A Hét 1968/2 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-22 / 38. szám
vagy mit tudom én hol, ahol az előírást végre kell hallani, az előírásnak gyakran már sajátos megvilágítása van, a dolgokat sajátosan magyarázzák, így nagyon egyetértek azzal a gondolattal, amit itt több elvtárs elmondott. A demokratikus gondolatot következményeiben kell majd elképzelnünk és létre kell hoznunk a biztosítékok rendszerét, hogy a hivatalok egyes fokozatain, a megbízotti hivatalban, a járásokon stb. se legyen sajátos magyarázata, vagy na van is, meglegyenek az óvintézkedések is . Hogy korrigálhassák őket. Nem vitákkal, csatákkal, hanem hogy azonnal lehetséges legyen kijavítani őket. A kezesség rendszerét keresnünk kell a nemzeti kisebbséggel szemben is. Ez szintén a probléma megoldásának egyik része. Keresni ezeket a demokratikus biztosítékokat. Nagyon egyetértek azzal, amit a mezőgazdasági lap főszerkesztője mondott, hogy valahogy, ha a rendszer nem demokratikus, a kisebbség azt kétszeresen érzi. Ez igaz, érziezt polgári szempontból, s érzi nacionális szempontból is. A gyengébbet mindig kétszeresen ütik, igazam van? Ha tehát, amikor a demokratikus biztosíték, a demokratikus légkör kialakításáról beszélünk s ezt létre akarjuk hozni, gondolnunk kell ezekre a biztosítékokra is, hogy a gyengébbet egyszer se üssék, nem pedig kétszer, igaz? Azok a javaslatok, melyeket önök terjesztettek elő, nem nyújtanak abszolút garanciát, éppúgy, mint a föderációról szóló törvény sem jelent abszolút jótállást akkor sem, ha még megannyi paragrafust alkotnának. Azonban a vezető politikai pártban, a kommunista pártban, a Nemzeti Front szerveiben s az egész társadalmi életünkben kialakult demokratikus légkörnek kell fokozatosan létrehoznia a garanciák és biztosítékok rendszerét. Mert néha az emberek jogtalanul is kiáltoznak. Néha jogtalanul is panaszkodnak. Hogyan különböztessük meg a jogosat a jogtalantól, ki ítélje ezt meg, s hogyan ítélje meg? Tehát a kezességnek ezt a rendszerét ki kell alakítanunk, keresnünk kell, s a föderációról, valamint a nemzeti kisebbség helyzetéről szóló törvény mondhatnám az első lépés ezen az úton. Még nem végleges. Lehet, sok minden elégtelennek bizonyul önöknek, s hogy ezeket a kérdéseket még keresnünk kell. A nacionalista szenvedélyekkel kapcsolatban azt mondanám, ahogy azt egykor mondták, hogy mindenkinek a nemzeti környezetében kell küzdenie a negatív elemek ellen. Úgy a szlovákban, de a csehben is, s éppúgy mint a szlovák környezetben is vannak erős nacionális tendenciák, néha kimondottan nacionalista tendenciák, gondolom a magyar kisebbség környezetében is vannak. Feltételezhető, hogy mindannyian nemcsak tiszta internacionalisták vagyunk, s minden nemzeti környezetben létrejönnek ilyen tendenciák is. Azonban mégis van bennük valami jó, hogy ápolják a nemzeti büszkeséget, a nemzeti öntudatot, a kultúrát és összetartozást, azonban a két nemzet, vagy nemzetiség viszonyában negatívumot is jelentenek. Úgyhogy mind az egyik, mind a másik környezetben ezen tendenciák ellen is kezdenünk kell. Persze, politikailag küzdeni, mondhatnám fokozatosan kell harcolnunk. Az utóbbi hónapokban a szlovák környezethez hasonlóan szenvedélyeket szítottak a déli területen is, s a Matica megalakulása körül is észlelhető volt ott számos ilyen elem, sok alkalmatlan személy is elkötelezte magát az ügynek, nemde? Gondolom, hogy másutt is, tehát a magyar kisebbség esetében is a dolgokat valatiogy felfokozzák, tehát munkánk egész rendszerével az egyik s a másik oldalon is — valószínűleg a szlovák részen