A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-22 / 47. szám
Újabb szlovák kuruc költemény felfedezése A SZLOVÁKOKNAK a kuruc mozgalomban való részvételéről és ennek a költészetben található visszhangjáról már könyvet is írtam A törökellenes és kuruc harcok költészetének magyar-szlovák kapcsolatai címmel (Akadémiai Kiadó, Budapest 1961). Nemrég egy eddig ismeretlen, a nagyszombati csatáról szóló ének került elő, amely alátámasztja azt a régebbi véleményünket, hogy a szlovák nép énekeiben is magáénak vallotta a kurucok ügyét, s néhány újabb adattal és szemponttal is kiegészíti eddigi ismereteinket. Az említett éneket a Slovenská archivistika c. levéltári folyóirat 1969-es évfolyama közli. Kéziratát a pozsonyi Központi Levéltárban a vöröskői vár egyik számadáskönyvébe, az üvegmunkások bérének elszámolása közé betéve találták (külön papíron). A lejegyzés betűi megegyeznek annak a pénztárosnak az írásával, aki 1708—1713 között írt ide különböző elszámolásokat, jegyzékeket. A közzétevők: Juraj Žudel, Rudolf Krajčovič, Štefan Rudohradský ebből arra következtetnek, hogy az éneket is akkor, tehát néhány évvel a kurucok nagyszombati veresége után írta le. (A gyászos emlékű ütközet 1704 karácsonyán zajlott le.) A vers szerzője nincs feltüntetve, a cím helyén a „Pisen“ (Ének) megjelölést találjuk, bizonyára hallomásból vagy más kéziratból írták le. A költemény összesen 15 strófából, a közzétevők szerint 33 verssorból áll: a kéziraton, új kikezdésekkel csak a strófák vannak feltüntetve, s ezeket általában kettő, de többet a rímek alapján négy sorra is fel lehet bontani. A vers néhol hézagosnak és különböző elemekből összeállítottnak látszik: a történethez szorosan nem tartozó első két versszak a törökök pusztításáról, az utolsó három pedig a magyar uraknak valami Rákóczi-ellenes árulásáról szól. A törökellenes sorok a régebbi szlovák históriás énekek hasonló motívumát idézik: „Škodu velku poznala uherska kragina, neb gest spustatena od Turka tyranna.“ Kissé szabad fordításban: „Nagy kárt szenvedett szegény Magyarország, mert elpusztította a török zsarnokság.“ A harmadik és negyedik versszak pedig minden összefüggés nélkül a császári csapatok fővezéréről, Siegbert Heister császári tábornagyról szól: „Amikor az a német Heister Modort elfoglalta, levelet írt, s ezt kurucoknak küldte: — Adjátok tudtomra, magyar (uhersey) vitézek, védekezni akartok-e vagy meghódoltok?“ Az ötödik strófában az a meglepő, hogy erre a levélre nem Rákóczi válaszol (az ő nevét nem is említi az ének), hanem Ocskay kapitány, s a továbbiakban is ő a kuruc tábor központi hőse. Versszakonként idézzük: 5. Ocskay kapitány, gyönyörű ifjú úr, elolvasta a levelet, s így válaszolt: 6. Harcolni akarunk vitézeinkkel, Jézus Krisztus segíts bennünket. 7. Az a német Heister erre megdühödött, szörnyű seregével Nagyszombathoz sietett. 8. Ocskaylly kapitány, gyönyörű vitéz úr, a német tábort háromszor körülkergette („obehnal"). 9. Az a német Heister szerfölött bánkódott, kedves katonáit nagyon sajnálta. 10. Még azt mondják, hogy a vitézek elpusztultak a francia háborúban. 11. Ezt többé sosem fogom elhinni, s többé rabolni sem megyek. 12. Mert elpusztultak az én katonáim, akik vérüket ontva védekeztek. 13. A magyar urak árulást követtek el, el akarták fogni az erdélyi fejedelmet. 14. Ti, magyar urak, árulóim vagytok, mindnyájan elpusztultak, meghaltak, s minden szabadságfokat elveszítitek. 15. A magyar urak a nagyszombati mezőn az Istennek köszönhették, hogy fejük megmaradt („že odnesli hlavy" ]. A közzétevők történeti éneknek nevezik a verset, mi balladás jellegűnek tartjuk. Ilyen balladikus sajátságai: a hézagosság, drámai párbeszédek alkalmazása, homályosság s bizonyos lírai motívumok, pl. az Ocskayt magasztaló jelzők. A közzétevők a magyar urak árulásával kapcsolatban arra gondolnak, hogy a szerző talán Pálffy Miklós 1703. évi akciójára céloz, amikor el akarta fogatni Rákóczit. Mi valószínűbbnek tartjuk, hogy az árulás a vereséggel van összefüggésben, talán azzal a momentummal, amikor Rákóczi testőrcsapatával be akart avatkozni a harcba, de az őrizetére rendelt nemesek ebben megakadályozták. (Az esetet leírja Thaly Kálmány Bercsényi-monográfiájának 3. kötetében, s szerinte az volt a hiba, hogy Rákóczi helyett más nem állt a csapat élére, mert az oldaltámadással esetleg eldönthették volna a csata sorsát.) A költemény kurucpártisága főként a jelzők és bizonyos kifejezések használatából derült ki: a vitézek szót mindig a magyarokra vonatkoztatja, a németek csak katonák; Ocskay „gyönyörű ifjú úr,“ „az a német Heister“ pedig csak dühös, s rabolni jár stb. Valószínűleg a nép szemlélete nyilvánul meg az urak árulását emlegető befejező strófákban, ami megvan a magyar szegénylegény énekek hasonló motívumaiban is. Aligha véletlen, hogy a szlovák énekszerző