A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-12-04 / 49. szám

A történet nem mai, de az újságíró életre jellemző. Megérkezem május végén korán reggel a faluba, esik az eső. Sűrűszemű őszies eső hull a tájra, fittyet hányva a tavaszra, a májusra, arra a régi tapasztalatra, hogy a májusi eső nem ilyen hűvös, ködszerű és fojtogató közeg szokott lenni, hanem nagyszemű, langymeleg áldás, mely után sóhajtozva vágyódnak a pa­rasztemberek. Lassan ballagok az állomásról a falu felé. Szomorú vagyok. Hangulatom nyomott. Eszembe jut, hogy senki nem vár, senkinek nem szerzek örömet azzal, hogy jö­vök, sőt bosszúságot okozok, mert majd fog­lalkozniuk kell velem, válaszolni a kérdéseim­re, időt vesztegetni rám. Eszembe jutnak őszi riporturak, éppen így szálltam ki a vonatból, este nyolckor, koromsötétben, egyedül, senki más nem szállt le azon az állomáson, csak én, és lassan bandukoltam a falu felé, át a síne­ken. Borongós hangulatomat a falu kocsmájá­ban egy féldeci borovicskával próbálom elűz­ni, de nem nagyon sikerül. Kettőtől már ki­csit felszállnak Telkemről a ködök. Mert komoly munka vár még ma rám. A négyzetes kukorica vetésének csínjárós­­bimjáról kell nagy és érdekes riportot írom, olyan érdekeset, hogy elolvasása után a szö­vetkezetetek csak négyzetesen vessék a kuko­ricát. Más egyéb módszerekre többé ne is gondoljanak. Megyek elszántan a szövetkezet irodája felé, hogy az elnöktől megtudjam, hogy állnak a négyzetes kukoricával. A munka szenvedélye nem ragadott még magával egészen, de már formálom magam­ban a keresztkérdéseket, melyeket majd az el­nöknek felteszek. Mióta termelik négyzetesen, hogyan, milyen eredménnyel, hogy néz ki, no­csak, mutassák.. . Hol az a négyzetes kuko­rica .. ? Olyan riportot írok róla, hogy még a balko­nokra is négyzetes kukoricát ültetnek az em­berek, virágok helyett. Lelkesedésemet az elnök hűti le, mondván, hogy a kukorica még nem kelt ki. - Lehetetlen - szakadt ki belőlem önkény­telenül a döbbenet. - Nekem meg kell írnom, hogyhogy nem kelt ki... ! Sajnos az állítás megfelelt a valóságnak, a kukorica még valóban nem kelt ki. Meg is néz­tem, sivár, barna szántó húzódott előttem a láthatár széle felé, sehol egy fia kukorica. Sem négyzetes, sem közönséges. Hogy mégse múl­jon el hiába a napom, lefényképeztem a ser­téstenyésztő részlegen Sanyót, a környék leg­­daliásabb kanját, és alkalmi feleségeit, meg vagy tíz tucat sivító gyermekét. Dolgom vé­geztével hazautaztam. Másnap a rovatvezetőm komoly tekintettel fogadott. - Na, szép a négyzetes kukorica? - Nem - intettem -, nincs négyzetes ku­korica. Nem kelt ki... - Lehetetlen - döbbent meg ő is -, de hi­szen neked meg kell imnod.. . Ki kellett kel­nie ... Csak intettem, hogy a sors akaratával szem­ben tehetlen vagyok. Komoly elvi vita alakult ki a kérdés körül. Mert igaz, hogyha nincs, nem lehet megírni. De megírni mégis meg kell. Benne van a havi tervben. S azt teljesíteni kell. Aztán mégis Sanyót, meg a porontyait írtam meg, olyan elgondolás alapján, hogy bár ku­korica nincs, de ha lesz, ők eszik majd meg. DUBA GYULA : Miért romlik a látásunk idősebb korban? Kétségtelen, hogy egyik legfontosabb érzék­szervünk a szem. Szemünkkel észleljük a vilá­gosságot, a színeket és a formákat, valamint a környező tárgyak mozgását. Egyszóval látás­­szervünk a környező világ legfontosabb adatait adja tudtunkra. A látás megnyitja az utat az ember valamennyi tevékenységéhez és elősegíti megelégedettségét az alkotó munkában. A szem megbetegedése vagy gyengülése bár­milyen