azonban jobban, mint a magyaron — keresnünk kell, hogy ezeket a szenvedélyeket visszafojtsuk s ésszerű megoldást találjunk Ha azt állítjuk, hogy internacionalisták vagyunk, akkor egy kicsit Lenin tanaiból kell kiindulni aki az erősebb nemzet kötelességeiről beszélt, hogy a kisebbel szemben nagyvonalúbb legyen, s hogy a jogok biztosítása terén inkább továbbmenjen, mint valahol félúton maradjon. Ezt az álláspontot igyekszünk tehát mi, mondom mi, mint szlovák, a cseh néppel szemben érvényesíteni, azonban a másik kötelességünk a nemzeti kisebbséggel, a Szlovákiában élő magyarokkal és ukránokkal szemben van. Nem lesz ezt könnyű az életben valóra váltani. Tudják nagyon jól, hogy abban a környezetben, amelyben dolgozom, vagy hasonló helyeken is, az ember különféle akadályokba ütközik, azonban mindannyiunknak nagyon kell törekednünk. S törekedni fogunk, mert különben ezek a visszás kérdések nem kerülnének le a napirendről. Felvetődik a kérdés, milyen konkrét formákban realizáljuk ezeket. Hát éppen ez az, amire rá kell feküdnöm. Önök valamilyen javaslatokat benyújtottak. A bizottságok körében is vannak valamilyen javaslatok, vagy álláspontok. Ez ideig azonban még nem kerültek közös bázisra. Ezekre súlyt kell helyeznünk, kérdésről kérdésre meg kell tárgyalnunk, keresnünk kell a legésszerűbb és legpraktikusabb megoldást. Megmondom nyíltan, ha a magyar nemzeti kisebbség Szlovákiában valahogy egy területen összpontosulna s nem élnének szétforgácsoltan, mondjuk pl. lenne csak egy kelet-szlovákiai kerület, vagy valami ilyesféle, a probléma nagyon egyszerű lenne. Egyszerűen territoriális autonómiáról lenne szó. Nagyon egyszerű probléma lenne ez így. Viszont tudjuk, menynyire szétforgácsoltan élnek, mennyire vegyesek a községek, ez az egész terület, a területi autonómia szempontjából tehát a probléma nagyon nehéz. Ezt a problémát fontolóra kell vennünk. Kombinálnunk kell a kulturális s a nemzeti önigazgatás tényeivel, vagyis nagyon ésszerű megoldást kell keresnünk. A magam részéről biztosíthatom önöket, hogy pártunk szlovákiai vezetősége, amelynek nevében beszélek, de a CSKP vezetőségében is őszintén akarjuk, hogy pártunk igazi képviselője legyen hazánk valamennyi nemzetiségű kommunistáinak. Kugler elvtárs javaslatáról én azt gondolom, nem akadályozza semmi a magyar kommunisták tanácskozásának megvalósítását, tárgyalhatunk és megegyezhetünk erről a kérdésről. Én arra is gondoltam, ha majd erről a kérdésről tanácskoztunk, hogy összehívhatnánk egy olyan gyűlést, amelyen a délvidék képviselői jelennének meg és hasonlóan megszervezhetnénk a járási nemzeti bizottságok és pártszerveinek tanácskozását is. Jó lenne, ha találkoznának a vegyeslakosságú helységek képviselői is, hogy végre Kelettől egészen Bratislaváig közös nevezőre jussunk abban, hogyan is képzeljük el a felmerült problémák rendezését. Persze ez nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a magyar párttagok is tanácskozzanak sajátos problémáikról. Ebben azt hiszem minden nehézség nélkül megegyezhetünk. Viszont, nem lenne helyes, ha valamiféle külön szekciókat alakítanánk és pártunkat magyar, szlovák, ukrán és más tagozatra forgácsolnánk szé. Ez a mi pártunk struktúrájának nem felelhet meg ... Ebből a szempontból is igyekezni fogunk, persze, nem könnyű feladat ez. Fábry elvtárs, te is ismered az embereket, így tudhatod, milyen nehéz dolog ez. Az elmúlt húsz év alatt a mi igazi internacionalizmusunkból sokat engedtünk és bizony nem lesz könnyű a megfelelő mederbe irányítani az embereket. Mégis úgy látom, ezt meg kell tennünk