A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-01 / 1. szám

BOLDOG ÚJ ÉVET - TÁRSADALOM! Az ünnepekre való várakozás hangulatában talán kevesen gondoltak arra, hogy az idei új év nem a megszokott, magától értetődően várt és ünnepelt határkő az időben, de több annál. Elmúlt a karácsony, itt van szilveszter estéje, az órák éjfést mutatnak, s a tizenkettesen elfedi egymást a két mutató. A pezsgőspalackok dugója ugyanúgy durran, mint más szilvesztereken, a bor felszínén úszó, csillogó gyöngykarikák is a régiek, s a táncoló szerelmesek a megszokott módon karolják egymást, és suttogják egymás fülébe a szerelem rövid, sokszor banális, de mégis utánozhatatlanul jóleső szavait. Aztán elmúlik az éj, jön a reggel, s az utcákon papírsüveges, szalagos, jókedvű emberek tartanak haza otthonukba; maguk mögött hagyták az óévet, s már az újban lépkednek, azért olyan jókedvűek. A néphiedelem szerint az óévvel régi énjét veti le az ember, s az új évbenmegújult énnel folytatja tovább életét. Egy kissé ezzel függ össze, hogy miért az egész társadalomnak szól idei újévi jókívánságunk, s ugyancsak ez a magyarázata azon állításunknak is, hogy az idei új esztendő valami más, mint a többi volt. 1967 január 1-től érvénybe lépnek az új irányítási rendszer előírásai, irányelvei és jogi vonatkozásai. Társadalmunk e napon fejlődésének új szakaszába lép. Az utóbbi évek tapasztalatai világszerte azt bizonyítják, hogy a szocialista társadalmak gazdasági életében minőségi változásnak kell bekövetkeznie. Az extenzív gazdálkodási mód, és a hozzá tartozó, erősen centralizált, és direktívákkal dolgozó irányítási módszer, egyre gyakrabban került összeütközésbe a valóság lehetőségeivel és követelményeivel. Természetes, hogy ezek az összeütközések máig érő nehézségeket és megoldandó problémákat eredményeztek. S közben termelőerővé vált a tudomány, kezdeményezései és befolyása számára egyre nagyobb teret követelt. Mindezekből a felismerésekből olyan tanulság következett, mely a jövő fejlődés számára célokat és irányt szabott: gazdasági és társadalmi életünkben központi helyre kell állítani az emberi kezdeményező készséget, tudást és alkotó erőt. Az elkövetkező években azok irányítják a termelést, akik adottságaiknál fogva képesek jól irányítani, a társadalom azokat jutalmazza, akik megérdemlik, és megbecsülésével azokat halmozza el, akik erre érdemesek. Újév első napján, az ünnepi ebéd után, kényelembe helyezkedve, beszélgessünk el arról, ami most az egyszer, az új esztendőben, valóban újat jelent. Mert hiszen az évszázados hit-A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kurt úr egyesítettnek hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Fűszerkesztő Major Ágoston fiúszerk. helyettes: Ozsvikl Árpád Postafiók C 388, telefon 533 04 Terjeszti a Posta Hírlap szolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és Involkéhesítés. Szerkesztőség: Bratislava, Jeseňského íl. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: M'S rtr. Ústredná expedícia tlače. Bratislava, Gottwaldova nám. 48 Vil. Nyomja a PRAVDA nyindavállalat. Bratislava, Štúrova 4. Előfizetési díj negyed évre 19,50 Kés, fél évre 39., Kis, egész évre 78. Kés. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk viszszí*. K-21 8187edelem — új év, új élet —, a legtöbbször csupán romantikus illúziónak bizonyult, az ember egykönnyen nem vetkőzi le megrögzött szokásait és konvencióit. A társadalom más, céltudatosabb és következetesebb, mint az egyes ember, törvényei és intézményei folytán hatalmas gépezet a társadalom, mely feltartóztathatatlanul gördül előre, a kitűzött célok felé. De a fentebb említett felismerések és igazságok, magukban még nem jelentenek célokat. Az igazság önmagáért való felismerése haszon nélkül való, s mindaddig az is marad, amíg tett nem követi, olyan tett, mely igyekszik megvalósítani. A társadalmi igazságok megvalósításuk által kelnek életre, és jelentenek hasznot az emberiségnek. A társadalmi értékek között központi helyre kell állítani az emberi teremtő és alkotó erőt.. Prágában évek óta elektronikus számítógépek fényei villognak, a villamos írógépek pergőtűzszerűen kopogják a fehér papírra a végtelen adatsorokat és egyenleteket, s az elektromágneses műagyban egyre gyűlnek, tárolódnak az ismeretek. Kiváló tudósok és közgazdászok csoportjai vitatkoznak egymással, érvelnek és bizonyítanak, a csehszlovák tudományos élet (de nem csak a hazaié, a nemzetközi tudományos életé is) központi problémája éppen az, a társadalmi gondolkodás és szervezés terén teendő, minőségi lépés, mely felé az új év első napjaiban tesszük meg a kezdő mozdulatokat. A XIII. pártkongresszus, a minisztériumok