korban bekövetkezhet. Mindig kelet­kezhet ok, sőt bizonyos korban az élet maga hoz magával előfeltételeket bizonyos szemel­változások fellépéséhez. A továbbiakban, szeretnénk röviden foglalkoz­ni néhány olyan betegséggel, melyek gyakran fordulnak elő, főleg idősebb korban. Előre hangsúlyozzuk, hogy sorainkban csak ezen kó­ros állapotok általános ismertetésére törek­szünk és nem szeretnénk, ha ennek alapján bár­ki is bebeszélne magának olyan betegségeket, melyekben a valóságban nem szenved. Kétségtelenül mindenkinek tudomása van ar­ról, hogy az évek múlásával az apró, finom munkánál vagy olvasásnál előbb-utóbb látási nehézségei keletkeznek. Ezek a panaszok először a 40. életév körül jelentkeznek és a szemlencse öregedése okozza őket. JA szemlencse ugyanis, mely fiatal korban kocsonyás állományú, foko­zatosan megkeményedik. Ezért csökken a rugal­massága, mely a szem alkalmazkodásának elő­feltétele. Ezt az állapotot presbyopiának nevez­zük és szakorvosi kivizsgálás alapján, megfele­lő szemüveggel pótolhatjuk a hiányzó rugal­masságot. Ez a folyamat később tovább foko­zódik. A szemlencse nemcsak megkeményedik és elveszti rugalmasságát,­­hanem az anyagcsere romlásának következtében fokozatosan elveszti átlátszóságát és behomályosodi­k. Ennek követ­keztében a látás nagy mértékben csökken, most­­már nemcsak a finom munkával, hanem általá­ban is. Végeredményképpen a szem már csak a világosságot észleli. A szemlencse ezen kóros állapotát, mely 60 év felett gyakori, öregkori szürkehályognak nevezzük. Ekkor a szemboga­rat szürkésfehér színűnek látjuk, mivel a mögöt­te lévő behomályosodott szemlencse erősen visz­­sz­a­veri a szembe eső fénysugarakat. Az öregkori szürkehályog oka a szemlencse behomályosodása, tehát a szemlencse egyszerű­­en gátolja a fénysugarak szembe jutását. A lá­tás visszanyerését csak a szemlencse eltávolí­tása révén tudjuk biztosítani. A laikusokat ál­landóan kísérti a szürke hályog gyógyszerek­kel történő megszüntetésének gondolata. Ez azonban mind ez ideig nem lehetséges. A szür­ke­ hályog ellen gyártott és ajánlott gyógysze­rek, melyek alapjában véve részben belső elvá­­lasztású mirigykivonatok, részben lencsefehér­jék és különböző vitaminok keverékei, nem mu­­tattak kedvező eredményt. Az öregkori szür­kehályog gyógymódja tehát csak a lencse­­műtét útján való eltávolítása. Ter­mészetesen a műtét csak akkor nyújthat jó eredményt, ,ha a szem máskülönben nem mutat komolyabb elváltozást. Ezért a műtét előtt ala­pos kivizsgálásra van szükség. Az öregkori szürkehályognál a szem fényérzékenysége és szín megkülönböztetése érintetlen,­­a szám látó­tere normális. A szem ezen funkcióinak jelenlé­te a bizonyíték a­rra, hogy a szem fényérzékeny része, az ideghártya nincs komolyabban megtá­­madva és így a behomályosodott lencse eltá­volí­­tása után joggal várható rá látás javulása. Mű­tét előtt a különféle szövődmények megelőzé­sére szükséges még a beteg belgyógyászati ki­vizsgálása is.­­A hályogműtét után, amikor a behomályoso­dott szemlencsét eltávolít­juk, nincs már sem­mi akadálya a fénysugarak szembejutásának. Természetesen a szemlencse eltávolítása miatt a szem optikai rendszere erősen meggyengül. Ezért a seb behegedése után a beteg úgyneve­zett hélyogszemüveget kap, melynek erőssége 10,0 dioptria­­körül van. Azokban, az esetekben azonban, ahol a szürkehályogot csak az egyik szemen operálták és a másik szem még jól lát, hályogszemüveget az operált szemre rögtön nem adhatunk. Ugyanis nagyon zavaró kettős látás Dr. Oláh Zoltán

Next