A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-07-07 / 27. szám
lyan magyarok számára tartogatott gazdag meglepetéseit. A magyar történelem egyik tündöklően fényes alakja, Kossuth Lajos is élvezte Olaszországnak, elsősorban Torinónak vendégszeretetét. Kossuth nagyon szerette e várost, aminek ékes bizonyítéka, hogy míg Törökországban, Angliában és Amerikában összesen tíz évet töltött számkivetésben. Itt harmincöt évet élt le és itt is halt meg. Itt írta örökbecsű iratait, innen küldte intő szózatát népének, hazája szabadságáért és függetlenségéért rajongva gyászos, meg nem érdemelt bujdosása alatt is. A Via Carlo Albertóról nyílik a Pó folyó közelében a Garibaldi Szicíliát elfoglaló ezer hőséről elnevezett Via del Mille. Az utca egyszerű, de büszke nevéhez Garibaldi dicsősége fűződik. Szobra ott áll az utca torkolatában, a Pó folyó partján. Ennek a történelmi nevezetességű utcának 22. számú házában lakott Kossuth Lajos. Régi ódon ház, valami nápolyi grófnak a tulajdona, de most örök emlékű népünk előtt, mert falai között halt meg Kossuth Lajos 1894. márc. 20-án, az I. emelet jobboldali erklyes szobájában. A szoba bútorzata meglepően egyszerű; a mosdószekrényen kívül két ruhaszekrény van benne, az egyik tükörajtóval. A szekrényen távcső, amellyel Kossuth az ablakból jól látható Supergáz és az Alpeseket nézegette. A kis parkban szobor, a házon márványtábla hirdeti Kossuth emlékét. A kétemeletes ház tágas térre nyílik, ahol a lombos fák közül szobrok kandikálnak elő, s levegőjét szökőkutak magasra szökkenő vize teszi frissé, kellemessé. A ház erkélyéről jobbra látni lehet a Supergát, az olasz királyok pompás temetkező helyét, balra a hóval fedett Alpeseket. Kossuth, szenvedélyesen szeretvén a természetet, nem csoda, hogy itt telepedett le oly hosszú időre, ahol a természetnek oly sokféle szépségében gyönyörködhetett. Kossuthot jól ismerték és szerették Torinóban, gyakran sétálgatott itt. Többnyire a Valentinokertbe ment, vagy a Pó folyó partjára, hű szolgájának, Giorgiónak kíséretében. Kossuthot itt annakidején „tábornoknak“ nevezték. Utolsó éveiben, amikor magas kora már akadályozta a túl hosszú sétákban, csupán a város belső területén sétálgatott. A nyolcvanas évek végén a város környékén levő helyekre rándult ki délelőttönként; háromnégy óra hosszat is eltartott egyegy ilyen kirándulás. Szívesen járta a hegyeket, s ilyenkor kisebb társaságban még kilencvenéves korában is öt-hat óra hosszat ellárogatott, anélkül, hogy megpihent volna. Különös előszeretettel kereste fel a meredek kaptatókat, toronyegyenest vágott neki a hegynek, s ha útitársai az út nehézségére figyelmeztették, mosolyogva jegyezte meg: — Szikla áll az utunkban, sebaj, átgázolunk azon is. Szédületes sebességgel írt. Apró, gömbölyű betűi szinte előtörtek tolla nyomán. Igen ritkán javított kéziratán. Sokan keresték fel a turini remetét, aki nagy elfoglaltsága ellenére mindenkit szívesen látott. Vacsora után újságolvasással foglalkozott, utána ismét visszavonult dolgozószobájába és gyakran éjfél utánig is folytatta munkáját. . Kossuth halála a magyar nemzettel együtt mély gyászba borította Torino városát. Az olaszok hálával viseltettek iránta, mint akinek része volt az olasz egység megteremtésében. Megindító módon fejezték ki fájdalmukat az 1848—49-es olasz veteránok, az olasz garibaldisták. Barátai voltak: Garibaldi, Mazzini, Cavour, Viktor Emánuel. Halottas ágyánál személyesen megjelentek a Garibaldi mellett harcoló magyar származású olasz szabadságharcosok, mint Türr István olasz altábornagy, aki 1860-ban Garibaldi vezetése alatt a „marsalai ezrekkel“ bevonult Nápolyba. Ekkor Garibaldi előbb tábornokká, majd