A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-07-01 / 26. szám

Mai számunk tartalmából­ ­] rekordok születnek . . . A világ „teteje“ alatt .... A szülői tekintély ..................... Zselizi album ................................ Rakétalövés víz alól ..... Illik , nem illik ..................... 4 5 8 20 21 22 Vihar Spanyolország felett .Több mint két hónapja tart immár a spanyol dolgozók Franco-e­llenes megmoz­dulása, amely minden terror - letartóz­tatások és deportálások, valamint csalá­sok és megvesztegetések ellenére nem lanyhul. Az elmúlt hetekben az ipari munkások sztrájkakcióihoz a földmunká­sok tízezrei csatlakoztak, ami viszont ter­mészetes­­következménye annak a hihetet­len tények, hogy Spanyolországban más­fél millió földnélküli paraszt béres, idénymunkás, vándorló, mezőgazdasági dolgozó sínylődik, a­kiket Mr. Macconn és Mr. Erickson amerikai újságírók komoly képpel, éppen ezekben a napokban fa­lusi turistáknak neveztek. Úgy látszik azonban, hogy az „Arriba”, a spanyol fasiszták napilapja szerkesztő­ségének nincsen annyi humorérzéke, mint a néhány százezer font sterlingen megvásárolt két amerikai tellbérencnek, mivel a lap belpolitikai rovatéban bizo­nyos dél-spanyolországi nagybirtokaik arányos felosztásának szükségességéről beszél. És Franco tábornok sem látja olyan derűsnek a helyzetet, amelyért azonban nem önmagát és népellenes re­­zsimjét teszi felelőssé, hanem a kommu­nista agitátorokat. Minek is tagadnánk, a Spanyol Kommu­nista Pártnak valóban van valami köze ahhoz, hogy az ausztáriai bányászok a baszik vasmunkások és Barcelona dolgo­zói, a kartagénai hajóépítők és újabban az agrárproletárok is csatlakoztak a sztrájk­mozgalomhoz. Hogy azonban Fran­co rendszere ellen tüntetnek a tanítók, a madridi diákok, akiknek nagy része az úgynevezett jó polgári családokból szár­mazik, no meg az alsó papság is, ez már az általános elégedetlenségről tanúsko­­di­k. Hiszen a sztrájkmozgalmat az Actio Catolica lapja, az Ecclesia is — habár csak közvetve — de mégis támogatta! És bizony Franco generalisszimus és tö­­meggyilkos már nem nagyon támaszkod­hat a hadsereg fiatal tisztjeire sem, akik nincsenek kompromittálva a köztársasá­gi , érzelmű lakosság kínzásában és ha­­llom­ragyilkolásában. A spanyol di­ktátor nagyon is jól tudja, hogy a talaj alatta igen, ingadozik, és éppen ezért nem me­ri fenyegetéseit valóra váltani, mivel tisztában van vele, hogy egy véres terror­­hu­­lám könnyen polgárháborút és rend­szerének bukását idézhetné elő. Ezek után joggal teheti fel az olvasó a kérdést: hogyan tarthatja magát a fel­színen mindennek el­lenére Franco? A feltett kérdésre a válasz meglehető­sen egyszerű. A diktátort elsősorban a hazai nagyburzsoázia, a bankok, a lati­­fundisták és a magas klérus támogatja. Ezek valamennyien attóll tartanak, hogy a Franco rezsim bukása egy demokrati­kus rendszer létrejöttének a veszélyét rejti magában és ez egyben kiváltságaik­nak a végét jelentené. Franco tábornok­nak azonban az észak-amerikai, angol és nyugat-német monopóliumok a fő táma­szai. A NATO washingtoni és bonni főkori­feusai ugyanis Francában látják imperia­lista törekvéseiknek élharcosát, aki nem­csak amerikai támaszpontokat építtet spanyol földön, hanem kiárusítja, az or­szág természeti kincseit a külföldi tő­késeknek, és ugyanakkor lehetővé teszi a bonni revansisztáknak, hogy Bilbao­­ban ballisztikus lövedékeket gyártsanak! Kennedyék tehát nem szívesen ejtenék el­ NATO-beli cinkosukat. A politikában azonban nincsen helye a szentimentalitásnak. A nyugati imperia­listák már­is azon törik a fejüket, kivel is tudnák helyettesíteni a spanyol diktá­tort, ha már népszerűtlenségeinek követ­keztében sorsa megpecsételődne. És Was­hington meg London már meg is talál­ták a méltó utódot, akit ugyan egyelőre tartalékban hagynak. Az utód nem más mint Don Juan, a Bourbonok spanyolor­szági ágának sarja. Ez azonban a spa­nyol monarchia restaurációját is jelen­tené, amit az amerikaiak egy demokrati­kus forradalom és a köztársaság létre­jötte egyetlen hathatós elenszerének vél­nek. (És éppen itt kell a spanyol demokrá­cia híveinek a jövőben vigyázniok, ne­hogy a Franco-rezsim esetleges megdön­tése után a diktátor helyébe őfelsége Don Juan — a nevető harmadik, a mo­­narchisták és külföldi monopolisták je­löltje kerüljön. —81— Középkori pompával veszi magát kö­rü­l Francisco Franco, a véreskezű spanyol diktátor Főszerkesztő Major Ágoston. Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gu­y Iván, Lőrinci Gyula, Mécs József, Ozsvald Árpád, Pathó Károly, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenskího 9. Postafiek C-398, telefon 533-04 Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata, előfize­téseket eltagad minden postahivatal­os le­­vélkézbesítő. Küliföldre szóló előfizetéseket elintéz: Pos­­tovni novinovi árad, vivoz tiska, JindHi­­ski nr. 14, Praha. Nyomja a PRAVDA nyoradavállalat, Bra­tislava, Stítrova 4. Előfizetési díj negyed évre 19,50 Kos, 161 évre 39.— Kés, égési évre 79.— Kis. Kéziratokat nem ézsünk mag és nem külldünk vissza. K-21*21792 A Csehszlovákiai Magyar Dolgosók Kultúregyesü­letének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap.

Next