még egy rövidített kéttagú rendszer is: külvilág, agy. Milyen e között a kétféle hatás között a kapcsolat? A biofizikusok bebizonyították, hogy az agy bizonyos körül­mények között generátorként is működhet, amely különféle hosszúságú hullámokat sugároz ki. Tehát az agy is képes elektromágneses mezőt teremteni maga körül. Ez azt jelenti, hogy az agyat egy önmagába zárt rendszernek tekinthetjük, amelynek a sémája: agy — agy, és amelyben az egyik agy hat a másikra. A kölcsönös hatás közvetítője egy ez ideig még ismeretlen tényező. Talán az elektromágneses hullámok rez­gése ez az ismeretlen tényező? Bár sokan tagadják ennek a lehetőségét, mégsem lehet teljesen elvetni. A tudomány egy­előre még nem tisztázta ezeket a kérdéseket. A kölcsönhatás lehet kisebb is, mint ahogy feltételezzük, és olyan formában nyilatkozhat meg, amelyet a tudomány egyelőre még nem ismer. Lehet, hogy a telepatikus kapcsolat közvetítője nem az egyik agynak a másikra való elektromagnetikus hatása, ha­nem valami más, de egészen bizonyosan anyagi természetű tényező. Ha telepátiáról beszélünk, tudatosítanunk kell, hogy „a gondolatátvitel“ a valóságban nem létezik. Magát a tele­pátia kifejezést úgy kell felfogni, mint az egyik agynak a má­sikra való anyagi hatását, amely különleges gondolkodási fo­lyamatokat idéz elő. A telepátia kérdését egyelőre még nem oldottuk meg. Befejezésül csak ennyit: A „gondolatátvitel“ nagyon ritka jelenség, és különben is vele kapcsolatban szó sincs sem­milyen „átvitelről“, de egy természetes anyagi jelenségről, amelynek a lényege még felfedezésre vár. Igen, a telepátia Popovját várja. A külvilág az érzékszervek és a periférikus idegrend­szer (2010) közvetí­tésével jutnak az agy­ba. A telepátikus je­lenségek viszont arról tanárkodnak, hogy lé­tezik még egy, eddig fel nem kutatott mód­ja annak, ahogyan az egyik egy hathat e másikra (1—2). Ennek a kapcsolatnak a köz­vetítője ugyanolyan anyagi dolog, mint pl. az emberi hang. f­itty Fitation A leningrádi Agrofizikai Kutatéintézet tu­dományos dolgozói érdekes kísérleteket foly­tatnak; a gazdasági növények legkedvezőbb életfeltételeit kutatják. Mankójuk során ab­ból a merész feltételezésből indultak ki, hogy a napsugár és a termőföld nem tudják teljesen kielégíteni a növények igényeit. A természeti feltételek bizonytalanok, vált A leningrádi Agrofizikai Kutatóintézetben a rádióaktív anyagoknak a mezőgazdaságban való felhasználásával is foglalkoznak. tozóak és nem ismétlődhetnek meg. Eb­ből következőleg a legteljesebb „jólétet“ csak mesterséges fiton, speciális Fitatron kamrák­ban, elektromosság és tápláló oldatok segít­ségével lehet megteremteni a növények szá­mára. Ma laboratóriumaikban egy négyzet­­méternyi területen harminchat paradicsom­bokor nő, amelyek minden hatvan napban teremnek. A termésük kitűnő, sőt gazdagabb vitaminokban és cukorban, mint a természe­tes körülmények között termetteké. A szovjet tudósok kísérletei néha szinte paradoxon­ként ható tényeket állapítottak meg. Bebizo­nyították például, hogy egy 300 wattos tükrös villanyégő vízszűrőberendezéssel kombinálva, tökéletesen helyettesítheti a napot. Bebizonyí­tották, hogy évente a paradicsomnál, búzánál és epernél öt-hat termést is el lehet érni. A legérdekesebb felfedezésük azonban az, hogy a növényeknél feltételes reflexekhez hasonló jeleneséget észleltek. A dolog így történik: A zöld levelek táplálkozása lénye­gében fotoszintézis, amely természetesen vi­lágosság behatására folyik le. S emellett még a levelekből bő kipárolgás indul meg, ún. transzpiráció. A laboratóriumokban megállapí­tották, hogyha a növényekre sugárzó fényt naponta pl. nyolc órakor kapcsolják be, né­hány nap múlva megjelenik a „feltételes re­flex“. Nyolc órakor megkezdődik a transz­­piréció akkor is, ha az égők nem világítanak, a növények ugyanis „emlékeznek“ rá, hogy ebben az időben van a „té­plálkozás“ ideje. V. G. Karmanov, a laboratórium dolgozója apró, egytized sőt egyszázad gramm súlyú hőmérőket és nedvességmérőket szerkesztett. A levelek nem is érzik őket magukon. A apró műszerek felfogják a növények állapotáról szóló jelzéseket és automatikusan fellagyzik. A gyakorlatban így történik a dolog: A la­boratóriumban csend van és sötétség, em­bernek nyoma sincs. Egyszerre azonban kí­gyóznak a lámpák és megvilágítják a bab­ültetvény leveleit. Ki gyújtotta meg őket? Maga a bab. „Megtanulta , hogy ebben az órában kell megkezdenie a traszpiréciót és vele a fotoszintézist. Szabad szemmel nem látható lélegzése Indította meg a műszerek működését, amelyek pontosan felfogták e ki­párolgás kezdetét és bekapcsolták a fényt. A bab „nappalja“ tizennégy óráből áll, szá­mára ez a legideálisabb. Amikor ez az idő el­telt, a növény meg a kikapcsolja a fényt. A kísérletek nyomán sok érdekes ötlet szü­letett. Az egyik ilyen: egy apró, egy négyzet­­méteres fitatron képes egy embert folya­matosan ellátni zöldséggel és néhány gyü­mölcsfajtával. Ha ezeket a „mikro-zöldség­­kerteket“ tömegesen gyártják majd, a konyha­berendezés ugyanolyan hasznos és magától­­értetődő részévé válnak, mint mondjuk a jég­szekrény.

Next