A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-02 / 31. szám
Vladislav Chalupka Közvetlen demokrácia, jelszavak és szándékok A szocialista politika lényege a munkásosztály érdekeinek az érvényesítésében, a szocializmus és a kommunizmus felépítésének céljaival összhangban álló szükségleteinek kielégítésében rejlik. E folyamat nem nélkülözheti az irányítás tudományos módszereit. Társadalmi önigazgatás és plurális demokrácia Az ún. közvetlen demokrácia hívei — akik e demokráciában az egyedüli következetes szocialista alternatívát, a szocialista célok valóra váltásának legalkalmasabb eszközét látják — a képviseleti rendszer gyakorlati megvalósítása során mutatkozó nehézségeket eltúlozva magát a képviseleti elvet kérdőjelezik meg. Bírálatuk érvelését főleg a „nép nevében“ történő döntéshozatalnak, a választói érdek és akarat minél teljesebb érvényesülésnek követelménye mögötti gyakorlati elmaradására alapozzák. Programként azt a követelményt állítják fel, hogy a megszabott kérdésekről a nép közvetlenül, a termelési, helyi és társadalmi önigazgatási szervek útján döntsön. Természetesen nem lenne helyes, ha e nézeteket egyértelműen elvetnénk, mert a társadalmi önigazgatás megvalósítása hozzá tartozik a szocializmus és a kommunizmus felépítéséhez. Csakhogy a közvetlen demokrácia radikális érvényesítése, az önigazgatás elvének voluntarisztikus-szubjektivista erőltetése a termelő erők fejlettségének mai fokán, s az ehhez kapcsolódó, a végzett munka alapján történő elosztás és szociális rétegeződés mellett szükségszerűen a reprezentatív demokrácia, pluralitáson alapuló szociális, illetve politikai rendszer kialakulását eredményezné. Erre utalnak az 1968 januárja után hazánkban kibontakozott törekvések is. Az „önigazgatáson alapuló, a hatalmi struktúrát leépítő'' társadalmi rendszer védelmezése, követelése elvezetett a hatalom leépülése feletti hathatós — főleg a központban szükséges — ellenőrzést biztosító társadalmi-politikai pluralitás elkerülhetetlenségének elméleti indoklásához. Szóba került „a szabad vita", a „közügyekre kiterjedő opponentúra" szükségessége, mely lehetőséget adott volna a gazdasági és politikai értelemben nyomást és ellenőrzést gyakorló szociális csoportok hatékony fellépésére. (Lásd O. Sedláček: Az önigazgatás néhány vonatkozásáról. 17—18. old.). A „szakértők" javaslatai :,,A differenciált csoportérdekek intézményes érvényesítését szolgáló valamennyi törekvés kivétel nélkül oda hatott, hogy a szocialista képviselő testületek egyfajta arénává, a különféle sőt ellentétes nézetek találkozásának fórumává alakuljanak át. Ehhez nagyban hozzájárultak Z. Mlynárnak és még jónéhány szerzőnek az 50-es évek közepe óta hangoztatott, ismert nézetei, amelyek a szocialista képviseleti rendszer továbbfejlesztését, a képviselő testületek aktivizálását kívánták szolgálni. A január utáni időszak megmutatta, hogy e nézetek gyakorlati átültetése súlyos zökkenőkkel jár. Az össztársadalmi érdekek kikristályosodásának folyamata gyakorlatilag hovatovább a különféle társadalmi csoportok, rétegek, közösségek és egyének spontán törekvéseinek a kifejeződésévé lazult. Nem tűnt kizártnak az egész „politikai reprezentáció" leváltását célzó követelmény felmerülése sem. I. Sviták a prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karán 1968 márciusában tartott előadásában már azt hangoztatta, hogy: „Valamennyi képviselő radikális leváltásával végződő parlamenti választásokra lenne szükség". A kommunistáknak a nemzeti bizottságokból való kizárását szorgalmazó törekvések is mutatkoztak. Mlynár a párton kívülieknek (de inkább a Sviták által alapított „elkötelezett párton kívüliek" klubjának ) a követeléseire reagálva a nem kommunista pártokban való tömörülés lehetőségeivel kapcsolatban kijelentette: „E követelmény különböző formában, de leginkább az ellenzéki párt fogalomkörében mozogva jelentkezik .. . az, ami még pár héttel ezeelőtt nevetségesnek tűnt, ma már egy reális politikai lehetőségről folyó fejtegetés." (Hudé Právo, 1960. III. 26) A szocialista társadalom szervezetéről és az erre épülő képviseleti rendszerről kialakított plurális felfogást — az ellenzék és a hatalomért folyó harc (a politikai erők szabad versengésének) elismerése — nem egy esetben összekapcsolták Leninnek a szovjet hatalomról közvetlenül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt és a szovjet rendszer első hónapjaiban tett kijelentéseivel. Leninnek arra a kijelentésére hivatkoztak, amit a kormánynak egyik szovjet párt kezéből egy másik párt kezébe való átmenetéről mondott. Lenin valóban jónéhányszor rámutatott erre a lehetőségre. Fejtegetésének általános irányvételéből azonban kitűnik, hogy e lehetőséget nem tartotta a szocialista társadalomszervezetet meghatározó tartós elvnek. Arra törekedett, hogy a bolsevikok többségben legyenek a szovjetekben, az Alkotmányozó Gyűlésben (közvetlenül a forradalom után) arra, hogy a bolsevik párt legyen a győztes. A pluralitáson alapuló politikai rendszer mellett Lenin kijelentései alapján érvelni csak egyes mondatoknak Lenin beszédeinek és cikkeinek egészéből való kiragadásával és jó adag fantáziával lehet. Lenin ugyanis túlságosan is egyértelműen kinyilvánította nézetét a szocialista társadalmat építő kommunista párt vezető szerepéről. Mindazonáltal alapjában nem ellenezte a nem kommunista pártok részvételét a hatalom gyakorlásában. „A Második Összoroszországi Szovjet Kongresszuson a bolsevik párt kapott többséget — hangsúlyozta Lenin. Ezért csak az a kormány Szovjet Kormány, amelyet ez a párt alapított meg ... Mi szilárdan a Szovjethatalom elve alapján, vagyis a legutóbbi Szovjetkongresszuson létrejött többség hatalmának elve alapján állunk, mi hajlandók voltunk és továbbra is hajlandók vagyunk megosztani a hatalmat a Szovjetek kisebbségével, azzal a feltétellel, hogy ez a kisebbség lojálisan és becsületesen aláveti magát a többségnek és kötelezi magát annak a programnak a végrehajtására, amelyet jóváhagyott az egész Második Összoroszországi Szovjetkongresszus, és amely a szocializmus felé vezető fokozatos, de szilárd és tántoríthatatlan lépések programja." (Lenin Művei. 26. kötet. pp. 308—313 old.). Nos, ezek a nézetek nehezen azonosíthatók a szociáldemokratizmussal, mely mindenek fölé helyezi a „demokratikus köztársaságot", azt a politikai rendszert, amely nemcsak az egyenlő, általános, közvetlen és titkos választójogot, hanem a kisebbség jogainak a tiszteletben tartását, a kormánynak a parlamenttel szembeni felelősségét is biztosítja és kizárja az ellenzékkel szembeni erőszak alkalmazásának lehetőségét, amennyiben az „demokratikus úton“ tör hatalomra. Eme szemlélet szerint a munkások pártja a társadalmat pusztán a kormányban, a parlementben, az önigazgatási szervekben és egyéb hatalmi intézményekben helyet foglaló tagjain keresztül, s csak a többség bizalmának a megszerzésével hivatott vezetni Azok az elképzelések sem tekinthetők túlságosan újszerűnek és eredetinek, amelyek nem a reprezentatív demokrácia „hagyományos" rendszerének létrehozását követelik, hanem e rendszer alapvető elemeinek