A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-21 / 3. szám
1970-ben rendeztük meg a népdalénekesek II. országos versenyét. Ennek sikeres lebonyolítása után a már megalapozott hagyományt tovább kívánjuk ápolni. Ezért a Csemadok KB az 1972-es téli-tavaszi időszakban megrendezi a műkedvelő népdalénekesek III. országos versenyét, melynek fő szervezője a Csemadok Központi Bizottsága lesz. Társrendezőként a propagációs és szervezési munkában részt vesz még a Hét, valamint a Nő szerkesztősége, a bratislavai Népművelési Intézet és a Csehszlovákiai Rádió magyar szerkesztősége. December 21-én tartotta első ülését a Tavaszi szél vizet áraszt... népdalverseny előkészítő bizottsága, amelyen a jelenlevők a rendezőbizottság elnökéül Héger Károlyt, a Csemadok szervezési osztályának vezetőjét választották meg. A bizottság titkára Takács András, a Csemadok népművészeti osztályának vezetője. Tagjai szervezési vonalon a társrendező szervek kiküldöttei, a Csemadok szervezési osztályának dolgozói, zenei vonalon Ág Tibor, a Csemadok néprajzi szakelőadója, és Viczay Pál, a Csemadok énekzenei szakelőadója. A népdalénekesek Tavaszi szél vizet áraszt... néven 1970-ben megrendezett II. országos versenyének tapasztalatai alapján a rendező bizottság szükségesnek látta, hogy néhány módosítást eszközöljön az ez évi verseny szabályaiban. Sok félreértésre adott okot az elmúlt versenyben, hogy a szólóénekesek és éneklő csoportok egy kategóriába tartoztak. Ezért a következő országos versenyben a szólóénekesek és éneklő csoportok két teljesen különböző kategóriába kerülnek, és így a járási döntőről az első két helyezett szólóénekes és éneklő csoport, tehát két szólóénekes és éneklő csoport jut tovább az elődöntőbe. A versenyfelhívást, valamint a jelentkezési lapokat a sajtó a közeljövőben fogja közölni. A rendező bizottság szeretné, ha a Tavaszi szél vizet áraszt... ez évi versenyén résztvevők műsora lehetőleg a saját falujuk vagy tájegységük népdalait képviselné. Az énekeseknél kedvezőbb elbírálásban részesülnek azok, akik saját helységük, illetve környezetük népdalait adják elő, melyeket ők maguk kutattak fel, illetve tanultak meg idősebb falusi énekesektől. A rendező bizottság javasolja, hogy a járási döntőket 1972. március 31-ig, az elődöntőket pedig április 30-ig bonyolítsák le. Az országos döntő megtartására valószínűleg 1972. május végén kerül sor. Mellékelten közöljük az 1971-ben megrendezett országos döntőben énekelt egyik legsikeresebb népdalt. ÁG TIBOR Á á&Sít- énekelte Köblös Bálintné Veľké Kapučanybol / Nagykeposi 1 X 1 t=E=i -S.-»: > V-, -T ^----4~ - , * —O~L ' ' '—* 1 _ Kértünk a -' lett van egy malom, 0 - da - vlase», le - ré - ra - tem. Eltörött a kutsm gémje, Hol Itatok meg estére, Két szalagot kötsik rája, Mégis meghetek rajta. Kevés az önként vállalkozó A Csehszlovákiai Magyar Nyelvművelő és Nyelvjáráskutató Társaság — a Csemadok KB mellett működő többi társasághoz hasonlóan, szakbizottságként kezdte meg munkáját 1967-ben. Azzal a céllal hozták létre, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozóknak nyelvhelyességi kérdésekben segítségükre legyünk, valamint hogy elősegítsük az itteni magyar nyelvjárások anyagának összegyűjtését és tudományos feldolgozását. A szakbizottság 1969-ben alakult át társasággá. A Társaságnak mintegy 50 tagja van (nyelvészek, pedagógusok, szerkesztők, tudományos munkatársak), s jóváhagyott szervezeti alapszabályzat szerint működik. Legfőbb szerve a közgyűlés. A közgyűlések közötti időszakban a vezetőség irányítja a munkát. A vezetőség az elnökség tagjaiból, továbbá a többi megválasztott vezetőségi tagból és a szakcsoportok vezetőiből áll. A Társaság ugyanis 9 csoportban fejti ki tevékenységét, ezek: a sajtónyelvi, terminológiai, helyesírási, nyelvi