A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-08-02 / 31. szám

Az új brit miniszterelnök A konzervatív párt választá­si győzelmével Edward Heath személyében olyan ember ke­rült a miniszterelnöki székbe, aki megpróbálta „áramvonala­­sítani", korszerűsíteni — s a jelek szerint nem teljesen ered­mény nélkül — az angol nagy­tőke, a viktoriánus „nagy Ang­­­­liáról" ábrándozó arisztokrá­~­cta pártját. A konzervatív párt­ban Macmillan után a bomlás jelei mutatkoztak, szükség­ volt tehát egy olyan emberre, aki a tory-tábornok megfelelő né­zetekkel, de modern eszközök­kel képes vezetni a pártot, s el­hódítani a Labourtól. A megfelelő ember Edward Heath személyében kínálko­zott, akiről akkoriban a Daily Worker (a Morning Starnak, a brit kommunista párt lapjának elődje) azt írta, hogy „mindig a tetőn levőket szolgálta . Heath a szolgálathoz, s a ve­le járó feladathoz a tehetséget sem nélkülözte. A háború ide­jén a hadseregben, később pe­dig a polgári életben is fé­nyes karriert futott be; a Broad Sta­es-i építőmester fia egészen az egyik londoni bankház igaz­gatóhelyettesi tisztéig vitte. Po­litikai pályája is folyamatosan ívelt felfelé, az oxfordi egyete­men a konzervatív vitaklub elnöke, majd a háború után képviselő, s a tory parlamenti képviselőcsoport egyik hang­adója lett. Gazdasági tapaszta­latait 1950 után szerezte, ami­kor a parlament tagjaként a Közös Piac megteremtését cél­zó — Akkor ugyan kudarccal végződött — munkában vállalt nagy szerepet. A „menedzseri forradalom“ híveként ismert Heath most megalakított kormányában a konzervatív párt új erőt, az „irányított kapitalizmus" hívei kerültek kulcspozíciókba. Ezzel a koncepcióval a kon­zervatív párt újabb kísérle­tet tesz, hogy a százéves esz­mékkel a tudományos-technikai forradalom időszakában is egy „Intenzív­ fejlődés" útjára vezé­relje az alaposan lemaradt Ang­liát. Hogy erre Heath valóban képes-e, arra a választ nem elég a múltjában, illetve a ró­la szóló, nemegyszer reklám­­szagú újságcikkekben keresni. Hiszen ennek az általa hirde­tett Intenzív fejlődésnek ko­moly nemzetközi feltételei is vannak, s eddigi nyilatkozatai­ból nem tetszik ki, mintha a „menedzser Heath" a külpoli­tikában valami újat talált vol­na fel ahhoz a tory koncepció­hoz képest, amely már öt év­vel ezelőtt sem tündökölt ere­detiségével. A .Az ember nem képes belenyu­godni, hogy meg kell halnia, ős­idők óta keresi a hosszú élet és az­­örök ifjúság titkát. Más azon­ban a hosszú élet, más az örök ifjúság avagy az örök élet kérdése. Hosszúéletű emberek ma is él­nek és nem egynek az emlékét őrzik a krónikák. A karánsebesi Rovin Jánosról feljegyezték pél­dául, hogy 172 évet élt, a felesé­ge pedig 164 esztendőt ért meg. 147 évig éltek együtt boldog há­zasságban. A korabeli krónika azt is feljegyezte, hogy mi volt a tit­ka hosszú életüknek: „Az eledele mind a kettőnek volt Tél és hamu alatt sült Törökbázából való po­gátsa. A­ki tehát hosszú életet akar élni tanuljon ezeknek pél­­dájukkal szűkön és mértéklete­sen, kenyérrel s tejjel, és ennek fogyatkozásában vízzel élni.“ Csakhogy a kenyéren és vízen, hamuban sült pogácsán és tejen senki sem kívánkozik hosszú éle­tet élni. Ezért mindmáig kevés kö­vetője akadt Rovin Jánoséknak Ha akadt is, csak a szegények közt, akik kényszerűségben éltek ilyen rabkoszton, de egy sem élt kiváltképp hosszú életet. A gazda­gok inkább választották a rövid és szép élet gyönyöreit. A hosszú élet ugyanis hosszú öregség. De mit ér a hosszú öreg­ség? Közmondás tanúsítja, hogy „a vén lányt az ördög sem viszi el táncolni“, hogy „az öreg ember szerelme olyan, mint a gyertyavi­lág a vak ember szobájában: elég és a vaknak sémi haszna sincs be­lőle." Ezért a mértékletesség árán megszerzett öregség hívei csak nagyon kis tábort alkotnak. Akik­nek módjában állt és módjában áll, inkább az örök ifjúság ábránd­ját kergetik. Mesék és legendák A mesebeli ifjító forrásvíztől kezdve a majommirigy átültetési kísérleteken keresztül egészen a modern szívátültetésekig mind erő­sebben él az emberiségben az a vágy, hogy megtalálja azt a meg­oldást, amely minden keserves ön­sanyargatás nélkül rövid időn be­lül ifjúvá varázsolja az elaggott szervezetet. A görög hitregék szerint Héra istenasszony időnként felkereste az Ifjúság Forrását és abban meg­­fürdött. Így őrizte meg örök ifjú­ságát és szépségét. E legenda nyo­mán