ülései, járási és kerületi értekezletek, újságírók és közírók, gazdasági szakemberek, mind-mind ezzel foglalkoztak, és foglalkoznak még ma is. Ilyen óriási méretű közösség készíti elő, hogy társadalmunkban az őt megillető helyre kerüljön az emberi alkotóerő. S az ember, aki miatt mindez történik, ül az asztal mellett, az új évi ebéd után, talán rádiót hallgat, olvas, vagy várja az esti tvadást, és néha bizonyára arra gondol, hogy s mint lesz az új évben. Az ember, olyan napokon, melyek fordulópontot jelentenek életében, felveti maga előtt a kérdést: mit hoz a jövő? Sokan úgy vélik, az új igazgatási rendszer valami varázsszer lesz, mely egy csapásra, magától megoldja életünk mai nehézségeit, mások meg szkeptikusan azt állítják, nem hoz semmi változást. Mindkét végletes gondolat elhibázott és téves. Az új irányítási rendszer nem lesz varázsszer, csupán a jövőben szükségszerűen követendő út, a gazdálkodás terén, s mint ilyen, alapvető változásokat hoz. Bevezetésével bizonyára jellegéből adódó, speciális problémák is felmerülnek. Az embereknek új, minőségileg magasabbrendű gondolkodásra kell szokniuk, sok megcsontosodott előítéletet és konvenciót kell majd eldobniuk. Új erkölcsi kritériumok születésének leszünk szemtanúi. Olyan problémákat kell megoldani (a dérnivellizáció megszüntetése, a személyi hatáskör és ezzel kapcsolatos felelősség kiszélesítése), melyek az embereket nagyon közelről érintik, soknak a szükségességét talán meg sem értik azonnal. Ha majd ezeket a változásokat kell megítélnünk, egy dolgot nem szabad szem elől téveszteni: mindez igaz és jó ügy érdekében történik, azért, hogy társadalmunkban meghozza az egyén számára az alkotó kezdeményezés és személyes érvényesülés jobb lehetőségeit. Gondok nélkül nincs emberi élet, nem is lehet. Úgy vélem, nem is sokat érne az abszolút gondtalan élet, bármennyire csábítónak tűnik is. Az emberhez méltó gondok fajunk erkölcsi lényegének alapjait jelentik, a magukról, családtagjaikról, közösségi társaikról való gondoskodás tette valamikor emberré őseinket. Mai, új évi gondjaink emberhez méltó gondok, leküzdésükkel jobb jövőnket alakítjuk, olyan gondok, melyek nagyvonalúak, s ezért pátoszuk van. Rájuk gondolva, bizalommal koccinthatunk újév napján és őszintén mondhatjuk: Boldog új évet — Társadalom! DUBA GYULA hét: Ismét öregebbek vagyunk egy évvel, s tizenkét hónap örömével-bújával, viszontagságaival a hátunk mögött eltűnődünk, vajon mit tartogat számunkra a jövő. Faggassuk ki különböző vidékek különböző korú és foglalkozású lakóit, mire gondolnak, ha két év határán éjfélt kondit az óra: 1. Munkahelyükön mi volt az óév legnagyobb eredménye, s mit várnak az újtól? 2. Magánéletükben minek örültek a legjobban az elmúlt év folyamán, s mi okozná nekik a legnagyobb örömöt az elkövetkező hónapokban? 3. Mi a harmadik újévi kívánságuk? 1. Legnagyobb munkasikerem az óévben? Az Építőmunkások Napján megkaptam a „Keletszlovákiai Vasmű legjobb építője“ kitüntetést. Brigádommal a jövő évben is a megkezdett úton akarok tovább haladni: a ránk bízott munkát igyekszünk időre és kifogástalanul elvégezni. 2. Magánéletemben az elmúlt év nem hozott számomra olyan élményt, mint az 1965-ös. Akkor ugyanis három hónapot Kanadában töltöttem, a testvéremnél. Mivel a vízumom 1970-ig érvényes, talán sikerül elintéznem, hogy jövőre ismét kijussak Kanadába. 3. Harmadik kívánságom mi is lehetne? Horgász nem vagyok, dédelgetett focicsapatom sincs.... Két gyermekem van — kívánom hát, hogy családunkban egyetértés uralkodjék, s hogy mindnyájan egészségesek legyünk. 1. A múlt éviben munkahelyemen a legnagyobb élményt az jelentette, hogy árvízkárosult gyerekekkel voltam Myjaván. Az árvíz idején még Gútán tanítottam, a gútai és a keszegfalvi gyerekeket vittük Myjavára, s egy álló évet töltöttünk ott velük. Nyolcan voltunk óvónők, s az élmény azért volt újszerű, mert első ízben nyílt alkalmunk az óvodások szülei. Ilyen hosszú ideig éjjel-nappal helyettesíteni. A küszöbön álló évben szeretném minél jobban megszerettetni a gyerekekkel az óvodát és az éneklést — nekem ugyanis az ének, a zene okozza a legnagyobb örömöt, s ezt az érzést kis óvodásaimba is szeretném átplántálni. 2. Akinek a magánéletéből valaki vagy valami hiányzik, azt igazán boldoggá semmi sem teszi. Mi tehetett volna hát boldoggá engem, ha az udvarlóm katona? Jövőre szerel le. Már alig várom. 3. Tagja vagyok a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának és a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes nagymegyeri kórusának. Kívánóik mindkét énekkarnak a jövőben is minél több sikert. Kocsis Béla a Kohóépítő Vállalat brigádvezetője, Bocsárd: Horváth Erzsébet óvónő, Gellér.