A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-11-22 / 47. szám

iiiiiiiiiiiiiiiiiiii Szép magyar komédia 10. folytatás 55. Érre ,aki eddig hallgatott, felállt s a gyertya fényében paposan acsarkodva háborgott: — És amit eddig vallottál és tanulva tudtál? Fel­adod? .. . Bornemisszát, mesteredet? Bock Mi­hályt? Első könyvedet? Szüleid hittét?! Tested már alporlott, nevedet csak az egerek rágják a históriákban, csak az ... Bálint, aki eddig mogorván hallgatott, kellet­lenül közbevágott: —• A vitézek és a poéták hal­hatatlanok ... •— Tűzre velük! — kiáltott fel Etre. — Meg va­gyon írva ... 56. — Mi vagyon megírva?! — kérdezte a mé­regbe gurult Balassi András. — A te gyereked mit zabál? Ha én nem adok! Az asszonyod pu­céran jár, ha mi nem adunk, Balassák! Ki ad más? Az ég madarai?! — majd előrehajolt Bá­linthoz és folytatta: — öcsém, az erőset kell szolgálni, másként nem élhetünk ... 57. — Mégse kaptam meg Korponát — válaszolt Bálint. —■ Haj, öcsém. Csodálkozol? Nemcsak a hit meg az eske . . . Mutatni is kell ... És gondold meg: apádat gyanúba fogták az udvarnál, hol­táig se hittek neki igazán. Félévig te is rabos­kodtál ... aztán Erdélyben ... — Az udvar küldött ... — Híres rabság... a fejedelem kegyeiben. Az­tán Lengyelben is ... — Mégis hazajöttem. Pedig ott becsültek, eresz­­teni se akartak. Elhalmoztak mint poétát és tiszteltek, és itthon . . . 5B. -- Itthon öcsém erre nincs érkezésünk. Nyakunkon a török, az udvar ... De annyi gya­núval nem bíznak rád soha várat, kapitánysá­got. És most ez a házasság. Egy édes unoka­testvért. Egy Dobot! Bálint tehetetlenül felnézett: — Mit tehetek? — Térj vissza az igaz hitre! — vágott közbe makacsul Etre. — Elhallgass! — mordult a papra András, majd Bálinthoz fordult: — Adj el mindent, s szökj Erdélybe ,ott kedved szerint élhetsz. Házassá­god semmis ,ott vár rád Kerecsényi Judit, meg a vagyon. Te dicsekedtél... 59. — Váraimat, birtokomat, bátyám tudja, itt hagyjam prédára ... És a török ... — kesergett Bálint. — Te­ vagy a török! — kiáltott Étre. — Mikor nyúzod a jobbágyaidat... — Téged nyúzlak meg! — üvöltött a papra And­rás, aztán Bálinthoz hajolt: — Itt az ország­gyűlés .. . Mi lesz, ha végül törvénytelennek mondanák. Magad is tudhatod! Mindened elve­szik. — De ki venné meg?­­­ kérdezte reménytele­nül Bálint. — Kegyelmed? — Látod öcsém, a Krusith lányt lekésted. Lo­­sonczi Annát kiengedted. Most megözvegyült, most tied lehetne a nagy vagyon... Késői De hogy együtt legyen a család vagyona ... én megveszem. 60. Bálint Hunyadi társaságában egy szikla mögül leste, ahogy Anna lebegő fekete fátyollal a ligetben lovagolt. A komorna jóval úrnője után, a liget szélén haladt. Bálint Hunyadihoz fordult: — Indulj! Lent egy megduzzadt patak folyt, melynek partján Anna frissen ugrott le lováról és ott­honosan körülnézett. Közben Hunyadi is leért az útra, s váratlanul a megrémült komorna elé bukkant. Erősen meg­ragadta a 16 zabláját és halkan parancsolt: — Szállj le szépen, öreganyám. 55.

Next