A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-18 / 42. szám

Csutor Tibor verhenyes olvasónk írja: A Kiváncsiak klubjából • for­dulok kérdésemmel. Sokat hallot­tam a Brazíliában működő „halál­­brigád“ nevű­­tervezetről. Milyen ■servezet éi ás kik ellen harcol­nak? Üldözi-e őket a rendőrség ez elítélendők-e a „halálbrigád“ tet­tel?­ár néhány éve — hogy pon­tosan mióta, azt nem lehet megállapítani — terrorcse­lekedeteket hajt végre Bra­zília nagyvárosaiban, különösen Rio de Janeiróban és Sao Paulóban lincselő gyilkosoknak egy csoportja. Régi gengszter szokás szerint éjjel fogdossák össze és el­hagyott helyeken „likvidálják“ ál­dozataikat. Emellett úgy megkínoz­­zák őket, hogy megfigyelők véle­ménye szerint személyi és politi­kai okokon kívül ebben nem kis réé­sze van a szadizmusnak is. A Un­es jelek veszélyes bűnözők, „kivég­zéseként“ jelölik meg cselekede­teiket. A brazil társadalom és va­lamennyi rendes állampolgár vé­delmezőinek szerepében igyekez­nek feltűnni. A reakciós sajtó se­gítségükre van ebben, minthogy az Escadrao da Morte — a Halál­­brigád — tagjait bátor férfiak tit­kos szervezetének legendájával övezi. Mint minden mai modern vál­lalkozásnak, ennek a gyilkos tár­saságnak is megvan a sajtószolgá­lata. Egy férfi, aki a Halálbrigád Escadrao sajtótisztjeként jelentkezik és fel­váltva a Ku-man-csu, a Hang, a Vö­rös Kéz vagy más fantasztikus ne­veken mutatkozik be, időről időre felhívja telefonon a bulvárlapok szerkesztőségét és pontosan meg­jelöli a helyet, ahol megtalálható a legújabb áldozat holtteste. A megadott helyen ott fekszik a hulla, rajta egy papírdarab halál­fejjel, alatta az EM betűkkel és a szervezet által hozott halálos ítélet szövegével. A holttestek sor­számmal vannak ellátva, és gyak­ran ott szerepel a következő ki­jelölt áldozat neve is. Hogy meny­nyi volt eddig az áldozatok szá­ma, arról nincsenek pontos ada­tok. Egyes feltevések szerint 300— 400, mások szerint 1000—1200. A valóság — mint mindig oyan esetekben — a kettő között lehet. A polgári sajtó hírei és kommen­tárjai igyekeznek megnyugtatni az olvasókat és a lakosságot; utalnak arra, hogy az EM mögött rendőrök húzódnak meg, akik elhatározták, hogy megtisztítják Brazíliát az egyre nagyobb méreteket öltő bűnözéstől. A korrupt és lassú igazságügyi apparátus erre nem képes, azonkívül a halálbüntetés eltörlésével meg vannak kötve a kezel Igaz ugyan, hogy a brazil igaz­ságszolgáltatás a nagyvárosokban egyre fokozódó bűnözés elleni harcban nem szerzett babérokat, de az ok mégsem a halálbüntetés eltörlése. A bűnözés terjedésének társadalmi okai vannak. A nagy gengszterek jól fizetett ügyvé­dekkel rendelkeznek, akik néhány órával letartóztatásuk után magas kaució ellenében vagy a vádiratban fellelhető alaki hibák ellen be­nyújtott fellebbezés alapján kisza­badítják őket a börtönből. Csak a da Morte nagyvárosok hatalmas nyomorne­gyedeiből, a favelákból kikerülő kis bűnözők kénytelenek leülni a büntetésüket. Az egyetlen, amire eddig a bra­zil katonai kormányzat az Escad­rao da Morte ellen képes volt, az az, hogy­­ tagadja létezését. Hi­vatalosan nem létezik semmiféle Halálbrigád, de a gyakorlatban to­vább gyilkol, sőt félig nyilvánosan lép fel. Ennek az ellentmondásnak csak egyetlen logikus magyarázata lehet. A Halálbrigád által kifejtett terror beillik