altábornaggyá nevezte ki. Ő lett Nápoly kormányzója is. További magyar származású garibaldisták voltak: Csudaffy olasz tábornok, Róma parancsnokaés Figyelmessy Fülöp ezredes, aki hazánkban Klapka oldalán küzdött. A komáromi vár fegyverletétele után ugyancsak Garibaldi mellett harcolt, mint a magyar légió huszárezredének parancsnoka. Kossuth Lajos egyik leghívebb barátja volt. A torinóiak hálával és tisztelettel őrzik emléküket. Európa legnagyobb autógyára Itáliában négy évvel ezelőtt kezdődött az „autoboom". Húsz évvel ezelőtt útjaik alig voltak jobbak a mieinknél. A forgalomban lévő autók 90 °/o-a olasz gyártmányú. Ezeknek a kocsiknak 74 %-a a Fiat gyárból kerül ki. A gyár 1966- ban 1 110 000 kocsit gyártott, 1907- ben napi 5000 kocsit. A termelés 20 százaléka kivitelre kerül. A gépkocsitartás Olaszországban nem luxus, hanem szükséglet. A közlekedési költségek olyan magasak, hogy olcsóbb fenntartani egy kisautót, mint megváltani a napi villamos- és autóbuszjegyet. Az utolsó tömegcikk, attól, hogy valakinek autója van, lehet, hogy szegény ember, aki nem tudja az orvosi költséget megfizetni, vagy tehetséges gyermekét iskolába járatni. Ezért az autótartás nem jellemzője az életszínvonal magasságának. Látványos légszámba megy a Fiat Művek városnak is beillő miraftort központi gyártelepe, központjában a sok emeletes irodaépülettel, melynek teteje autópálya. Torino és a Fiat csaknem egy fogalmat jelent. A múlt század végén kialakuló ipar nagyon megváltoztatta a városkát, amelynek lakói azelőtt csak a piemonti királyság előkelőségei, arisztokratái és katonatisztjei voltak. A város azóta megtanult dolgozni, és közben óriási arányokban fejlődött. A Fiat központi üzemében és a többi Torinóban levő üzemegységében százezer ember dolgozik. Ha ehhez hozzászámítjuk a többi kiszolgáló iparágat, akkor ez a szám több mint a kétszeresére nő. A gyár 1899-ben, az automobilizmus hajnalán született. Alapítója Giovanni Agnelli 50 munkással gyártotta az első kocsikat, melyek már 1902-ben, a Tour d’Automobil Italián nagy sikert arattak, a 2141 km-es távon elért — akkoriban hallatlan — 37 km-es óránkénti sebességgel. 1908-ban készítették első repülőgépmotorjukat, 1914-ben első repülőgépüket. Gyármányaik széles skálája az autóktól a vízi, közúti és légi járműveken keresztül a traktorokig, útépítő gépekig, a háztartási gépig, s a mesterséges szívig terjed. Kísérleti üzemeinkben már a jövő elektromos és légpárnás autóit próbálják. Az üzem a nyersanyagok feldolgozásától a késztermékig mindent maga állít elő. A 2500 méteres mirafiori próbapályát az Itáliában fellelhető különféle burkolóanyagokkal borították, hogy reális körülmények között járattassák be az új kocsikat. A pálya közepén van egy alagút is, ahol az afrikai országokba szánt kocsik teherbírását mesterségesen keltett sivatagi porfelhőben vizsgálják. A karosszéria-préselő üzemben szovjet technikusokkal, mérnökökkel is találkoztunk üzemlátogatásunk során, ezek annak a szakértő csoportnak a tagjai, amely a Togliattiban épülő új autóüzemet tervezi. Megszületett a Szovjetunió és a Fiat között az évszázad üzlete, amelynek keretében a Fiat napi kétezer autót gyártó üzemet épít a Volga mellett. A Szovjetunió és a Fiat közötti hagyományos kapcsolatok a jövőben is tovább fejlődnek és folytatódnak. Ez a szerződés is elősegíti majd a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését, szorosabbra fűzi együttműködésüket. Dr. Illés Lajos Torino: Kossuth Lajos szobra A Piazza San Carlo, háttérben Filiberto lovasszobra A Male Antonelliane, 168 méter magas, merész toronysstakjával, mely úgy emelkedik a városkép fölé, mint Párizsban az Elffal-torony