A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-18 / 42. szám
Csutor Tibor verhenyes olvasónk írja: A Kiváncsiak klubjából • fordulok kérdésemmel. Sokat hallottam a Brazíliában működő „halálbrigád“ nevűtervezetről. Milyen ■servezet éi ás kik ellen harcolnak? Üldözi-e őket a rendőrség ez elítélendők-e a „halálbrigád“ tettel?ár néhány éve — hogy pontosan mióta, azt nem lehet megállapítani — terrorcselekedeteket hajt végre Brazília nagyvárosaiban, különösen Rio de Janeiróban és Sao Paulóban lincselő gyilkosoknak egy csoportja. Régi gengszter szokás szerint éjjel fogdossák össze és elhagyott helyeken „likvidálják“ áldozataikat. Emellett úgy megkínozzák őket, hogy megfigyelők véleménye szerint személyi és politikai okokon kívül ebben nem kis réésze van a szadizmusnak is. A Unes jelek veszélyes bűnözők, „kivégzéseként“ jelölik meg cselekedeteiket. A brazil társadalom és valamennyi rendes állampolgár védelmezőinek szerepében igyekeznek feltűnni. A reakciós sajtó segítségükre van ebben, minthogy az Escadrao da Morte — a Halálbrigád — tagjait bátor férfiak titkos szervezetének legendájával övezi. Mint minden mai modern vállalkozásnak, ennek a gyilkos társaságnak is megvan a sajtószolgálata. Egy férfi, aki a Halálbrigád Escadrao sajtótisztjeként jelentkezik és felváltva a Ku-man-csu, a Hang, a Vörös Kéz vagy más fantasztikus neveken mutatkozik be, időről időre felhívja telefonon a bulvárlapok szerkesztőségét és pontosan megjelöli a helyet, ahol megtalálható a legújabb áldozat holtteste. A megadott helyen ott fekszik a hulla, rajta egy papírdarab halálfejjel, alatta az EM betűkkel és a szervezet által hozott halálos ítélet szövegével. A holttestek sorszámmal vannak ellátva, és gyakran ott szerepel a következő kijelölt áldozat neve is. Hogy menynyi volt eddig az áldozatok száma, arról nincsenek pontos adatok. Egyes feltevések szerint 300— 400, mások szerint 1000—1200. A valóság — mint mindig oyan esetekben — a kettő között lehet. A polgári sajtó hírei és kommentárjai igyekeznek megnyugtatni az olvasókat és a lakosságot; utalnak arra, hogy az EM mögött rendőrök húzódnak meg, akik elhatározták, hogy megtisztítják Brazíliát az egyre nagyobb méreteket öltő bűnözéstől. A korrupt és lassú igazságügyi apparátus erre nem képes, azonkívül a halálbüntetés eltörlésével meg vannak kötve a kezel Igaz ugyan, hogy a brazil igazságszolgáltatás a nagyvárosokban egyre fokozódó bűnözés elleni harcban nem szerzett babérokat, de az ok mégsem a halálbüntetés eltörlése. A bűnözés terjedésének társadalmi okai vannak. A nagy gengszterek jól fizetett ügyvédekkel rendelkeznek, akik néhány órával letartóztatásuk után magas kaució ellenében vagy a vádiratban fellelhető alaki hibák ellen benyújtott fellebbezés alapján kiszabadítják őket a börtönből. Csak a da Morte nagyvárosok hatalmas nyomornegyedeiből, a favelákból kikerülő kis bűnözők kénytelenek leülni a büntetésüket. Az egyetlen, amire eddig a brazil katonai kormányzat az Escadrao da Morte ellen képes volt, az az, hogy tagadja létezését. Hivatalosan nem létezik semmiféle Halálbrigád, de a gyakorlatban tovább gyilkol, sőt félig nyilvánosan lép fel. Ennek az ellentmondásnak csak egyetlen logikus magyarázata lehet. A Halálbrigád által kifejtett terror