A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-07-01 / 26. szám
Mai számunk tartalmából ] rekordok születnek . . . A világ „teteje“ alatt .... A szülői tekintély ..................... Zselizi album ................................ Rakétalövés víz alól ..... Illik , nem illik ..................... 4 5 8 20 21 22 Vihar Spanyolország felett .Több mint két hónapja tart immár a spanyol dolgozók Franco-ellenes megmozdulása, amely minden terror - letartóztatások és deportálások, valamint csalások és megvesztegetések ellenére nem lanyhul. Az elmúlt hetekben az ipari munkások sztrájkakcióihoz a földmunkások tízezrei csatlakoztak, ami viszont természeteskövetkezménye annak a hihetetlen tények, hogy Spanyolországban másfél millió földnélküli paraszt béres, idénymunkás, vándorló, mezőgazdasági dolgozó sínylődik, akiket Mr. Macconn és Mr. Erickson amerikai újságírók komoly képpel, éppen ezekben a napokban falusi turistáknak neveztek. Úgy látszik azonban, hogy az „Arriba”, a spanyol fasiszták napilapja szerkesztőségének nincsen annyi humorérzéke, mint a néhány százezer font sterlingen megvásárolt két amerikai tellbérencnek, mivel a lap belpolitikai rovatéban bizonyos dél-spanyolországi nagybirtokaik arányos felosztásának szükségességéről beszél. És Franco tábornok sem látja olyan derűsnek a helyzetet, amelyért azonban nem önmagát és népellenes rezsimjét teszi felelőssé, hanem a kommunista agitátorokat. Minek is tagadnánk, a Spanyol Kommunista Pártnak valóban van valami köze ahhoz, hogy az ausztáriai bányászok a baszik vasmunkások és Barcelona dolgozói, a kartagénai hajóépítők és újabban az agrárproletárok is csatlakoztak a sztrájkmozgalomhoz. Hogy azonban Franco rendszere ellen tüntetnek a tanítók, a madridi diákok, akiknek nagy része az úgynevezett jó polgári családokból származik, no meg az alsó papság is, ez már az általános elégedetlenségről tanúskodik. Hiszen a sztrájkmozgalmat az Actio Catolica lapja, az Ecclesia is — habár csak közvetve — de mégis támogatta! És bizony Franco generalisszimus és tömeggyilkos már nem nagyon támaszkodhat a hadsereg fiatal tisztjeire sem, akik nincsenek kompromittálva a köztársasági , érzelmű lakosság kínzásában és hallomragyilkolásában. A spanyol diktátor nagyon is jól tudja, hogy a talaj alatta igen, ingadozik, és éppen ezért nem meri fenyegetéseit valóra váltani, mivel tisztában van vele, hogy egy véres terrorhulám könnyen polgárháborút és rendszerének bukását idézhetné elő. Ezek után joggal teheti fel az olvasó a kérdést: hogyan tarthatja magát a felszínen mindennek ellenére Franco? A feltett kérdésre a válasz meglehetősen egyszerű. A diktátort elsősorban a hazai nagyburzsoázia, a bankok, a latifundisták és a magas klérus támogatja. Ezek valamennyien attóll tartanak, hogy a Franco rezsim bukása egy demokratikus rendszer létrejöttének a veszélyét rejti magában és ez egyben kiváltságaiknak a végét jelentené. Franco tábornoknak azonban az észak-amerikai, angol és nyugat-német monopóliumok a fő támaszai. A NATO washingtoni és bonni főkorifeusai ugyanis Francában látják imperialista törekvéseiknek élharcosát, aki nemcsak amerikai támaszpontokat építtet spanyol földön, hanem kiárusítja, az ország természeti kincseit a külföldi tőkéseknek, és ugyanakkor lehetővé teszi a bonni revansisztáknak, hogy Bilbaoban ballisztikus lövedékeket gyártsanak! Kennedyék tehát nem szívesen ejtenék el NATO-beli cinkosukat. A politikában azonban nincsen helye a szentimentalitásnak. A nyugati imperialisták máris azon törik a fejüket, kivel is tudnák helyettesíteni a spanyol diktátort, ha már népszerűtlenségeinek következtében sorsa megpecsételődne. És Washington meg London már meg is találták a méltó utódot, akit ugyan egyelőre tartalékban hagynak. Az utód nem más mint Don Juan, a Bourbonok spanyolországi ágának sarja. Ez azonban a spanyol monarchia restaurációját is jelentené, amit az amerikaiak egy demokratikus forradalom és a köztársaság létrejötte egyetlen hathatós elenszerének vélnek. (És éppen itt kell a spanyol demokrácia híveinek a jövőben vigyázniok, nehogy a Franco-rezsim esetleges megdöntése után a diktátor helyébe őfelsége Don Juan — a nevető harmadik, a monarchisták és külföldi monopolisták jelöltje kerüljön. —81— Középkori pompával veszi magát körül Francisco Franco, a véreskezű spanyol diktátor Főszerkesztő Major Ágoston. Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Guy Iván, Lőrinci Gyula, Mécs József, Ozsvald Árpád, Pathó Károly, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenskího 9. Postafiek C-398, telefon 533-04 Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata, előfizetéseket eltagad minden postahivatalos levélkézbesítő. Küliföldre szóló előfizetéseket elintéz: Postovni novinovi árad, vivoz tiska, JindHiski nr. 14, Praha. Nyomja a PRAVDA nyoradavállalat, Bratislava, Stítrova 4. Előfizetési díj negyed évre 19,50 Kos, 161 évre 39.— Kés, égési évre 79.— Kis. Kéziratokat nem ézsünk mag és nem külldünk vissza. K-21*21792 A Csehszlovákiai Magyar Dolgosók Kultúregyesületének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap.