A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-08-02 / 31. szám
Hollywood haldoklik... Hollywood haldoklik, Hollywood meghal, most már elkerülhetetlenül. Ez bizonyos. Az ifjú pénzemberek mégis irigylésre méltó makacssággal foglalják el lépésről lépésre azokat a pozíciókat, melyeket a hollywoodi mágnások elvesztettek. A negyvenkét éves Charles Blochdorn, a „Hall and Western“ nevű hatalmas konszern alapítója, 1967-ben megkaparintotta az ismert „Paramount“ céget. Egy másik konszern, a „Kinway“, a „Warner Brothers" társulatot nyerte el. A múlt év végén pedig Kire Kercourian, a Las Vegas-i „játékparadicsom“ egyik vezéralakja, megszelídítette az oroszlánt — a híres Metro—Goldwyn— Mayer filmvállalatot. Hollywood „öregei“ közül egyedül csak Darrel Zanluk tartja meg a függetlenségét. Világos, hogy az amerikai filmiparnak friss vérre s újabb aranyakra van szüksége. 1839 ben az USA legnagyobb producerei mintegy 139 millió dollárnyi veszteséget szenvedtek Csak Zaniuk egyedül 10 milliót vesztett két szuperprodukcióján. A „Paramount“ arra kényszerült, hogy kiadja hatalmas stúdióit a hollywoodi városi temetkezési vállalatnak. A „Warner Bros“ időközben tizenkilenc film elkészítését mondta le. A filmművészek szövetsége zavarban van. A szövetség elnöke, Charlton Heston a kormányhoz fordult és kérte, hogy mentsék meg Hollywoodot adókedvezmények biztosításával. Los Angeles városi bizottsága megállapította, hogy IBSS-ban az amerikai filmek 54 százalékát külföldön vették fel. A bizottság indítványozta: teremtsenek tőkét Hollywood megsegítésére abból a bevételből, amely a filmek bérbeadásából származik. Hollywood válságának oka — a legenda szertefoszlása. A televízió érezhető csapást mért a „sztár-rendszerre". A repülőgép hasonlóképpen súlyosbította a helyzetet: az utazó amerikaiak nem hisznek többé a kartondekorációnak, a felvételeket természetes környezetekben kell elkészíteni. Így a stúdiók fokozatosan kiürültek, a sztárok pedig elhagyták Hollywoodot. Ha a legfontosabb mégis az, hogy megváltozott a közönség ízlése, jelenleg a nézők több mint hatvan százaléka harminc évnél fiatalabb. És ezek az emberek, akik közül sokan tanultak egyetemen, már nem nézik meg a húszmilliós költséggel előállított hollywoodi „kolosszusokat“, a puritán erkölcsöt hirdető zenés komédiákat vagy a látványos, hangzatos filmeket a második világháború csendesóceáni csatáiról. A múlt mágikus receptjei — új csillag, kellemes muzsika, olyan forgatókönyv, melyet ismert író készített — kimentek a divatból, ma már a múlté. Az „új gazdák“ mindebből gyorsan okultak, Kercourian valamennyinél leghamarabb. Ez a legendás ember fokról fokra emelkedett fel a siker lépcsőjén. A válság után a harmincas években autók javításával és viszonteladásával foglalkozott. A háborút repülősként szolgálta végig. 1945-ben visszatért eredeti szakmájához, igaz, tevékenységét most már repülőgépek eladásával is kiszélesítette. A repülőgépek eladásából hatszázezer dollárt Las Vegas-i hotelokba és játékkaszinókba fektetett. Ez az összeg ötszázszorosára növekedett, jelenleg Las Vegas királya erejének teljes világában van, azon fáradozik, hogy új életre keltse Hollywoodot. A Metro—Goldwyn —Mayer vonzó zsákmánynak tűnt neki. A társaság leégett, részvényei darabonként 25 dollárra estek. Kercourian kiszámította, hogy a részvények valódi értéke — 69 dollár. Habozás nélkül döntött, megvásárolta őket 35 dollárért. Tudta, Európa támogatja, Londonba repült, ötvenmillió dollárnyi kölcsönnel tért vissza, és megszerezte az alaptőke részvényeinek 17, egy újabb londoni utazás után pedig a negyven százalékát. Az új politika első áldozata az André Mairaux regényéből készült „Az emberi láz körülményei" című film, melynek felvételeihez Londonban Ered Zinneman rendező is társult. A producer Carlo Ponti, aki már jó ideje kapcsolatban áll a Metro—Goldwyn—Mayer céggel, Kercourian fel akarja ajánlani Pontinak a társaság alelnöki posztját, hogy ezáltal biztosítsa magának az európai közvetítőt. Az ifjú pénzemberek merész vállalkozásai egy ideig még elhúzzák Hollywood agóniáját. A felek azonban az elkerülhetetlen vég közeledését mutatják. Ady és Fábry A korábbiakban már szó esett arról, hogy Fábry Zoltán életében az Ady költészetével való találkozás olyan elkötelező élmény volt, amely őt végigkísérte egész életén. Szerencsés találkozás volt ez mindkét részről. Az egyik részről, hogy Ady egy igazán mélyen értő, emberséget féltő követőre talált Fábryban; a másik részről pedig, hogy Fábry Ady költészetében lelte meg azt, amit ő csak prózai szavakkal tudott elmondani. Fábry mindent és mindenkit Adyval márt és magyarázott, vele egészített ki, ő volt a mottó. Fábry újabb kötetének a címében is Ady sora variálódott, fokozódott többes számmá, mely 1982-ben jelent meg: Emberek az embertelenségben címmel. Emberek az embertelenségben, emberek a háborúban, a halálban, a fasizmus sötét éveiben — ez a lényege és mondanivalója ennek a kötetnek. A képen látható Ady-szobor, amely évek óta Fábry lakószobáját díszítette, Nagy János szobrászművésztől származik. A Harmadvirágzás c. kötet címlapja Fábry írói munkásságának jelentős részét a szlovákiai magyar irodalom pallérozásának felvirágoztatásának szentelte. 1963-ban jelent meg a Harmadvirágzás c. kötete, mely kritikai, irodalmi tanulmányokat tartalmaz egy-egy szlovákiai magyar irodalmi műről, íróról vagy kulturális kérdésről. Ez a kötet tartalmazza Fábry Zoltánnak egyik 1948 után megjelent legismertebb írását, Kevesebb verset — több költészetet címen, amelyben az új líra hiányosságaira, buktatóira mutatott rá. Sorai ma is tanulságosak lehetnek minden versíró számára: „Légy költő, légy névadó, szlovákiai magyar verselő! A frázishínárból kikecmeregve, most már nézz és törj nagyobbakra, névadásra! Kevesebb verset és több költészetet: ez legyen a jelszó. Legyen gyümölcs a fán!“ Egy lap Fábry jegyzetfüzetéből „És újra elért a hívás: szólj, beszélj! És újra feltört a berzenkedő viszolygás: a hallgatás kísértése és Indoka: néha a némaság is beszél ...“ Lehet idő és eset, amikor a hallgatás egyenlő lehet a véleménynyilvánítással, az írással. Fábry a pompeji őr hűségével tántoríthatatlanul mindig ott állt az őrhelyen és ha tehette, szólt és írt, ar mikor kellett. Volt persze időszak, amikor nem írhatott, mert betegsége gátolta és voltak idők, amikor mások, egy egész társadalmi rendszer ítélte hallgatásra a kapitalizmusban. Ma már csak a fehér foltokkal megjelent újságlapok és kéziratainak kihúzott sorai, lapjai ennek a megmondhatói. Elveit, meggyőződését azonban sosem adta fel. Népéhez, nemzetéhez mindig hű maradt. Az Európa elrablása c. kötet címlapja Fábry Zoltán Irodalmi munkásságának két nagy területe volt: a magyar, ezen belül a hazai magyar irodalom ápolása és a német és világfasizmus elleni harc. Harcát a fasizmus ellen 1948 után is tovább folytatta újabb írásaiban. A humánum és béke hirdetésén keresztül mindvégig megmaradt antifasisztának. Írásaiban a második világháború után úgy, mint a harmincas években, nyílt harcot folytatott az újra pozíciójukba helyezett náci-hitlerista ügynökök ellen. A háború veszélyét mindvégig hirdette mert vallotta, hogy a háborúról újra meg újra beszélni kell, hogy az emberek erről soha meg ne feledkezzenek. Fábrynak az Európa elrablása c. kötete is ezt példázza. (Folytatjuk / 41 élete képekban 5. mmm