beillik a brazil katonai kormányzat koncepciójába, melynek lényege, hogy a közrend fenntartását a fegyveres testületek könyörtelen bevetésével kívánja biztosítani. Ettől már csak egy lépés a harc azok ellen, akiket valamennyi burzsoá társadalom egyformán gyűlöl s akiket legveszélyesebb ellenségeinek tart — a kommunisták és más haladó erők ellen. A Halálbrigád így hírnevet szerzett magának Carlos Marighela meggyilkolásával. Marighela néhány társával kilépett a brazil kommunista pártból, mert ez nem értett egyet anarchista terrorjukkal. 1969 szeptemberében ez a csoport elrabolta Elbrich amerikai követet. Miután Elbricht 15 politikai fogoly ellenében ,szabadon bocsátották, a Halálbrigád terroristái Marighelát csapdába csalták és agyonlőtték. Hogy játszhassák a hősöket, azt a hírt terjesztették, hogy nagy harc volt, melyből ők kerültek ki győztesként. De szemtanúk azt vallották, hogy Marighela egyedül és fegyvertelenül érkezett a megadott helyre, abban a téves hiedelemben, hogy barátai akarnak találkozni vele. —ta— M Bélyegsarok A Csehszlovák Posta szeptember 23-án hat értékből álló sorozatot adott ki. A 40 filléres Prága, a 80 filléres érték Brno és az 1 koronás érték Bratislava egy-egy jellegzetes épületét és a városok egy nigy holzelmerét ábrázolja. Mint mindig, a bélyegekhez 3 első napi borítékot is kibocsátottak, ezek 14 napig érvényesek. Az október 7 és 25 között Varsóban megrendezésre kerülő 0. nemzetközi Chopin zenei versenyt a lengyel posta 2,50 zloty névértékű bélyeggel köszönti. Az új kiadás rajzául Stefan Malecki festőművész ötletes, modern vonalú eredetileg utcai plakátnak készített tervét használták fel. A zongoristák rangos vetélkedőjét minden ötödik évben rendezik. A korábbi hét alkalomra 30 országból érkeztek művészek, hogy megszólaltassák a lengyel zene legnagyobbjának alkotásait. A régebbi versenyekről is megemlékezett a posta. A zene és a zenei vonatkozású bélyegek gyűjtői örömmel üdvözlik a szép kivitelű új bélyeget. Az újdonságok közül a következőket említjük meg: Bermunda: Négy értékből álló sorozat köszönti a parlament 350 éves jubileumát. — Izrael: Újév 5731, ötértékű sorozat. — Mongólia: Nyolcértékű művészeti és sporttémájú sor. — USA: 6 cent névértékű bélyeg mutatja be a Stone Mountain hegység szikláiba faragott grandiózus szobrokat. — Szovjetunió: Ötértékű halósorozat Leccinum nigrescens — Kozák tlutoporti — Borowsk brzudkovany — Gelber Birken-Röhrling Kalapjának átmérője 5— 15 cm, először félgömb, azután vánkás alakú, vastaghúsú, bársonyos tapintású, először olajsárga, azután élénk citromsárga, ha teljesen beérik, sárgásbarna vagy kávébarna. A kalap alja nem lemezes, hanem szivacsszerűen lukacsos. Először citromsárga színű, később vöröses árnyalatot kap. Nyomásra megbarnul. A tönk 5—20 cm magas, 1,5—2 cm magas, középen vastag (hasas), majd lejjebb karcsú, a földben levő része egészen elvékonyodik. Színe sárga majd fehéres. A gomba belseje citromsárga, ha elvágjuk megvörösödik, majd megfeketedik, a kalap belsejében lágy, a tönkben szálkás. Illata és íze kellemes. Spóráinak színe piszkosrészképeket gyűjt. A déli fekvésű hegyoldalak tölgyeseiben található. Annak ellenére, hogy a belseje szint változtat, kitűnő ehető gomba. Sárga érdesnyelű tinórú