A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-02 / 31. szám
A tudomány mai állása mellett át tudnak ültetni ereket, szemlencsét, szaruhártyát, húgyhólyagot, vért, beleket, petevezetéket, petét, körömzetet, agysejteket, végtagot, bőrt, szívet, belső fület, csontot, csontvelőt, porcogót, májat, tüdőt, lépet, ideget, vesét, fülkagylót, bordát, fogat stb. Sokan meglepődtek a televízióban nemrég bemutatott lengyel fantasztikus filmen, amelyben egy autóversenyzőn minden szerencsétlenség után kicseréltek valamit. Végül már női hangon beszélt és ölelgetni kezdte a kezelőorvosét, mert férfiból, nőből vegyesen operálták bele a pótalkatrészeket. Sőt egy alkalommal kutyából is operáltak bele valamit, és amikor kiengedték a klinikáról az első oszlopnál óvatosan körülnézett, aztán megállt, felemelte az egyik lábát és elvégezte a kisebb szükségét. Ez természetesen csupán a humora a tudomány valóban komoly eredményeinek. Előttünk az örök élet? Kétségtelen, hogy az elért eredmények nagy reményekkel kecsegtetnek. Ma már tudományosan bizonyított, hogy az élő sejt tulajdonképpen a végtelenségig képes felújítani magát és ezért végtelen hosszú ideig élhet. Ez a lehetőség nem csupán a fantázia szüleménye, és nemcsak a tudósokat, az írókat, hanem a filozófusokat is komolyan foglalkoztatja. Sokan nyíltan felteszik a kérdést: boldog lesz az ember, ha az orvostudomány segítségével halhatatlanná válik? Úgy gondoljuk, hogy ez olyan kérdés, amelyre csak a távoli jövő adhat végleges választ. De már ma is foglalkoznak vele. Kuble nyugatnémet pszichológus sötétnek látja a halhatatlan ember jövőjét, mert megfosztja magát az ártatlan gyermeki mosoly örömétől. Gyermekek ugyanis csak ritkán fognak születni. Eltűnik a szerelem, mert megszűnik az alapját képező fajfenntartó ösztön. A jólét megteremtésével megszűnik az emberi szenvedés, de vele együtt megszűnik az ellentéte, az öröm és a boldogság is. A végtelen élet biztonságában értelmetlenné válik a remény is, amely a mai ember éltető eleme. Természetesen vallásra sem lesz szükség. A német pszichológussal ellentétben Philip Nyílt amerikai író viszont rózsaszínűre festi a jövőt, és hozzá hasonlítva a mai kort a legsötétebb középkornak tartja. Nincs szándékunkban vitába szállni ezekkel a nézetekkel, sőt a gyökerüket sem kívánjuk feltárni. Mi Madách szavaival teszszük fel a kérdést: „Mit képes az arasznyi lét?“ Képes felfogni a végtelen élet gondját, súlyát, örömét és bánatát? Hiszen a képzetek rendje és kapcsolata ugyanaz, mint a dolgok rendje és kapcsolata. Szeretetnek, gyűlöletnek, örömnek és szomorúságnak nagyon is valós külsők az okai. Ilyen külső és valós okok pedig akkor is lesznek, ha az ember halhatatlanná válik. Természetesen minden a halhatatlan ember testére szabódik. Ennek alapján bizonyára maga is megleli majd örömeit, bánatait, kedvteléseit és kedvteléseinek a korlátait s ezek a korlátok szárnyat adnak a törekvéseinek. Hogy végül is boldog lesz-e? A mi arasznyi létünk mértékével mérve bizonyára boldogabb lesz, mint amilyenek mi vagyunk, de hogy az ő boldogsága sem lesz teljesen felhőtlen, az bizonyos. Feldolgozta: SZŐKE JÓZSEF Anna Polákovci mihirovicei lakos, született 1665 április 17 ért Elektronika vagyonáramok . Feje, ez a keskeny, intelligens, jól modellált fej tűnik fel elsőként az embernek. Ed Roszak tulajdonképpen attraktív férfi, amíg csak az arcára pillantunk. Többet ugyanis