A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-02-06 / 6. szám

■­­ ■ Szlovák Nemzeti Galériában pár évvel ■jj ezelőtt indult meg ez a kiállítás-sorozat, ■■■melynek célja az, hogy megismertesse a szlovák képzőművészet ma már klasszikus egyéniségeit. Gustav Mall?, Martin Benka, Mi­­loš Bazovsk?, Koloman Sokol és Mikulás Ga­­landa után most Ludovic Fulla képei foglalták el a Galéria kiállító termeit. Fulla Rózsahegyen született 1902-ben. Már a középiskolában foglalkozott a festészettel, s művei csakhamar a nyilvánosság elé kerültek. Először egy kiállításon vett részt, majd 1921- ben napvilágot látott első — a Jánosik témá­val foglalkozó — akvarellsorozata. A prágai Iparművészeti középiskolában Hofbauer, majd František Kysala voltak a mesterei. Ezek a tanuló évek nagy jelentőségűek számára. Itt kötött egy életre szóló barátságot Mikulás Galandával. Tanulmányai végeztével Szencen, tanároskodott, majd a malackai gimnáziumban lett rajztanár, végül a bratislavai Iparművé­szeti iskolára került. Ettől kezdve együtt la­kott Galandával, közös műtermük volt. A kép­zőművészeti folyóiratokban egymás után jelen­tek meg írásaik, „Fulla és Galanda magánleve­lezései" címen. Fulla művészetének híre hamarosan külföldre is eljutott. Először Milánóban nyert díjat, majd a párizsi világkiállításon „Dal és mun­ka" című kompozícióját „Grand Prix"-el jutal­mazzák. A sikerek után megpróbáltatásokkal teli korszak kezdődött. Az első csapás 1938 nya­rán érte, hű barátjának, Mikulás Galandának halálával. Majd bezárták az Iparművészeti Iskolát is, melynek közben igazgatója lett, s így újra középiskolában volt kénytelen taná­­roskodni. Betegsége miatt 1942-ben nyugdíja­zását kérte, s aztán Mártonban letelepedve a festészetnek szentelte minden idejét. A háború után a Képzőművészeti Főiskola tanára lett, alkotókedve fellendült. Később ecsetjét ceruzával és tollal cserélte fel; meg­születtek ragyogó könyv-illusztrációi. 1956 után áttelepült Zsolnára, ahol nagyszabású felada­tok várták. Újra visszatért az ecsethez, szá­mos hazai és külföldi tárlaton vett részt. Eu­rópa után Brazília is megismerte alkotásait. landoví­ F­ULLA 1983-ban a „Nemzeti művész" kitüntetést nyer­te el. Fulla mostani kiállításának legnagyobb po­zitívuma az, hogy nemcsak egyes alkotásait mutatja be, hanem az egész életművét s így átfogó képet nyújt sokoldalú tehetségéről. Ful­la nem csak nagyméretű vásznaival avagy a szlovák népmesék világát megelevenítő il­lusztrációival vált híressé, hanem mint dísz­lettervező lerakta annak a modern, egysze­rűségre törekvő stílusnak alapjait, melyből mai — külföldön is elismert — díszletmegol­­dásaink kinőttek. Nagyméretű vásznainak van még egy nem mindennapi tulajdonságuk, éspe­dig az, hogy alkalmasa­k faliszőnyegek készí­tésére. Fulla művészetének jelentősége abban rej­lik, hogy nem vette át szolgaian az európai „izmusok" vívmányait, hanem művészetének alapjául a népművészetet választotta és mon­danivalóját teljesen újszerű, egyéni stílusban fejti ki. VARGA JÓZSEF Szlovák népmese illusztrációja (1952) Szlovák menyasszony (olaj, 1947) ■ HARMINCHAT ÉV A TANÍTÁS SZOLGÁLATÁBAN Simonyi Lajos harminchat éven át tanította, nevelte a gyerekeket. Ipoly­­visken kezdte működését, még a har­mincas évek elején, majd Udvard, Naszvad, Kürt és Tardoskedd követ­kezett. 