a párt miatt, de a problémáink igazságos rendezése miatt is. Fokozatosan szeretnénk szerveink tevékenységébe minél több magyar elvtársat is bekapcsolni. Az első lépés talán az lehetne, hogy a Központi Bizottság valamelyik legközelebbi ülésére meghívnánk több magyar elvtársat is és ott ezek a kérdések szőnyegre kerülnének. Egyébként nagyon örülök, hogy önök között lehettem és ennyi egészséges javaslattal és gondolattal megismerkedhettem. Hasznosnak vélem, hogy az elmúlt nyolc hónapban önöknél is úgymond új politikai garnitúra lépett fel, új politikusok, mert valahogy azokat a meglevő régi ellentéteket, melyek felduzzadtak, talán nehezebben hidalhattuk volna át olyan emberekkel, akik a múltban valamiképpen ilyen téren ténykedtek. Szeretném, ha közösen sikerülne olyan légkört teremtenünk, hogy a felmerült kérdéseket igazságosan tudjuk rendezni. Kérem, hogy a Csemadok vezetői, ha hiányosságot találnak munkánkban, találjanak rá lehetőséget és figyelmeztessenek bennünket. Hasonlóan, ha egyéb problémáik is akadnak, lépjenek fel kezdeményezőleg, és remélem, hogy közös akarattal a felmerült nehézségeket sikerül kiküszöbölnünk. A dunamocsi Kilencéves Alapiskola pártcsoportjának állásfoglalása Iskolánk pártcsoportja megtárgyalta a Nemzeteink és nemzetiségeink egységében az erő! címen a Hét 35—36. számában közölt írást, amelyben azt javasolja a szerző, hogy hívják össze a csehszlovákiai magyar kommunisták országos aktíváját. Alulírottak helyeseljük és támogatjuk ezt az elgondolást! Javasoljuk, hogy az országos magyar kommunista aktíva az alábbi problémákat tárgyalja meg: 1. A magyar nemzetiségű kommunisták arányszáma a párt központi szerveiben, az arányos képviselet biztosítása. 2. A köztársaság föderációs államjogi rendezésével kapcsolatban a párt nemzetiségi politikájának megvitatása, különös tekintettel az itt élő magyarság államjogi helyzetének megoldására. 3. Szlovákia Kommunista Pártja keretében a hazai magyar kommunisták szekciójának létrehozása, bizottságának azzal, hogy javaslatunk Szlovákia Kommunista Pártja ponti Bizottságának, Szlovákia Kommunista Pártja komáromi járási bizottságának azzal, hogy javaslatunk Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága egyetértésével és támogatásával kerülne megvalósításra, éppen ezért kérjük, hogy javaslatunkkal kapcsolatban a Központi Bizottság foglaljon állást. Dunamocs, 1968. szeptember 10. Duba Gyula az Irodalmi Szemle új főszerkesztője Az írószövetség magyar szekciójának vezetősége tudomásul vette Dobos László kérelmét, hogy mentse fel az Irodalmi Szemlénél betöltött főszerkesztői tiszte alól, miután megválasztották a Csemadok országos elnökének. Az előállt helyzet tüzetes megvitatása után a szekció vezetősége úgy döntött, hogy Duba Gyulát bízza meg az Irodalmi Szemle vezetésével. A szekció vezetősége megköszönte Dobos Lászlónak az Irodalmi Szemle élén kifejtett tevékenységét, Duba Gyulának pedig sok sikert kívánt munkájához. A szekció döntését a Szlovák Írószövetség választmánya magáévá tette és mi, a Hét szerkesztői ezúton mondunk köszönetet Duba Gyulának, a Hét szerkesztőségében kifejtett többéves munkásságáért! TM RÖVIDEN A Csillagosok, katonák tavaszra — a cennes-i fesztivált követően — tervezett bemutatóját a napokban rendezték meg Párizsban. Jancsó Miklós filmjét három mozi feliratozza, kettő pedig szinkronizálva vetíti. A mozik a város különböző kerületeiben, a többi között a Champs Elyséen és a Quartier Latinban vannak. Megjelentek már az első kritikák, közöttük az Humanité bírálata is. Mindegyik rendkívül elismerő. 14