a magyar sereg központi hősének Ocskay László kapitányt tartja (nevét az eredetiben is magyar cs-vel írja), akit levelében Kercsényi Miklós fővezér is a szlovák kurucok „második istenedként emlegetett. Mint érdekességet említjük meg, hogy magyar történeti kiadványokban már régebben is közöltek több Ocskayval és egy, a nagyszombati csatával kapcsolatos szlovák dalt is, ezek azonban kétes hitelességűek. Ilyen szlovák verselményeket találunk Ocskay Gusztávnak Ocskay brigadéros igazi életrajza és a Rákóczy-kor jellemzése (Budapest 1902) c. könyvében, majd tőle átvéve (az átvétel megnevezése nélkül) Lelkes Nándor József: Letűnt világ a dalokban (Veszprém 1930) c. kiadványában. Az ott közölt szlovák Ocskayénekek: „Pri Ocskayovskej bráne, stoja kone vrané“; „Ocskay, poďme zas na Nemci“; „Ocskovského zámku brána vysoká" átköltött népdalok. Ocskay neve nélküli változataik megvannak szlovák népdalgyűjteményekben is. Az átköltés lehet alkalmi népi változat, de lehet a szerző hamisítása is. Ez utóbbi feltevést látszik igazolni a nagyszombati csatával kapcsolatban közölt, nyelvi szempontból is hibás versezet, amelyet a következő jelenettel együtt közöl Ocskay László kései rokona: „Rákóczi seregének centruma és jobb szárnya szétveretett, minden vitézségük hiábavaló volt, mert taktikailag rosszul lettek vezetve. — Die Schlacht ist gewonnen — mondá Firmont, és odafordult Heister császári tábornagyhoz. — Noch nicht! — felesé Heister, midőn Ocskay csapatának csataordítását hallotta és egysegédtisztje jelentését vette, hogy Ocskay megérkezett a csatatérre, és a császári sereg oldalába vágott. 6000 lovas harcolt Ocskay nyomában, népe csupa felvidéki: Nie labanc, lež kuruc som, Ocskayho blisk a hrom, Kde on zatna padali Jako muchy tí Nemci.“ (Ocskay i. m. 120.) (Szószerinti fordításban: Nem labanc, hanem kuruc vagyok, Ocskay villáma és mennyköve, Ahova ő vág, hullottak (sic!), Mint a legyek a németek.) A harmadik sor a szerző gyönge szlovák nyelvtudásáról, esetleg szövegromlásról tanúskodik. A szerző ehhez a továbbiakban hozzáfűzi, hogy egy miavai legény e dalt dalolva magát Heistert is megsebesítette kardjával. Az idézett klapancia bizonyára nem eredeti kuruc költemény, Ocskay villáma nyilvánvalóan a magyar fonásokban gyakran emlegetett Rákóczi villámának parafrázisa. A most előkerült eredeti szlovák kuruc dal azonban azt igazolja, hogy a szlovák álkuruc versek átírói, szerzői (hasonlóan Thaly Kálmánhoz) nem légből kapott adatokra, hanem történeti tényekre támaszkodtak, mert Ocskay-kultusz valóban létezett a szlovák énekköltészetben. CSANDA SÁNDOR Szovjet könyvek kiállítása A Csehszlovák—Szovjet Barátság Hónapja, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 53. évfordulója alkalmából a Madách Könyvkiadó a Slovenská Kniha bratislavai, dunaszerdahelyi és komáromi könyvesboltjaival karöltve, november 1-től november 30-ig megrendezi a Szovjet Könyvek Kiállítását. A gazdag szovjet irodalomból ez alkalommal különösen az alábbi köteteket ajánljuk az érdeklődők figyelmébe: Bulgakov: A Mester és Margarita A könyv modern szatíra, amely a mai kor emberének problémáira keresi a választ: mi a mértéke a jónak és rossznak azoknál, akiknek a kezében a hatalom összpontosul. Bulgakov regénye hatalmas siker világszerte. Nyugaton és keleten egyre több fordításban, egyre nagyobb példányszámban hódítja az olvasók tömegeit. Fedoszejev: Élet a tajgán Fedoszejev expedíciójának célja egy szinte ismeretlen világ tudományos felmérése. Beszámolóját az teszi vonzóvá és olvasmányossá, hogy bemutatja a köznapi életet is; olvasója szinte részesévé válik a természettel vívott harcnak, megismeri Szibéria páratlan szépségeit, az ott élő embereket, szokásaikat, sajátos érzelmi életüket. Naszibov: „Labirintus-akció” A regény korunk legnagyobb történelmi bűntényéből meríti anyagát. Betekintést enged a náci hadigépezet háborús készülődéseibe, az ígért csodafegyver kikísérletezésébe, abba az óriási küzdelembe, melyet a német kommunisták, antifasiszta ellenállók, hadifoglyok és a regény főhőse, Karcov szovjet hajóorvos folytattak, hogy a nácik terveit meghiúsítsák. Smelov—Vosztokov: Nyílt kártyával A könyv „Az ügynök utolsó tévedése“ című regénynek a folytatása, de az első rész ismerete nélkül is érthető és élvezhető. Izgalmas, érdekfeszítő történet a szovjet kémelhárítás és a kémközpont párharcáról, amely a kémhálózat felgöngyölítésével végződik. Természetesen az ismertetett kiadványokon túl is rengeteg érdekesség található még a kiállításokon mind a régi orosz, mind a szovjet irodalomból, Tolsztoj, Dosztojevszkij regényeitől kezdve Csehov, Gorkij, Majakovszkij művein keresztül Solohovig és a legfiatalabb szerzőkig. A Madách Könyvkiadó és a Slovenská Kniha könyvesboltjai szeretettel várják a Szovjet Könyvek Kiállításán a szép könyvek barátait.