A Hét 1971/1 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-22 / 3. szám

ORVOSI TANÁCS A FEKETE LEVEL Ha valaki úgy negyven-ötven esztendővel ezelőtt — amikor még megbámultuk a bőséges ebéd után feketekávét követelő városi vendéget — azt mondta volna, hogy alig egy emberöltő, és a falusi emberek is feketekávét isznak, a szemébe nevettünk volna. Ma kávét, presszókávét és csak a legrosszabb esetben törökös feketét iszik boldog, boldogtalan, reggel és este, otthon és a presszóban, sőt még az üzemben vagy a hivatalban is. Ha ilyen rohamosan terjed a kávékultusz, nem adok rá tíz esztendőt, és presszógép kerül a tarló sarkára, a kukoricaföl­dek árkába, vagy talán a falusi borospincék fészere alá is, mert kávéivóvá válik a borkedvelő magyar. Persze mindez tréfabeszéd, és tréfának minden elcsúszik. De lássuk, melyek azok a komoly kérdé­sek a feketekávéval kapcsolatban, amelyekkel aránylag elég gyakran előhozakodnak. A szemes kávé és Coffea arabica nevű cserje magja. Ezt pörkölik meg, darálják porrá, és ebből főzik a feketekávé nevű italt. A főzet hatóanyaga a Coffein (olv. kofein) nevű alkaloida, ami nemcsak a kávéban, hanem a teacserje levelében, a coladió­ban, és a guarana nevű növényben is megtalálható. Lényegében tehát mindegy, hogy kávét vagy teát iszik valaki, a coffein hatása egyenlő módon érvé­nyesülhet. Egy csésze helyesen főzött feketekávéban körülbelül 0,10 g, azaz 10 centigramm Coffein található. A coffein legjellegzetesebb hatása az életfolya­matok serkentése, élénkítése, bizonyos esetekben a szervezet „feldobása". Az idegrendszert a coffein izgatja. A gondolatok gyorsabban peregnek, az esz­metársítás frissebbé, szaporábbá, az egyén figyelme­sebbé, üdébbé, élénkebbé válik. Az álmosságot, fá­radtságot látszólag elűzi, de sajnos, nem pihenteti, nem nyugtatja meg a szervezetet. Ezért mondjuk, hogy a fáradt embernek ne feketekávét adjanak, hanem fektessék le, hogy kipihenje magát, mert a fáradtságnak a gyógyszere csak a pihenés lehet. A gyenge szívű, puha erű, elgyengült beteg leg­egyszerűbb, legkönnyebben beszerezhető gyógyszere a coffein. A szívműködést erősíti, a szív összehúzó­dásait hatékonyabbá, keményebbé, eredményesebbé teszi, és az erek munkáját is javítja. Nemrég még azt hitték, hogy érszűkítő, és a magas vérnyomás­ban szenvedő betegnek szigorúan eltiltották a fe­ketekávé ivását. Ma már tudjuk, hogy a vérnyomást csak azért emeli, mert hajtja a szívet, de bizonyos erekre tágítólag hat. Tehát teljes eltiltása enyhe vagy középsúlyos esetben túlzásnak számít. Érdekes, hogy a coffein hatása sokszor egyéni. Ahogy mondani szokták, embere válogatja. Mert az egyiknél a szapora szívdobogás a szembetűnő, a másiknál éppen a ritkább, de erőteljes szívössze­húzódások a jellemzőek. Sőt! Azt mondjuk, hogy a coffein elűzi az álmosságot, de találkoztam már olyan emberrel, aki azt mondja, hogy őt a coffein altatja. Nem is vitatkoztam vele! Mi tehát az orvos tanácsa? A feszült, izgatott, ideges, álmatlan betegek, a Basedow-kórosok, a gyomor- és nyombélfekélyesek, a súlyosan magas vérnyomású betegek ne igyanak feketét. Az ő álla­potukat hátrányosan befolyásolja. A többi ember ihatja, de ne vödörrel, ne négy-öt duplát naponta, mert az még az egészséges szervezetre is ártalmas. Az alacsony vérnyomású egyénnek viszont a fekete­kávé az orvossága. A feketekávét valamikor, a török világ idején, feketelevesnek nevezte a magyar. Vészjósló nevét onnét kapta, hogyha a török pasa a magyar urakat vendégségbe hívta, az eszem-iszom végén rend­szerint megjelent a feketekávé, és a pasa rendesen előhozakodott azokkal a kérdésekkel, amelyekre csak tallér, marha, birka, kenyér, liszt vagy egyéb jószág formájában lehetett felelni, de ha a felelet késett, akkor már jött is a haddelhadd, az igazi feketeleves, amit nem a belső inas, hanem rend­szerint a belső hóhér tálalt a vendégseregnek. Mi is igyuk hát a feketekávét, ha már itt a divat­ja, de vigyázzunk, nehogy a túlzott fogyasztás a mi számunkra is a feketeleves ártalmait jelentse. Dr. BUGA LÁSZLÓ­ ­ EMBERI SORSOK Nemegyszer hangoztatjuk, hogy az ember nemcsak önmagának él, hanem éltet is, azaz másokat életben tart, mások életéről gondoskodik. Az embernek ezt a kétféle funkcióját nem lehet egymástól elválaszta­ni, hiszen a közösségben mások éltetik őt, s viszont mások fönnmaradása tőle is függ. Ezért hiú ábránd bárki részéről is, hogy mindenkitől függetlenül élhet, mint ahogy a társadalom tompultságára vall az is, ha bárkinek a sorsát közönyösen szemlélik. Szerkesztőségünkbe sok szomorú emberi sorsról hoznak hírt a levelek. E szomorú levelek közül is a legszomorúbbak azok, amelyek az alkoholizmus