nevelési, beszélt nyelvi, ismeretterjesztő, dialektológiai, toponímiai és nyelvi összehasonlító csoport. Ezek közül a toponímiai, a dialektológiai, az ismeretterjesztő, a nyelvi nevelési és az újabban alakult nyelvi összehasonlító csoport fejt ki komolyabb tevékenységet. A toponímiai csoport tagjai — mint önkéntes gyűjtők — a községek helynévanyagát, a dialektológiai csoport tagjai pedig az itteni magyar nyelvjárási anyagot gyűjtik össze. Az ismeretterjesztő csoport tagjai nyelvművelő cikkeket írnak az Új Szóba. Céljuk, figyelemmel kísérni, felfedni, felszámolni a sajtó és a beszélt nyelv hibáit, amelyek idegen hatásra keletkeztek nyelvhasználatunkban. A választékos magyar köznyelvtől való eltávolodást akarjuk ezzel megakadályozni és elérni, hogy az újabb fogalmak Magyarországon használt nevét dolgozóink idejében megismerjék, s ne legyenek kénytelenek ezeket a szlovák nyelvből magyarra fordítva használni, ami esetleg nyelv-elkülönüléshez vezethetne. E fogalmak nevének összegyűjtése tulajdonképpen a terminológiai és helyesírási csoportnak a feladata lenne, de sajnos, e csoportnak kezdettől fogva nem akadt vezetője é s így tagsága sincs, pedig nagyon komoly feladat várna erre a csoportra is. A beszélt nyelvi csoport szintén azért nem működik, mert a Rádió magyar szerkesztőségének és a Magyar Területi Színháznak a dolgozói között nem akad vállalkozó, aki kézbe venné az irányítását, ugyanis ennek a csoportnak az lenne a feladata, hogy a Rádió magyar munkatársainak és színészeknek a nyelvhasználatával foglalkozzék: előadások szervezésével, gyakorlati útmutatásokkal csiszolja kiejtésüket, hangsúlyozási készségüket stb. Hasonlóan fontos, vagy még fontosabb szerepe lenne a sajtónyelvi csoportnak, hiszen a sajtó munkatársainak nyelvhasználatával kellene foglalkoznia. Sajnos, ez a csoport is csak rövid ideig fejtett ki tevékenységet. Nyelvhelyességi előadást szervezett az újságírók részére, gondoskodott arról, hogy a fontosabb magyar lapok nyelvét értékeljék. Ezeket az értékelő tanulmányokat az Irodalmi Szemle közölte az elmúlt években. Annak, hogy a csoport befejezte működését, tulajdonképpen a sajtó munkatársainak a közönyössége volt az oka. A csoportvezető nagy aktivitással kezdte és végezte feladatát mindaddig, amíg a sajtó munkatársainak a nyelvhelyességi kérdésekhez való közönyössége miatt kedvét nem vesztette. Szeretnénk, ha ennek a csoportnak sikerülne felújítani a tevékenységét, hiszen sajtónk nyelvének jelenlegi állapota azt mutatja, hogy újságíróinknak nagy szükségük volna fejlődésre, továbbképzésre. A nyelvi nevelési csoportnak az a feladata, hogy az iskolaügyi szervekkel karöltve — a pedagógusok segítségével hatékonyabbá tegye az iskolai nyelvi nevelést. Az a tapasztalatunk, hogy nyelvhasználat tekintetében néha még pedagógusaink sem állnak olyan fokon, amelyet joggal elvárhatnánk tőlük, különösen a nem magyar szakosok. Magyar szakterminológiai kérdésekben szintén tapasztalható bizonytalanság, hiányosság. Ezért elsősorban a pedagógusok nyelvének művelését tűzte ki a csoport célul, emellett azonban gondot fordít a tanulók nyelvi nevelésére is. A nyelvi összehasonlító csoport nemrégen jött létre, sőt mondhatjuk, most van alakulóban. Az a feladata, hogy kontrasztív módszer segítségével összevesse a magyar és a szlovák nyelv elemeit, nyelvtani kategóriáit, s rámutatva a különbségekre, fejlessze a tanulók nyelvhelyességét, tudatossá tegye nyelvtanulásukét. A csoportok munkája időnként közös rendezvényekben csúcsosodik ki. Legfőbb ilyen rendezvényünk a Kazinczy Nyelvművelő Napok, melyet 1972-ben újra megrendezünk. Itt találkozik a tagság a nyilvánossággal, elsősorban pedagógusokkal, nyelvészekkel és más érdeklődőkkel. Külföldi előadókat