A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-13 / 37. szám
Szívügyük: a zene Tvrdosovcc (Tardoskedd) a Nové Zámky-i (érsekújvári) járás egyik nagy — körülbelül nyolcezer lakosú — faluja. Élénk kulturális életének mozgatója a CSEMADOK helyi szervezete, melynek citerazenekara, tizennyolc tagú tánccsoportja, színjátszó csoportja, énekkara és tíz szólóénekese van. A citerazenekar közkedvelt. A járás területén pedig mindenütt ismerik a hattagú csoportot. Látogatásunkkor éppen Nová Vieskára (Kisújfalura) a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyre készültek a citerások. Mészáros Géza, Jezuska Vince, Vida László, Csikós Antal, Szvetkó Nándor és Zahrádka Lajos. A próba szünetében Zahrádka Lajost, a zenekar vezetőjét kértük meg, mutassa be olvasóinknak a közkedvelt csoportot. -- A citerazenekart ezerkilencszázhetvenben alakítottuk meg, s az azóta eltelt négy év alatt két hangszert szaggattunk el. Tehát nem lustálkodtunk. A kezdet kezdetén hetente kétszer tartottunk próbákat, most már elég a heti egy próba is. Itthon már legalább harmincszor felléptünk. Mindig „telt ház" előtt játszunk, érezzük, hogy a közönségnek tetszik, amit csinálunk. Vetélkedőn 1971-ben vettünk részt először, s azóta — három éven keresztül — még mindig, minden versenyen, bekerültünk az elődöntőbe. Minden rendezvényre más programot állítunk össze, tehát mindig aktuális számokkal lépünk fel. Eddig négyszer kaptunk elismerő oklevelet. Mindenütt, ahol csak fellépünk, elismeréssel fogadnak bennünket. Sikerünk — szerintem — annak köszönhető, hogy a zenét mindannyian szívügyünknek tartjuk. Legnagyobb problémánk, hogy nálunk a faluban nincs kultúrház. Általában a sportcsarnokban szoktunk fellépni, amely négyszáz főnyi közönség befogadására alkalmas. — Terveink? Mivel a zenekar tagjainak az átlagos életkora 40—50 év között mozog, a jövőben intenzívebben akarunk foglalkozni a fiatalokkal. Háromnégy fiatal — hatodikos, hetedikes iskolásgyerek — már jár közénk, de szeretnénk legalább ötöt-hatot betanítani. Egyelőre válogatunk köztük, mert nincs mindegyiknek egyforma hallása, s először is azt kell megállapítanunk, melyikkel érdemes foglalkozni. Citera: fából készült, lapos népi hangszer. Eredetét az ókorban, vagy még régebbi időkben kellene keresnünk. A tardoskeddi citerások ujjai alatt csodálatos hangokat adnak ki húrjai. Vidám és szomorú, gyors és lassú népdalok váltakoznak, s egy-egy „pattogósabb” résznél bizony nemegyszer táncos kedvünk kerekedik ... S mit tehetünk akkor, ha véget ért a műsor? Tapsolunk. Tapsolunk lelkesen és önfeledten, mert tetszett, amit hallottunk és láttunk. Reméljük, hogy a most bemutatott citerazenekarnak még nagyon sokszor tapsolhatunk. V. E.