alig látni belőle. Egy asztal mögött ül, rajta valami furcsa építmény, ami felsőtestét egészen a nyakáig eltakarja. Ed Roszak olykor félre tolja ezt a valamit, s ekkor felismerjük egy komplikált szerkezet, egy szuperprotézis részleteit. Roszak teljesen béna. E nélkül a csodálatos szerkezet nélkül nyakétól a lábujjáig merev lenne, képtelen bármiféle mozdulatra. A szerkezet lehetővé teszi a számára, hogy kezet nyújtson a látogatónak. Keze puha, meleg. Csak az ujjait körülfogó fémkarikák hidegsége hat idegenszerűen. De ezek a gyűrűk teszik egyáltalán lehetővé Ed Roszaik számára, hogy használhassa a kezét. Tud kártyázni, maga borotválkozik, tud villával enni. Bénult idegei és izmai helyett mini-komputerek és elektronikus szenzorok irányítják karjainak, kezeinek és ujjainak minden mozdulatát. Ed Roszak a szemeivel irányítja ezt a rendkívül bonyolult szerkezetet. Ha a jobb mutatóujjára tekint és szemgolyóit felfelé fordítja, akkor felemelkedik az ujja, vagy a keze, vagy a karja — egy olyan élet, egy olyan mozgás, mely ismét halálos merevséggé változik, ha a szermegmaradt kar- vagy lábcsonk idegpályáiból s ezeket használja fel mondja a szolgálatot. Biokéz: agyáramok és gondolatimpulzusok mozgatják a jövő protézisét Ed Roszak egy bizonyos fajta kísérleti nyúl szerepét tölti be. A Highland View Hospitalban él (Ohio), és orvosok, biológusok és technikusok mérik és filmezik minden mozdulatát. Popov professzor, a a moszkvai Protetika Intézet vezetője csak mérsékelt sikert jósol az amerikai kísérletnek a jövőben. „Túl költséges, túl körülményes, túl természetellenes“ — hangzik az ítélete. Popov professzor felfedezett egy módszert, amely egészen egyszerűnek látszik s mégis egészen csodálatos és csaknem felfoghatatlan. Az orosz kutató a bioelektromos agyáramokat, amelyek mint mozgató impulzusok az ember izmait és tagjait irányítják, kikapcsolja a megmaradt kar- vagy lábcsont idegpályáiból s ezeket használja fel a protézis irányításához. Az ember, amennyiben nem tudós, kénytelen a fantáziájához fordulni, hogy felfoghassa, mit is jelent ez. De sem fantáziánk, sem értelmünk nem talál feleletet, csak kérdéseket tesz fel. Mi mozgatja tehát karunkat, kezünket, lábunkat? Tudatunktól független akaratunk, kívánságaink, gondolataink. Popov professzor protézise bizonyítja: a gondolat energia. De mi van akkor, ha akaratunk, kívánságaink képesek arra, hogy egy protézist, tehát egy tárgyat mozgásba hozzanak? Még mindig holt ez az anyag, vagy már élet van benne? Hol ér véget itt az ember? Hol kezdődik a gép? Lehet egy gépemberi? Az ember a gép? A gépember, állítják a biológusok, potenciálisan halhatatlan. Csak néhány akadály választ el minket, hogy megvalósuljon az örök élet a Földön, az orvosi győzelem valamennyi betegségen és a genetikai beavatkozás az öregedési folyamatba. Az emberi élet folyamán a szervezet több trilliószor építi újjá, regenerálja az elhasználódott sejteket. Valamikor harminc, negyven vagy ötven év után ellankad, s felhagy ezzel a tevékenységével. S tulajdonképpen nem tudjuk, miért. Lavranos S. Kubie amerikai pszichiáter „a szerkezet átmeneti tökéletlenségéről“ beszél. Ha ezt sikerül kiküszöbölni, akkor elérjük, amiről az első ember álmodott, amit valamennyi vallás ígér neki: a halhatatlanságot. Ala- Csak a szemeivel Irányítja Ed koszuk szuperprotézisét. A fényképfelvétel mozgási fázisokat mutat egy kétszer megvilágított filmen