A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-18 / 42. szám
A ugusztus elején érkeztek az első hírek a Szovjetunióból, hogy a Volga torkolatánál, Asztrahánban koleraveszély ütötte fel a fejét. A szovjet hatóságok rögtön erélyes intézkedéseket léptettek életbe, és ezek csakhamar meghozták az eredményt. A járványt sikerült lokalizálni, majd felszámolni. Ezzel szemben a Közel-Keleten a betegség tovább terjedt és így ma is konkrét veszedelmet jelent Európa számára. Európa államai, köztük hazánk is az Egészségügyi Világszervezet irányelvei alapján konkrét óvintézkedéseket léptettek életbe, hogy megakadályozzák a veszedelmes betegség továbbterjedését. Európa lakói ma már csak hiteles feljegyzésekből ismerik, hogy a múlt század elejétől egészen az első világháború végéig mekkora pánik ütötte fel a fejét, ha időszakonként egyegy helyen felharsant a rémült kiáltás: kolerái A járvány súlytotta vidéket azonnal lezárták és halálbüntetés terhe mellett tilos volt oda bárkinek behatolni vagy a vidéket elhagyni. De a királyi, a hatósági parancs és a katonai kordonok sem tudták megakadályozni, hogy az irtózatos halál kilátása elől, amely jóformán biztosan elérte az ottrekedt szerencsétleneket, ne próbáljanak elmenekülni. Egész vidékek néptelenedtek el és a menekülők hada tovább cipelte a rémítő betegséget. A járvány súlytotta vidéken pedig nem maradt más, csak komor csönd, rettegés és halál. A zsúfolt kórházakban, hullaházakban utálatos bűz terjengett, és a ragályos gőzökkel teli légkörben a halál szinte szabadon aratott. Istencsapása? Az ember atavisztikus rettegése a járványoktól ősi. A modern orvostudomány megszületéséig minden járványt istencsapásának tartották, mert közülük nem egy több áldozatot szedett, mint a legvéresebb háború, és így tulajdonképpen a történelem alakulásába is beleavatkoztak. A Kultúra Világa című kiadvány egyik vaskos kötetében olvashatjuk: „Nehéz elképzelni például, hogy milyen irányt vett volna az ókori görög kultúrán felépült európai kultúra fejlődése, ha az időszámításunk előtt ötszáz évvel Thesszália ellen indított hadjáratában Xerxesz perzsa uralkodó csaknem 1,5 milliós támadó hadseregét a soraiban fellépett súlyos vérhasjárvány még célja elérése előtt szét nem bomlasztotta volna.“ De a peloponnészoszi háborúban is járvány verte le a győzelem előtt álló athéniakat, fosztotta meg Periklészt a népszerűségétől és vetett véget Athén aranykorának. Itt említhetjük meg, hogy tulajdonképpen Napóleont is a táborában elterjedt pestis térítette el India meghódításától. Hogy mekkora pusztítást okoztak ezek a jár- ványok, azt csupán egyetlen adattal illusztráljuk: A XIV század közepén elterjedt pestisjárvány során a világon 42 millió ember pusztult el. Kairóban naponta 10—15 ezer, Firenzében összesen 100 000 halt meg, Itáliában ezer lakos közül csak tíz, Franciaországban és Spanyolországban ezer lakos közel 70—100 személy maradt életben. A járványok valósággal megbénították, életképtelenné tették az egyes államokat, tartományokat. A betegség nyomában elszaporodtak a babonák, és vallási miszticizmus kerítette hatalmába az embereket. „A járványt a nép rosszakaró tudatlansága a kutak mérgezésének rótta fel — jegyzi meg Magyar és Kossa. — Keresték a mérgezőket, meg is vélték találni a zsidókban és borzasztó zsidóüldözés vette kezdetét.“ Egymás után alakultak a kagellánsok (önszorzók) szektái, napirenden voltak a csodák és benépesültek a zarándokhelyek, amelyek egyik veszedelmes gócpontjai voltak a járványok terjedésének. Dehát a tudomány akkor még valóban gyerekcipőben járt és Hippokratész, az ókor legnagyobb orvosa is értetlenül nézte a Periklész idején dühöngő járványt. Az ázsiai kolera Európában Az orvostudomány már rég megállapította, hogy a kolera őshazája Ázsia és ott is legfőképp India. Ma még nincsenek biztos adataink, hogy az ősidők óta létező betegség mekkora pusztításokat okozott ezen a földrészen. Európában a kolera viszonylag fiatal betegség. Csak a múlt századelején jelent meg először, amikor Perzsián keresztül a Kaszpitenger vidékén áthaladva jutott el Asztrahánig és hat évig tartó súlyos járványt okozott. A betegség viszonylag rövid lappangási ideje (néhány óra, esetleg négy-öt nap) régebben, amikor a közlekedés még nagyon lassú volt, megakadályozta, hogy távoli vidéken is elterjedhessen. A betegek ugyanis a hosszú utazás során vagy elpusztultak, vagy meggyógyultak és így a kórokozó bacillust nem hozták be Európába. A múlt század elejétől azonban megváltozott a helyzet. A gyors közlekedési eszközök szárnyat adtak az egyes járványok terjedésének is. Hiszen a fertőzött, de a betegségéről mit sem tudó ember egyetlen nap alatt a világ másik tájára utazhat és ott terjesztheti a járványt. Rémhistóriába illő, hogy a kolera ezalatt az egyetlen évszázad alatt az egyre ismétlődő járványhullámok során mennyi áldozatot követelt, hány tartományt és vidéket néptelenített el. Ezek a járványhullámok jóformán egymást érték; 1831-ben, 1848-ban, 1854-ben, 1872-ben, 1886-ban és 1911-ben. Mindegyik hullám több évig tartott és így 1817-től 1926-ig Európában csak húsz járványmentes év volt. Az utolsó járvány már átterjedt Amerikára is. Háborúk és járványok Azok a kolerajárványok, amelyek háború idején ütötték fel a fejüket, gyorsabban terjedtek és mérhetetlenül nagyobb pusztítást okoztak. Ebből a szempontból két nagy járvány érdemel különösebb figyelmet, nevezetesen az 1831-es és az 1848-as. 1831. augusztus 24-én Paskievics orosz főparancsnok elfoglalta Varsót és ezzel végleg leverte a lengyel felkelést. Ekkor már javában dühöngött a járvány. Dr. Dalmas francia orvos, aki kormánya megbízásából tartózkodott Varsóban, novemberben a következő jelentést küldte Párizsba: „A város ostroma után szükségkórházakká alakították át az iskolákat, templomokat és magánházakat is. Olyan zsúfoltak voltak a sebesültekkel és a kolerásokkal, hogy a genny és az ürülék förtelmes bűzétől majd megfulladt az ember. Az utóbbi hónapok- KOLERAVESZÉLY EURÓPÁBAN?