a „szocialista vívmányokkal való", az „igazi népi rendszer" érdekében álló „párosítását“ szorgalmazzák. „A szocialista rendszer keretei között fellépő ellenzék “szükségességét, „a szocializmus építésével, a szocializmus módjaival kapcsolatos eltérő nézeteket valló független szocialista párt" megteremtését, mely „szavatolná az alkotmányos törvények betartását", annak idején Bibó István, Nagy Imre utolsó kormányának minisztere is propagálta. Nézetei a Szocialista program Közép-Keleteurópa számára című szociáldemokrata pamfletban láttak napvilágot (IUSY, Bécs, 1963. 17—18. old.). A helyzeteknek és az eseményeknek a lenini elveket és a dialektikus módszereket nélkülöző megítélésével szoros összefüggésben áll az a naiv felfogás is, hogy a kormánypolitika kifejezetten hibás vonatkozásainak az elkerülhetetlen bírálatára és a hibák megjavítását szolgáló indokolt javaslatok érvényesítésére hivatott ellenzéknek a szocialista viszonyok között is megvan a létjogosultsága. A képviselők választhatósága és visszahívhatósága Magától értetődik, hogy a szocialista társadalom jelenlegi képviseleti rendszere nem lehet örök érvényű. Túlhaladását a marxizmus— leninizmus maradéktalan alkalmazása teszi szükségessé. Lenin ugyanis többek között a képviselők választhatósága és visszahívhatósága elvének is nagy figyelmet szentel. A választási szemlélet, a képviselőknek a választókkal szembeni felelőssége, valamint a választópolgárok kéréséhez vagy a megfelelő szervek véleményéhez kötött visszahívhatóság a szocialista képviseleti rendszer meghatározó tényezői közé tartozik. Már Marx Károly is nagyra értékelte az általános választójognak az 1871-es Párizsi Kommün megválasztásában játszott szerepét. A választhatóság és visszahívhatóság elvének alkalmazása azonban nem vonatkoztatható el a politikai-hatalmi tényezőktől. A marxizmus—leninizmus eme elveket sokkal fontosabb szempontnak, a munkáshatalom elsődlegességének rendeli alá, ami főként feszült helyzetekben, az osztályharc és a politikai küzdelmek kiéleződésének időszakában érvényesül. Ezért a választásnál a választónak a képviselőről alkotott véleménye nem lehet kizárólagos, szempont, ismerni kell a képviselő egész tevékenységét, a szocialista társadalom érdekeihez és szükségleteihez való viszonyulását. A képviselők kiválasztásának, s a kiválasztás módjának a jelentősége A képviseleti rendszer legfontosabb eleme a képviselők jelölésének módja. A közvetlen demokrácia és az önigazgatás hívei a képviselők alulról, a párt és a társadalmi szervezetek taggyűlésein, valamint az üzemi, szövetkezeti és munkahelyi összejöveteleken történő jelölését szorgalmazzák. A szocialista képviseleti rendszer gyakorlati megvalósulásának rendkívül fontos feltétele ez, mely biztosítja az állampolgároknak a választás lefolyásában való reális, a választás puszta aktusán túlmenő részvételét. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül a betöltendő tisztség jellege, s nem mellőzhetők a képviselőkkel szemben támasztott kötelmények sem. A szocialista feltételek között végbemenő választások megváltoztatják a képviselőtestületek összetételét, de egyben biztosítják az államhatalom és igazgatás választott szerveinek a különféle foglalkozási ágakhoz való kötődését, hogy azok tükrözhessék a társadalom osztály és szociális szerkezetét, a lakosság nemzetiségi összetételét. Csak így teljesíthetik küldetésüket, így járulhatnak hozzá a leghatékonyabban a kommunista párt politikai irányvonalának a teljesítéséhez !Megjelent a Nové Slovo 27. számában | Ford.: kj