A Hét 1967/2 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1967-07-02 / 27. szám
pult jelzőberendezéseinek hunyorgása még jobban megnehezíti a munkafeltételeket. Végeredményben az efféle automatikus művelet tompít, állandó fáradtsággócot teremt az agyban, s olykor a látszólag könnyű tevékenység jobban kimeríti az embert, mint a nehéz fizikai munka. Nagy probléma ez, szerte a világon különbözőképpen próbálják megoldani. Az egyik mód: a káros ritmusok hatásának semlegesítése hasznos, serkentő ritmusokkal. Az Ogyesszai Gyógyszergyár egyik műhelyében tanszékünk munkatársai különleges zenei kísérletet vezettek be. Kitűnt, hogy a zenei fellazítás főképp a munkaidő közepe táján és vége felé hatékony, amikor az emberben leginkább felhalmozódik a fáradtság. A gyárban orvosi vizsgálatokat is végeztek. Kiderült, hogy a zene mellett dolgozó emberek vidámabbak, kevésbé fáradékonyak — otthon és munkában egyaránt stabilabb marad a vérnyomás- és szívizomtónus-mutatójuk. Van a közérzetnek még egy fokmérője: a munka termelékenysége, ez utóbbi 15—20 százalékkal növekedett a „zenés“ műhelyben. Tanszékünk tudósai most egy másik ukrajnai nagyüzemben, a Vorovszkij Ruhaipari Trösztnél végzik kísérleteiket. A ritmus problémái az üzem belsejének helyes kialakítását is érintik, a gépek elhelyezési módját (vizuális ritmus), és végezetül a termelési folyamatok pontos időbeosztását is. I. RIBCSINSZKIJ A népművészet ápolói A Csemadok megalakulása óta egyik igen fontos feladatának tekinti a népművészeti hagyományok ápolását. Az elért eredmények bizonyítják, hogy ez a nemzeti kultúra múltját védő, kulturális munkaforma táptalajra és helyeslő megértésre talált mind a falvakban, mind a kisvárosokban működő magyar öntevékeny kultúrmunkások százainál — sőt bátran mondhatjuk, hogy ezreinél. A népművészet a nép közkincse volt mindig, és a nép uralomra jutása után kultúrájának elismert alapjává vált. Ezért talált a felszabadulás után hazánkban olyan termékeny talajra ez a művészeti ág hazánk nemzeteinél és népeinél.“ Ha majd egy nép uralkodni fog a költészetben, uralkodóvá válik a politikában is a Petőfi-gondolatot nyugodt szívvel kiegészíthetjük: az uralomra jutott nép a kultúrában is uralkodóvá vált. Az évszázadokon keresztül csiszolt, ápolt kultúrhagyományok mindennapi kulturális életünk szerves részévé váltak. Ma már nincsen olyan ága a művészetnek, ahol jelentős helyet ne biztosított volna a népművészet magának. A Csemadokra — mint kulturális társadalmi tömegszervezetre — ebből a hagyományból főleg a népművészeti rész, a szellemi kultúra művészeti ágának ápolása jutott. Tehát az ének-, zene és tánchagyományok, népi szokás