1950-től Nyitrán a Pedagógiai Fakultás képzőművészet tanszékén dolgozott, 1965. szeptemberétől a PF gyakorló iskoláján, Nagycétényben tevékenykedett. Simonyi Lajos joggal mondhatja, hogy életének értelme volt: sok be­csületes ember került ki az iskolá­ból. Harminchat évi tanítás után nyugdíjba ment. Munkájáért ezúttal mondanak kö­szönetét volt kollégát és tanítványát.­­?d­■ EGY DUNASZERDAHELYI LEVÉL 1965 novemberében a Csemadok dunaszerdahelyi helyi szervezetének tagsági gyűlésén minden tag nagy lelkesedéssel fogadta azt a javasla­tot, amely egy esztrádcsoport meg­alakulását indítványozta. Hetente kétszer jöttek össze a fia­talok, vannak közöttük, akik színda­rabban játszanak, prózát mondanak vagy verset szavalnak. A jelenetek betanulásánál volt a legtöbb baj. A többség kitartott és minden próbán részt vett. A legjobb alakítást Do­ngovics Gabriella, Tomasek Imre és Csiba Béla nyújtotta, a „Sofőr álma" c. jelenettel valóban nagy sikert arat­tak. Akadtak azonban olyanok is, akik elszakadtak kis csoportunktól. A zenét Tászti Péter Big­beat együt­tese és Neumár Ferenc népi együt­tese szolgáltatta. Az utóbbi együttes kísérte az Ifjú Szivet­ énekkarának egyik igen tehetséges tagját, Márk Krisztinát is. Az esztrádműsor után a fiatalok kívánságára éjfélig táncmu­latságot is rendeztünk. Ezúttal szeretnék köszönetet mon­dani az esztrádcsoport nevében Csó­ka Péternek, az esztrádműsor rende­zőjének, a helyi szervezet vezetősé­ge két tagjának, Mihályi Mária és Golift Irén néninek. Minden szavuk a kitartásra ösztökélt bennünket és nem utolsó sorban Babulek Károlynak, aki nagyszerű összekötőszöveggel szóra­koztatta a közönséget. Az esztrádműsorral még sok csal­lóközi falut szeretnénk meglátogatni. CSÓKA ZSUZSA ■ EGY ÜZEMI KLUB MUNKÁJÁRÓL A barosi üzemi klub hat évvel ez­előtt alakult meg. Az indulás sze­rény keretek között történt. Anyagi lehetőségek hiányában nem művelhet­tek csodákat. De mindig arra töre­kedtek, hogy a gazdaság és a kör­nyékbeli falvak dolgozóinak kellemes órákat szerezzenek. Igyekezetüket a hálás közönség minden alkalommal méltányolta. Hat esztendő telt el a megalakulás óta, és örömmel állapíthatjuk meg, hogy utukat siker kísérte. Siker, melynek részese Tinka József elvtárs is. Mint az üzemi klub vezetője, so­kat tett azért, hogy Bajcson elter­jedjen a magyar kultúra. Legnagyobb eredménye az, hogy sikerült meg­nyernie a fiatalokat, és bevonta őket a színjátszó-, esztrád- és tánccsopor­tok munkájában. Az üzemi klub keretébe­n több ér­dekkör működik. A legnépszerűbb a fényképészeti- és filmkör. Modern fényképészeti laboratórium áll a fia­talok rendelkezésére. A szakmai to­vábbfejlődésről maga Trnka elvtárs gondoskodik. A fiatalok műveiből rendezett kiállítás iránt nagy az ér­deklődés. Nemcsak idehaza, de Bra­­tislavában is megismerték képeiket. A politechnikát kabinet keretében a repülőmodellezés bontogatja szár­nyalt. Egyelőre még csak szűk kere­tek között. De rövidesen ezen a sza­kaszon is erőteljesen megindul a munka. Legalább is erre enged kö­vetkeztetni az, hogy kibővítik az üze­mi klubot. Több helyiséget bocsáta­nak a fiatalok rendelkezésére. Az át­építési munkálatok — bár lassan —■ tavában folynak. Tizenkét helyiséggel bővül majd a kultúrház. E33317

Next