A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-09 / 28. szám
ZÚG 1967 közvetlenül a nézők előtt a környékbeli zenészek figyelik ámuldozva, nyitott szájjal, csillogó szemmel. A nézők közül valaki rájuk szól, hogy menjenek félre, mert nem látni tőlük. Az egyik fiatal cigány öntudatosan hátraszól: „Menjen maga, maga ehhez úgysem ért. Ez a mi szakmánk." Igen, a közönség is elismerést érdemelt. Nemcsak hálás volt, tapssal nem takarékoskodó, lelkesedni tudó, hanem fegyelmezett is. Jókedvét (amelyből igazán nem volt hiány), korlátok között tudta tartani, tudtommal semmiféle garázdálkodásra, rendbontásra nem került sor, végül is azt kellett megállapítanunk, hogy ez alkalommal Gombaszögön még az irókások is (akadt ilyen is, ha nem is sok) szeretetraméltóak voltak. És végül egy mondat azokról, akik a közönség ellátásáról etetésérőlhatásáról gondoskodtak: volt minden, „mi szem-szájnak ingere”, remek pörköltek, és pompás hurkák, kolbászok, hálványpecsenyék, jéghideg sörök és jóízű borok (talán egy kicsit drágábban mérték, mint vártuk), finom fagylaltok és erős feketék, sőt egészen váratlanul az olvasni szerető nézők könyvet is vásárolhattak a Csehszlovákiai Magyar írók Könyvsátrában, és dedikáltatihatták az esetleg épp Jelenlévő Íróval, és... sorba sem igen kellett állni semmiért. Úgy véljük, akik az idén résztvettek a gombaszögi dal- 63 táncünnepélyen nem s bánták meg, a Jó műsor és kitűnő ellátás arra ösztönzi majd őket, hogy jövőre is eljöjjenek. n. L A nagy hőség miatt aki tehette, árnyékba vonult Ernyő alatt A aikénfalvi együttes szereplői Egy csinos szereplő Az ünnepélyen részt vett hivatalos vendégek Az ukrán vendégegyüttes Prandl Sándor felvételei