az emberiség évszázadokig kereste az élet vizét. Keresték Skandináviában, Amerika felfede­zése után Amerikában és a Rimi­­ni-szigeteken. Nem találták. Köz­ben azonban felfedezték a gyógy­vizeket, a gyógyító fürdőket és ezek valóban meghosszabbították néhány embernek az életét. India csodás fűszereinek megis­merése után az életelixírt kezdték kergetni, majd a vegyészet térhó­dításával a bölcsek kövét akarták előállítani, megfiatalító kúrákkal és életbalzsamokkal kísérleteztek. A keleti miszticizmus elterjedésé­vel különböző titkos eljárásokról, varázslatokról kezdtek suttogni. Az emberek éjt nappallá téve búj­ták a bibliát és csodálkozva fe­dezték fel Dávid király esetét. „Dávid király pedig megvénhe­­dett és megidősödött vala, és őtet betakarják vala leplekkel, de meg nem melgeülhet vala. És monda­nak neki az ő szolgái: keressenek az én Uramnak, a Királynak egy leányt, aki légyen a Király kör­­nyül és őtet táplálja, és háljon mellette, hogy melegedjék meg az én Uram, a Király. Kérésének an­nak okáért egy szép leányt Izrael­nek minden határában, és találák a Szunam városából való Abisá­­got, kit hozának a Királyhoz. A lány pedig igen szép vala és a Ki­rályt táplálja vala és szolgál ne­ki ...“ Ennek hatására divatos lett a fizunamitizm­us hóbortja, és meg kell vallanunk, hogy különösen a művészvilágban még ma is ked­velik. Jómódú emberek fiatal fele­séget vagy szeretőt keresnek, hogy felfrissítsék a maguk öregedő vé­rét, hogy melegítőpalack gyanánt használják őket az ágyukban. El kell ismernünk, hogy ha ez a módszer nem is hosszabbítja meg az életet, de kellemesebbé teszi az­ öregkort. Az első orvosi kísérlet A XVI. század közepén újabb megifjodási láz hozta izgalomba Európát. Többé nem a Rimini-szi­­geteken keresték az örök ifjúság forrását, mert rájöttek, hogy min­den élet és erő forrása a vér. Ettől a felismeréstől csak egyetlen lé­pést kellett tenni, hogy rájöjjenek a nagyszerű ötletre: meg kell csa­polni a fiatalokat az öregek javá­ra, azaz fiatal vért kell engedni az öregek ereibe, és azok ismét megifjodnak. Biztos adatok maradtak ránk, hogy Robert Dezgabets vetette fel először a vérátömlesztés gondola­­­­tát. Néhány év múlva Lowers sike­resen végezte el két kutyán. Erre XIV. Lajos udvari orvosának, Jean- Baptiste Denisnek támadt az az ötlete, hogy kipróbálja az embere­ken. Nem tudományos cél vezet­te, de a megfiatalítás gondolata, és ezért a párizsi „örökifjú höl­gyek" izgatottan lesték a sikert. Egy beteg, lesoványodott munkás jelentkezett a kísérletre. Egyelőre csak bárányvért ömlesztettek be­le. És csodák csodája, az ember friss erőre kapott. Párizs ujjon­gott. Gyorsan elvégezték a másik és a harmadik kísérletet is. És ek­kor jött a csapás. A harmadik em­ber belehalt a kísérletbe. Az öz­vegy kártérítést követelt, amit a bíróság meg is adott és egyben betiltotta a további kísérletezést. Az álmok ismét szertefoszlottak. 1968 történelmi eredménye Az utána következő évszázadok során megoldódott a vérátömlesz­tés problémája, de megint csak kiderült — a nagyszerű eredmé­nyek mellett nem oldotta meg az örökifjúság, az örök élet problé­máját. 1968-ban az orvostudomány tör­ténelmi eredményt ért el. A szív­­átültetéssel tulajdonképpen motor­cserét hajtott végre az emberi szervezetben. De nemcsak a szív­átültetés okozta a fordulatot. Ma már ha bármikor, bárhol elromlik valami az ember szervezetében, az orvostudomány képes azt kicse­rélni, hibátlannal helyettesíteni. Orvosok, tudósok és technikusok ezrei fáradoznak azon, hogy végre valóban teljesíthessék az ember fantasztikus álmát, az élet végte­len meghosszabbítását. Az orvosok ma már 29 pótal­katrészt képesek a világ legbonyo­lultabb gépezetébe, az ember szer­vezetébe beszerelni. De honnan szerzik ezeket a pótalkatrészeket? A tudomány lassan ezt a kérdést is megoldja. A jelenlegi pótalkat­rész-források: a beteg saját szerve­zete (bőr, végtagok stb.) más élő vagy halott ember teste, állatok testrészei, gyárban készített mű­anyag vagy mechanikus pótalkat­rész, boldog test és ember? De a tudás nem volna még elég. Hogy testesüljön nagyszerű művekben. A halhatatlanság is kellene. Mit képes tenni az arasznyi lét? E két fa rejti mind e birtokot, S ettől tiltott el, aki alkotott. Tudsz, mint az Isten azt ha élvezed, Ettől örökifjú marad kecsed. (Madách: Ember tragédiája) Modern paradicsomi pár

Next