okozta emberi tragédiákról számolnak be. Belőlük szeretnénk néhányat ,idézni: „Mindig tudtam, hogy egyszer rosszul végződik az egész — írja az egyik egészségileg megrokkant áldozat. — Rossz társaság­ba kerültem. Kezdetben csak a szabad időnkben találkozgattunk. Meghívtuk egymást kávéra, sörre. Később már rumot is rendeltünk hozzá. Így ment ez évekig. Aztán mind gyakrabban fordult elő, hogy az első pohár után már nem tudtam abbahagyni. A reggelim is alkohol lett. Útközben hajtottam fel, amint munkába siettem. Ha reggel nem jutott rá időm, hogy valamit felhajtsak, teremtettem rá alkal­mat és a munkahelyemről is „kiugrottam" egy sörre vagy féldecire. Általában sört ittam, két-három fél­deci rummal vagy vodkával. Közben gyűlni kezdtek az ivástól és részegeskedéstől származó kellemetlen­ségek is. Ha ittam, nem tudtam magamon uralkod­ni. Későn mentem munkába, sokszor meg sem jelen­tem a munkahelyemen. Mély fásultságba estem, szorongató érzéseim támadtak. Ekkor már csak az öngyilkosságban láttam kiutat, pedig tudtam, hogy ezzel a cselekedetemmel senkit sem hatok meg. De ha a malom egyszer beindult, ha megittam az első pohárral, akkor már hiába tettem magamnak szem­rehányást, mert még jobban elkeseredtem és a kese­rűség egyre több italt kívánt. Nem volt megállás. Meleg ételt alig ettem, s ha ettem is, csak rend­szertelenül. Végül is tönkrement a gyomrom, a má­jam és az idegeim. Most kórházban fekszem s tu­dom, hogy soha többé teljes értékű ember már nem leszek." Sokszor évekig tart, amíg az alkohol elvégzi a maga roncsoló munkáját. Mint ahogy a rozsda a vasat porrá marja, úgy teszi ronggyá az embert az italozás. De az alkohol gyorsan is ölhet. „Fiatal házasok voltak — kaptuk az egyik faluból a hírt. — Gyorsan egymás után három gyermekük született. De a házaspár mértéktelenül ivott. Az asszony otthon főzte a „lavorovicát" pedig a közeli kocsmában is gyakori vendégek voltak. Sokszor eszméletlenre itták magukat. A múlt héten aztán annyira berúgtak a Javorovicától, hogy mire a férj reggel felébredt a ré­szegségéből, a felesége már halott volt. Meggyulladt benne a pálinka — mondogatják a faluban. A bon­colás során valóban megállapították, hogy alkohol­mérgezésben halt meg, így a három apró gyerek anya nélkül maradt." Sajnos ez a tragikus eset nem kivételes jelenség. A családi tragédiák százait sorolhatnám. „Tizenhét éves vagyok. Azt mondják, hogy boldog ifjúkor. Pe­dig én a boldogságot egyáltalán nem ismerem. Az apám, aki nem méltó rá, hogy apámnak nevezzem, sokat iszik. Szörnyű látvány a dülöngélő ember. De mi örülnénk, ha az apám csak dülöngélne. Csúnyán beszél, káromkodik és az életünket veszélyezteti. Késsel kerget, súlyos tárgyakat dobál utánunk és azzal fenyeget, hogy megöl. Az ajtónkon még ma is látszik az a horpadás, amit az a kalapács ütött, amelyet utánam dobott. Szerencsére nem talált el. Egy héttel ezelőtt viszont az anyámat fojtogatta. Amikor anyu segítségére siettem, megragadta a ha­jam és a fejemet a szekrényhez verte. Aztán hasba rugdosott. Utána beteg voltam. Sokszor egész éjsza­ka nem alszunk a félelemtől. Félünk, hogy megöl bennünket. Sehol se dolgozik, s ezért kértük a csend­őrséget, hogy csukják be. Azt mondták, hogy ok nélkül nem tehetik. Mi lesz, ha valakit agyonüt? — kérdeztük. — „Akkor becsukjuk, de addig semmit se tehetünk" — kaptuk a választ. És még néhány sor egy további levélből: „A férjem notórius alkoholista. Ha hazajön, késsel kerget, sokszor mind a négy gyermekemmel az istállóban alszom. Sehol sem dol­gozik. Az italra szükséges pénzt úgy koldulja össze. Kölcsönöket vesz fel, azt nekem kell megadni. El vagyok keseredve. Voltam a nemzeti bizottságon és a csendőrségen is. Azt mondták, hogy ők semmit sem tehetnek, mert ez családi ügy."­Valóban csupán családi ügy? Több levélírónk fel­hozza, hogy ha valahol kocsmai verekedés támad, rögtön ott a csendőrség és elviszik a verekedőket. Viszont, ha a részeg férj veri a feleségét, késsel kergeti a gyerekeit, abba senki se avatkozik bele. Úgy gondoljuk, hogy a bűntelenül szenvedő csalá­dok és családtagok védelmére megfelelő törvényt kell alkotni. Határozott intézkedések szükségesek, viszont az alkoholizmus betegségében sínylődő egyé­nek gyógyítására is. Hiszen itt speciális, a társadal­mat különösen veszélyeztető betegségről van szó. Ez a betegség senkinek sem lehet a magánügye. Ahogy az idegbajok bizonyos fajtáival és a nemi betegsé­gekkel kapcsolatban léteznek a társadalom védel­mét szolgáló speciális rendelkezések, ugyanúgy szükséges, hogy az alkoholizmusban szenvedőkkel szemben a társadalom, a hozzátartozók védelmére meghozzák a kellő intézkedéseket SZŐKE JÓZSEF

Next