A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-02 / 31. szám

ág, &n­ fölpe/fercnci Bratislava, Prágai út 1. A Szlovákiai Állami Borpincászet bratislavai üzeme. Egyszerű, ko­pottas épület. Nemec József üzemvezetőnek nincs pazarul berendezett Irodája. Mégis legalább olyan szí­vesen látogatnak ide az üzletemberek, mintha bokáig süppedő perzsaszőnyegek takarnák a padlót. Egyszerűbb kellékek teszik_ Itt kelle­messé a megbeszéléseket. Az állandóan kéznél levő borospalackok, melyekből hamarosan kós­tolót kínál a szives házigazda. Úgy látszik, minket sem nézett le a derék Nemec József, beszélgetésünk néhány perce után már poha­runkban gyöngyözött a finom Rajnai rizling. — Ezek között az öreg falak között világhí­rű szakemberek teremtették meg a nemes bo­rok érlelésének hagyományait — mesélte az üzemvezető. — Ki ne hallott volna például a híres Palugyay-borokról, melyek 1883-ban már e helyen készültek? Vagy az ezt követő Törley­­borokról, pezsgőkről s végül a 30-as években Ludwig mester borpincészetéről? Nos, ilyen elő­dök után lettünk „államiak“, ilyen múlt után lett főrezidenciája ,ez a ház az egész szlovákiai borgazdaságnak, innen irányítjuk ma már nem­csak a bratislavai vállalat üzemelt (Bratislava, Récse, Pezinok), de a nyitrai és a kassai vál­lalatot is. — De beszéljünk most bratislavai üzemünk­ről — folytatta Nemec József. — Tudja, meny­nyi bort palackozunk naponta? Nos, ha nincs fennakadás a palackbeszerzésben, napi 70 000 litert! Sajnos azonban nem mindig tudnak pa­lackrendelésünknek eleget tenni a gyárak. És ezért ragadom meg most az alkalmat, hogy ké­réssel forduljak a Hét olvasóihoz. Ne dobják szemétbe a borospalackokat, hanem váltsák visz­­sza, mert hiszen az üvegbetét is pénz, azonkí­vül segítenek nekünk és a nemzetgazdaságnak!­­­ Vállalatunk egyébként, mint köztudomású , nem termel szőlőt. Plancegazdaság vagyunk, tehát felvásároljuk a szőlőt vagy pedig a kész bort. A felvásárolt minőségi, válogatott szőlőt dolgozzuk fel azután borrá, a készen vett bort pedig tovább kezeljük, tartósítjuk, majd palac­kozzuk. Mintegy tíz és fél millió kilogramm szőlőt dolgoz fel üzemünk évente, amelynek egy részét külföldről hozzuk be. De importá­lunk kész bort is külföldről: 8 és fél millió litert is kitesz az évi borimport. Főképp Ma­gyarországról, a Szovjetunióból, Romániából, Bulgáriából, Jugoszláviából, Ciprusból, Algírból, Spanyolországból és Olaszországból hozunk be borokat. Olaszországból Inkább csak vermutfé­léket, meg kell azonban mondanom, a mi ér­­mösünk is eléri már a híres Cinzano minőségét. Egyszer például kiváló olasz borszakemberek látogatták­ el hozzánk. Mi anélkül, hogy meg­mutattuk volna a palackot, olasz Cinzanóval és hazai vermuttal kínáltuk őket. A végén nem tudták megállapítani, melyik volt az ő híres boruk. Egy különbség azért mégiscsak van a két borfajta között, a mi vermutunk lényegesen olcsóbb a Cinzanónál. Borvezeték Magam sem vetem meg a jó Egri bikavért, Debrői hárslevelűt, Tokaji szamorodnit, kíván­csi voltam hát, ezeket is ömlesztve, hordós bor­ként importálja az üzem? Az üzemvezető azon- Veszélyben az érdi A főmérnök végighúzza kezét a hatalmas fenyő törzsén, és csupa karom a tenyere. Szinte vádlón mutatja fel. A levegő ipari szeny­­nyezettsége nemcsak az emberre és az állatra káros, de nagyon megsínyli ezt az erdő is. Az er­dei tisztás széléről, ahol állunk, a nováky-­ üzemeknek csak a ké­ményeit látjuk. Sárgás, szürke füstjük beborítja a völgyet. Évente négyzetkilométerenként 500 tonna arzéntartalmú por és pernye hull a környékre; néhol meghaladja az ezer tonnát is­­a megengedett mennyiség 150 tonna is. Az arzén és kéndioxid tartalmú por és per­nye a handlovai olcsó szénből ered, ezt használják fűtőanyagként az üzemek. A kár tetemes. Tavaly 16 000 köbméter jegenyefenyő, 1600 köbméter boróka­ és 1400 köbméter lucfenyő esett áldozatul a szennyeződésnek, levelük meg­sárgul. Idő előtt lehull, s a kiszá­radt fát hamar derékba töri a szél ereje vagy a hó terhe. Az utóbbi 12 év alatt — a vihar okozta ká­rokkal együtt­­— 400 ezer köbméter fát kellett kivágni. A lombos fák jobban bírják a megterhelést, mert levelüket minden évben elhullat­ják, vegetációs időszakuk sokkal rövidebb és így évről évre rege­nerálódhatnak. A Szovjetunió, Svédország és Románia után Szlovákia rendelke­zik a legtöbb erdővel Európában. Az ország területének 36,2 száza­léka erdő, ebből 44 százalék tűle­velű és 36 százalék lombos. Íme néhány ijesztő adat, amit felsoroltam. Tehát nemcsak a nagyvárosok, hanem az erdők jó illatú, szondús levegője is veszély­ben van. Vajon mit tettünk eddig a védelem érdekében? 1967-ben életbe lépett a levegő tisztaságát védő törvény. Szlovákiában több mint 400 üzem fizet s nem csekély összegű­ pénzbírságot a levegő szennyezéséért. Ennek az összeg­nek 60 százalékát az érintett kör­nyék helyi nemzeti bizottságai kapják. Az ellenőrzések, alkalmá­val azonban kiderült, hogy sok helyen nem megfelelően használ­ták fel a kapott pénzt. Parkok, játszóterek létesítése és az utak ■portalanítása helyett inkább ital­boltot, kocsmát építenek. A most még javaslat stádiumában levő új törvény szigorúan megszabja majd, hogy ezt az összeget csak a levegő tisztaságát szolgáló léte­sítmények fejlesztésére használ­hatják fel a jövőben. Az üzemeket pedig különböző korszerű szűrő, por- és gázelvonó berendezések felszerelésére kényszerítik, ami nem mindig sikerül, ugyanis az évi pénzbírságok összege még mindig kevesebb, mint a drága tisztítógépek beszerzésére, felszere­lésére fordítandó összeg. De már ezen a téren is törént változás, nm.

Next