A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-07-01 / 26. szám

„m­EJEAur Földgolyónknak ez a teteje" bizony meglehetősen magas. Cserepek helyett hegy­óriások égbenyúló csúcsai borítják. Ebből a hatalmas kiterjedésű hegyvonu­latból ágaznak szét a Himaljíja, Hindu­­kus, Karakorum és a Tyang-Sasny hegyei. Ám jó öreg Földünk „tetejéről’­ nemigen beszélhetünk anélkül, hogy említést ne tennénk Pornóról. A lexikonok, szakszótárak és útleírá­sok szűkszavúan ezt írják róla: „Pamir magashegyvidéki terület Közép-Ázsia délkeleti részében. A Szovjetunió, a Kí­nai Népköztársaság és Afganisztán terü­letén fekszik." Azonban mi annál igénye­sebbek vagyunk, hogy beérjük ezzel a még iskolai meghatározásnak sem meg­felelő felvilágosítással. Ezért még hozzá­á kell fűznünk a következőket: Az úgyszólván megközelíthetetlen hegycsúcsok között, a zúgva rohanó fo­lyók és patakok mentén és a csillogó hátú tavak partján terül el a Tadzsik SZSZK-hoz tartozó Felső Badahsán-i autonóm terület. E vidék lakóinak ősei évszázadokon keresztül e kőrengeteg foglyai voltak. Egyedüli közlekedési eszközük a sivatag hajója, a teve volt. Ma e valóságos hegyi bör­tön falait játvágta a szovjet ember ereje, beengedvén rajta a tudás világos­ságát, a bőséget, örömet és szerencsét. Hisz csupán e terület első útja, a kelet­­pamiri útszakasz ma már több mint hat­­száz kilométer hosszú. A szovjet ember azonban nem elége­dett meg csupán a hegyóriások legyőzé­sével. Meghódította a kéklő magasságo­kat, s fehér szalagokkal ékesítette, me­lyeket a legmodernebb turbolégcsavaros repülőgépek hagynak maguk után. A szovjet ember megnyitotta a hegyeket és megzabolázta a vizeket, melyeknek ér­tékes energiája ma új vízierőműveket táplál. Az első, Lenin nevét viselő erő­mű, a Gunt folyón épült. A hegyek mé­­hében gazdag színesfém lelőhelyeket tárt fel, s a nagy mennyiségben kiter­melt érc feldolgozására hatalmas kohó­műveket épített. És így Pamir lakói, akik azelőtt azt sem tudták, mi az a gép, most kénytelenek voltak számos új fog­lalkozást elsajátítani. A volt n­­ísztorok­­ból egyszeriben sofőrök, talajgyalu- és kotrógépkezelők, valamint gépészek let­tek. Az örökké éhes és elmaradott felső­­tadzsiki nincstelenekből bőségben élő földművesek, jóllehet apáik nemigen is­merték még a búzát sem. Pamirban ugyanis — ugyanazokon a vidékeken, ahol a kolhozok ma hektáronként har­minchat mázsa búzát termelnek — va­laha az emberek az eperfa termését őröl­ték meg lisztnek. Pamirban tehát ma már épp úgy zúg­nak a gépek, autók és repülőgépek, akárcsak a világ többi táján. Villany nemcsak e terület fővárosának, Horog­nak utcáin világít, hanem a legtávolabbi havasi pásztorgazdaság kunyhóiban is. A hatalmas juh- és kecskenyájak nagy mennyiségű és kiváló minőségű tejet, gyapjút és ízletes húst biztosítanak a la­kosság számára. A mezőkön magashegy­­vidéki feltételek között kitermelt arany­ló búzatenger hullámzik, meghonosult a zöldségtermelés és az egész vidéken gon­dosan ápolt eperfaligetek virágzanak. Az emberek modern textilgyárakban, kohómű­vekben dolgoznak , és fejlődnek. - jk - A múltban a pamiriak kizárólag teveháton közlekedtek Ma a legelterjedtebb közle­kedési eszköz a repülő A havasi pásztorgazdaságo­kon virágzó állattenyész­tés folyik A pamiri­nók a múltban rosszabbul éltek, mint az ókori rabszolgák. Ma Nar­­szingul Adzsamsajeva a fa­lutanács elnöke, községének legmegbecsültebb polgára

Next