A Hét 1963/1 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-06 / 1. szám
1983 nyarán elkészül a kiszolyheimeni kórház Befejezés előtt áll a kassai Hangverseny-palota A múltkoriban, hogy otthon jártam, ki- melódiában fognak itt gyönyörködni a jobb társaság verődött össze egyik régi zenerajongó emberek. Ugyanis ez az kenyeres pajtásomnál. Búcsú napja volt. épület a kassai hangversenypalota, mely- Ezt csak azért mondom, hogy akik is- re nemcsak az itt lakók, de az egész ermerik a falusi búcsúk hangulatát, meg szág népe méltón büszke lehet, értik, hogy ilyenkor a traktétumhoz tar- Másnap mérföldes csizmákba lépve, 11- toznak a kedves évődések illetve gyorsjáratú zöld autóbuszunkba ül-Azt hiszem, az én foglalkozásom az, de rövid három óra múlva Királyhelmeamelyről a legtöbb tarka és csintalan cen termettünk. Menetközben hagyomaelképzelés születhet azok fantáziájában, nyol tízperces pihenőt tartottunk a darakik nem ismerik közelebbről ezt a gól emlékműnél, ahol tavasztól őszig szép, de könnyűnek és komolytalannak húszezer viruló rózsatő dicsőíti az itt egyáltalán nem mondható szakmát. Nem elesett húszezer hősi halott emlékét, akarom most felsorolni a szellemes csip- Királyhelmeci tartózkodásunk másnapkelődéseket, melyeken igazán jószűketten megtudtuk, hogy január elsején megkacagtunk. Csak azt szándékozom ki- nyílik a nagykaposi szálló, tehát ez átemelni, ami ennek az Írásnak az indikálómmal utoljára szálltunk meg privát téka. Tudniillik megemlítettem, hogy pár helyeken. Azon melegiben levizítelünk nap múlva kéthetes kelet-szlovákiai túr- jövendőbeli lakhelyünkön. Nem kis özönéra indulunk. Ez aztán újabb viccelő műnkre szolgált az egész modernkedések alapjául szolgált: „Ez igen, or rendezés megtekintése, szágjárás ingyen! Kávéház, zene, tánc... A legközelebb adódó alkalommal fel- Délig alvás, este Jó nők társasága!... kerekedtünk Lacival, hogy még egyszer Mindennap új élmények! De mivel is itt- körülcsatangoljuk a helmed dombokat, nézek agyon a rengeteg időt?!“ Szótlan egyetértésben az új kórház felé Ilyen megjegyzések röpködtek, bár kevettük az Irányt, vesetlenül, de nem sértő szándékkal. Bajusz Gyula, az építkezés mestere a Hadd meséljek most valamit arról, következőkben tájékoztatott az építkehogy mivel „ütöttem agyon a rengeteg rés állapotáról. Jövő év júniusában kiszabad időm“ a kéthetes turnén. Kik szül el a 225, de szükség esetén 300 és mik azok, akik és amik engem legágyas kórház. A betegszobák ablakai inkább érdekelni szoktak, mind délre néznek. A 9000 m2 rakterű Az utat nem részletezem, csak állólet mennyezetfűtésű lesz. Korszerűségmás helyeinkről szeretnék bemutatni párben hazánk negyedik kórháza ez, ahol dolgot, melyek érdeklődésemet leginkább 200 alkalmazottat állítanak majd az felkeltették, egészségügy szolgálatába. Megint egy Délelőttil szabad időnket kihasználva olyan tény, amelynek örül a környék Nagy Nácival, színházunk fényképésze- népe, amelynek mindnyájan őrölünk, vel ellátogattunk egy befejezés előtt ál- Örökös hiányérzetünk maradt volna, 16 építkezésre. Ez az épület Kassa kól- ha Dobcsák Béla bácsi juhásztanyáját túléletének színvonalát fogja emelni. Ez meg nem látogatjuk. Fickó és Pali, mely decemberében adják át hivatásának, lyeknek „személyében“ két teregető pu- 840 személyt befogadó nézőtere van. Amit tisztelünk, ingerült csaholással főnézőteret csupa márvány és ízléses képgadott bennünket. Szülői féltésből evezőművészeti alkotások ékesítik. Megilledő barátságtalanságuk indokolt, ugyanis fődve álltunk a félköralakú pódium előtt, két pulikölyökkel gazdagodott a tanyas arra gondoltunk, mennyi lélekemelő környéki állatállomány. Az utóbbiak még A juhásztanyán bíznak az idegen emberek jószámlékában. Le is hagyták magukat fényképezni a mesterség szimbólumával, a kampósbottal. Dobcsák Laci, a juhászlegény az egyik kost is a fényképezőgép lencséje elé tuszkolta. „Kár, hogy nincs szarvs! — jegyeztük meg — pedig ennél a fajtánál nem szégyen, sőt!“... No, de mindegy! Dicséretükre váljék, hogy tavaly óta 100 darabbal emelkedett a nyár. Most tehát öszesen 800 juhot gondoz a két Dobcsák. Az sem csekélység, hogy az idén 9 mázsával több juhtúrót szolgáltatott be általuk a királyhelmeci Állami Gazdaság. Pedig nem könnyű ám juhot fejni, mert azt csak egy kézzel csinálják. A másik kézzel erősen kell tartani az állatot, hogy nyugton mardjon a művelet alatt. Elbúcsúzkodtunk a ház népétől, mert este Kistárkányban volt előadásunk. Ott is akadnak jóbarátok és említésre méltó események. — Hogy néznek a közelgő zárszámadás elé? — kérdeztük Fazekas Bélát, az EFSZ-elnökét, miközben a kóstolóul hozott almát eszegettük. Megsodorja bajuszát és mintha egy kicsit kihúzná magát, mosolyogva válaszol. Az évvégi elszámolásnál tizenkét korona jut munkaegységenként. Jól jövedelmezett a 90 hektár gyümölcsös. Közel 20 vagon ilyen almánk termett. S a pirosan mosolygó jonatán almákra mutat. Persze, a szép eredményhez az egyéb területen elért sikereik is hozzájárultak. Nem utolsó sorban az is, hogy a kistárkányi szövetkezetben olyan jó munkaerkölcs uralkodik, mely az ország bármely szövetkezetének példaképül szolgálhat. Ilyen és ezekhez hasonló dolgok megismerése szórakoztat minket, ha az országot járjuk. Nem azért mondom ezt, mintha talán valamiféle dicséretre tartanánk igényt, hanem azért, mert sokan még talán a Fedák Sári korából maradt előítélettel tekintenek ránk, mai színészekre! Pedig mi az ország minden egyes dolgozójának problémáját, gondját és örömét magunkénak tekintjük. Minden idegszálunkkal igyekszünk pozitíven reagálni arra a mérhetetlen erőkifejtésre, mely népünk boldogulását, szellemi fejlődését és a lefeke ügyét szolgálja. Szöveg: KOVÁCS JÓZSEF Fotó: NAGY LÁSZLÓ