a brazil katonai kor­mányzat koncepciójába, melynek lényege, hogy a közrend fenntar­tását a fegyveres testületek kö­nyörtelen bevetésével kívánja biz­tosítani. Ettől már csak egy lépés a harc azok ellen, akiket valamennyi bur­­zsoá társadalom egyformán gyű­löl s akiket legveszélyesebb ellen­ségeinek tart — a kommunisták és más haladó erők ellen. A Halálbrigád így hírnevet szer­zett magának Carlos Marighela meggyilkolásával. Marighela né­hány társával kilépett a brazil kommunista pártból, mert ez nem értett egyet anarchista terrorjuk­kal. 1969 szeptemberében ez a cso­port elrabolta Elbrich amerikai követet. Miután Elbricht 15 poli­tikai fogoly ellenében ,szabadon bocsátották, a Halálbrigád terro­ristái Marighelát csapdába csalták és agyonlőtték. Hogy játszhassák a hősöket, azt a hírt terjesztették, hogy nagy harc volt, melyből ők kerültek ki győztesként. De szem­tanúk azt vallották, hogy Marighe­­la egyedül és fegyvertelenül érke­zett a megadott helyre, abban a téves hiedelemben, hogy barátai akarnak találkozni vele. —ta— M Bélyegsarok A Csehszlovák Posta szeptember 23-án hat értékből álló sorozatot adott ki. A 40 filléres Prága, a 80 filléres érték Brno és az 1 koro­nás érték Bratislava egy-egy jel­legzetes épületét és a városok egy­ nigy holzelmerét ábrázolja. Mint mindig, a bélyegekhez 3 első­ napi borítékot is kibocsátottak, ezek 14 napig érvényesek. Az október 7 és 25 között Var­s­óban megrendezésre kerülő 0. nemzetközi Chopin zenei versenyt a lengyel posta 2,50 zloty névér­tékű bélyeggel köszönti. Az új ki­­adás rajzául Stefan Malecki fes­tőművész ötletes, modern vonalú eredetileg utcai plakátnak készí­tett tervét használták fel. A zongoristák rangos vetélkedő­jét minden ötödik évben rendezik. A korábbi hét alkalomra 30 ország­ból érkeztek művészek, hogy meg­szólaltassák a lengyel zene legna­­gyobbjának alkotásait. A régebbi versenyekről is meg­emlékezett a posta. A zene és a zenei vonatkozású bélyegek gyűjtői örömmel üdvözlik a szép kivitelű új bélyeget. Az újdonságok közül a követke­zőket említjük meg: Bermunda: Négy értékből álló sorozat köszönti a parlament 350 éves jubileumát. — Izrael: Újév 5731, ötértékű sorozat. — Mongó­lia: Nyolcértékű művészeti és sporttémájú sor. — USA: 6 cent névértékű bélyeg mutatja be a Sto­ne Mountain hegység szikláiba fa­ragott grandiózus szobrokat. — Szovjetunió: Ötértékű halósorozat Leccinum nigrescens — Ko­zák tlutoporti — Borowsk brzudko­vany — Gelber Bir­­ken-Röhrling Kalapjának átmérője 5— 15 cm, először félgömb, az­után vánkás alakú, vastag­­húsú, bársonyos tapintású, először olajsárga, azután élénk citromsárga, ha tel­jesen beérik, sárgásbarna vagy kávébarna. A kalap alja nem leme­zes, hanem szivacsszerűen lukacsos. Először citromsár­ga színű, később vöröses ár­nyalatot kap. Nyomásra meg­barnul. A tönk 5—20 cm magas, 1,5—2 cm magas, középen vastag (hasas), majd lej­jebb karcsú, a földben le­vő része egészen elvékonyo­dik. Színe sárga majd fehé­res. A gomba belseje citrom­sárga, ha elvágjuk megvörö­­södik, majd megfeketedik, a kalap belsejében lágy, a tönkben szálkás. Illata és íze kellemes. Spóráinak színe piszkos­­részképeket gyűjt. A déli fekvésű hegyolda­lak tölgyeseiben található. Annak ellenére, hogy a bel­seje szint változtat, kitűnő ehető gomba. Sárga érdesnyelű tinórú

Next