is meghívunk ezekre a napokra, elsősorban nevesebb magyarországi nyelvészeket, de találkozónkon részt vettek már jugoszláviai magyar nyelművelők is. A nyelvművelő és dialektológiai tárgyú előadások után szekciókban folyik a munka, amelyekben az egyes szakcsoportok vezetői szakmai útmutatásokkal látják el a tagokat s igyekeznek tagnak beszervezni az érdeklődőket is. A szervezést elsősorban a Csemadok bonyolítja le s az anyagiak nagy részét is biztosítja, de hathatós segítséget kapunk a nyugat- és kelet-szlovákiai kerületi pedagógiai intézetektől is, amelyek a pedagógusok részvételét biztosítják szervezési és anyagi szempontból. Továbbá segítséget nyújt a szervezésben a košicei (kassai) Batsányi Kör is azzal, hogy előadást és műsort biztosít a résztvevők, valamint a kassai nyilvánosság számára. A másik fontos rendezvény, amelyben nem mint vezető rendező szerv veszünk részt, hanem társként kapcsolódunk be, az országos kiejtési verseny. Ezt az Oktatásügyi Minisztérium rendezi elsősorban a Nyugat-szlovákiai Kerületi Pedagógiai Intézet és a galántai iskolák segítségével. Összefoglalva a Nyelvművelő és Nyelvjáráskutató Társaság tevékenységéről mondottakat, megállapíthatjuk, hogy bár az elvégzendő feladatokhoz kevés az önként vállalkozó, s így talán a csoportok nem tudnak olyan munkát kifejteni, amilyet szeretnének, tevékenységük hatása mégis érezhető és kimutatható. Aki száz évig énekel... Aki száz évig énekel, Fényes csúcsokat ér az el. (Idézet Vass Lajos kórusművéből) 1871. december 5-én a levicei (lévai) Dank szálló nagytermében ünnepi hangversenyre gyűl össze a város zenekedvelő közönsége. A lévai kóruskultúra megalapításának 100. évfordulója, valamint a Csemadok lóvai helyi szervezete Fáklya énekkarának első nyilvános szereplése alkalmából rendezett hangversenyen négy énekkar mutatkozott be. A levicei (lévai) járás tanítóinak „Domovina“ énekkara Grébner Gyuláné és Zborovlan Franticek, a Želiezovce (zselizi) gimnázium leánykórusa Molnár András, a lévai óvónőképző leánykórusa Vizner Mária, a Csemadok Závas helyi szervezete „Fáklya" énekkara Szalay Pál vezényletével, nagy lelkesedéssel adta elő a szebbnél szebb kórusmeveket. Az est színvonalát még rangosabbá tette kórusmozgalmunk élvonalbeli együttesének, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának szereplése. Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző, kedves barátunk és munkatársunk, aki í úgyszólván együtt lélegzik a csehszlovákiai magyar kórusmozgalommal, erre az alkalomra egy nagyon kedves kórusművel lepte meg az egybegyűlt dalosokat és a közönséget. A szerző vezényletével az összkar előadásában elhangzott kórusmfűnek olyan sikere volt, hogy meg kellett ismételni. Nagy öröm számunkra, hogy az 1978 után feloszlott lévai dalárda újra énekel, s amint a hangverseny sikere mutatta, oly szép eredményekkel dicsekedhet, hogy az 1972-ben megrendezésre kerülő H. országai Kodály-napokra is eljuthat. Merész műsorpolitikájuk, a művek precíz betanulására való törekvés, a művészi átélés helyenként megcsillanó fénye arra enged következtetni, hogy Szalay Pál személyében olyan karvezetőt találtak, akiben minden előfeltétel megvan arra, hogy az énekkart további sikerekre készítse fel. De ez csak az egyik tényező. Sajnos, a legjobb karvezető is tehetetlen, ha nincsenek lelkes énekesei. A legnagyobb dicséret azokat illeti, akiket Szalay Pál vezet. A közös éneklés, a zene iránti szeretetük, lelkesedésük, önfeláldozó szervező munkájuk eredménye volt ez a jól sikerült, művészi élményekben gazdag, felejthetetlen est. Kívánjuk a lévai dalosoknak, hogy az elkövetkező években is ilyen lelkesen daloljanak, hogy méltó követői legyenek a 100 éve megalapozott s a múltban oly virágzó zenei hagyományoknak. 11