A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-22 / 47. szám
B ratislava Marr, a Csehszlovák— Szovjet Barátság Házában megnyílt Anton Smotlak gyűjteményes fényképkiállítása. A neves szlovák fotóművész az elmúlt húsz év során a kulturális események számos feledhetetlen epizódját kapta lencsevégre és örökítette meg, amikor szovjet előadóművészek, népi együttesek, színházak, színészek, írók, tudósok, képzőművészek, artisták, zenészek, filmművészek stb., látogattak el hozzánk és művészi műsoraikkal feledhetetlen élményt szereztek mindannyiunknak. Anton Smotlák neve nem ismeretlen a hazai fotóművészek körében. Most ötven éves, és az elmúlt három évtized során változatos, sokszor izgalmas fotoriporteri, fotóművészi pályát futott be. Legismertebb művészfotói a színpad világának eseményeit örökítik meg, de ismertek a mezőgazdaság és az építőipar területén készített felvételei is. A különös fényben vibráló vizek, szőlőhegyek, a hólepte erdők, a magányosan legelésző lovak, a jövön merengő fiatalok meglesése és megörökítése igazi szenvedélye. Sokan elmondák már, hogy a fénykép megállítja az időt s hogy a mesteri dokumentum-felvételek emlékezetünkben újraélesztik a múlt egy-egy feledhetetlen epizódját. Ez a megállapítás tökéletesen ráillik Anton Smotlák felvételeire, mostani kiállítására. Szovjet művészek és együttesek csehszlovákiai szerepléseit idézik a kiállított képek: a taskenti cirkusz artistáit, a vragy szovjet író, Ehrenburg sokat látó szemét, a baskír, üzbég, grúz táncosok kecses mozdulatát, Igor Ojsztrah hegedű- és Szvjatoszlav Richter zongoraművészt, a moszkvai és a leningrádi balett világhírű táncosait — hogy csak néhányat említsünk. Valamenynyi felvétel életes, tele dinamikával, kirobbanó temperamentummal, költöiséggel. A rendezők ízlését dicséri a képek hivalkodástól mentes felsorakoztatá- Jelenet a grúz Állami Népi Együttes 1961-es bratislavai táncbemutatójából A taskenti Állami Cirkusz artistái Színházi bemutatós akadályokkal Azt mondják, ha valami rosszul kezdődik, jól szokott végződni. Nos, a MATESZ idei első bérmutatójáról, Braniszláv Nusics „Bánatos örökösök" című vígjátékéról nyugodtan elmondhatjuk, hogy pechesen kezdődött. Amikor ugyanis október másodikén meg akarták tartani a premiert, délután kialudt a városban a villany és csak azután gyulladt fel újra, miután a csalódott közönség kétórás várakozás után elhagyta a színházat. Ilyen előzmények után történt meg aztán, hogy a falvak népe láthatta az „igazi“ premiert, míg Komárom lakossága három héttel később, október 27-én elégíthette ki kíváncsiságát. S hogy miért kezdem színházi tudósításomat ennek a furcsa kis epizódnak az elmesélésével? Azért, mert azt is színházi ügynek tartom, hogy ne csak Thália papjait, de „híveit“ is megdicsérjük még egyszer. Arra a közönségre ugyanis, amely két óra hosszat hajlandó gyertyafény mellett várni egy előadás kezdetére, s miután hiába várt, újból megtölti a színháztermet, arra a közönségre — Komárom polgáraira — nagyon büszke lehet a csehszlovákiai magyar színjátszás! Hadd beszéljek azonban magáról a Nusics-darabról is. Braniszláv Nusics szerb regény- és drámaíró a múlt század végén és a huszadik század elején alkotta műveit. Főképp a szerb királyság hivatalnokainak és kispolgárainak erkölcsi fogyatékosságát ostorozta írásaiban. És ez az oka annak, hogy sokan a közönség közül bizony idejét múltnak tartották, (sőt kissé elcsépeltnek is) a „Bánatos örökösök“ témáját. Azoknak a távoli és közeli rokonoknak a farizeuskodását és egymásra való féltékenykedését, akik azért gyűltek össze elhalt rokonuk házában, mert mindnyájan azt remélték, hogy egyedül csak ők öröklik rokonuk vagyonát. Mondom, ha kissé felületesen ítélünk, régiesnek tűnik Nusicsnak ez a darabja. Sok más frissebb témát is választhatott volna a MATESZ dramaturgiája. Dehát Sha I kespeare-nél, vagy a többi klasszikusnál nem találhatunk-e a kispolgárokat ostorozó hasonló témát? És ezek hibáit nem tapasztalhat- juk-e ma is? Szerintem igenis jó darabbal kezdett a MATESZ és különösen a falusi közönségnél arat majd sikert. Maga az előadás kedves, jól felépített. Minden jelenetén meglátszik, hogy kitűnő rendező , Joszif Felbaba, az eperjesi Ukrán Nemzeti Színház „Kiváló munkáért“ érdemrenddel kitüntetett művészeti vezetője foglalkozott vele. Különösen a fény- és hanghatásokra épített megdöbbentő kezdésre következő groteszk ellentét mesteri munka. Egyetlen hibát nem tudott csak lefaragni a rendező: néha túlzásba viszik hangoskodásukat a féltékeny rokonok. A színészek minden tőlük telhetőt megtettek, hogy hús-vér emberekké formálják Nusics figuráit. És a humor tükrében vetítsék elénk a Ferenczy Anna Sarka özvegyaszszony szerepében, ma is meglevő kapzsiságot és az ebből eredő egyéb hibákat. Még azt is megbocsátjuk, hogy egyes színészek — a mindenáron való neveltetésre törekedve — olykor túljátszották a szerepüket. Mindettől függetlenül nekem tetszett a darab. S a színészek közül főképp Fazekas Imre, Turner Zsigmond, Palotás Gabi és Ferenczy Anna alakítása. Véleményem szerint a MATESZ gárdája sikerre viszi a színház idei első vígjátékát. NEUMANN JÁNOS Nagy László felvétele