A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-09-13 / 37. szám

Szívügyük: a zene Tvrdosovcc (Tardoskedd) a No­vé Zámky-i (érsekújvári) járás egyik nagy — körülbelül nyolc­ezer lakosú — faluja. Élénk kul­turális életének mozgatója a CSEMADOK helyi szervezete, melynek citerazenekara, tizen­nyolc tagú tánccsoportja, szín­játszó csoportja, énekkara és tíz szólóénekese van. A citerazenekar közkedvelt. A járás területén pedig minde­nütt ismerik a hattagú csoportot. Látogatásunkkor éppen Nová Vieskára (Kisújfalura) a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyre készültek a citerások. Mészáros Géza, Jezuska Vince, Vida Lász­ló, Csikós Antal, Szvetkó Nándor és Zahrádka Lajos. A próba szünetében Zahrádka Lajost, a zenekar vezetőjét kértük meg, mutassa be olvasóinknak a közkedvelt csoportot. -- A citerazenekart ezerkilenc­­százhetvenben alakítottuk meg, s az azóta eltelt négy év alatt két hangszert szaggattunk el. Tehát nem lustálkodtunk. A kezdet kez­detén hetente kétszer tartottunk próbákat, most már elég a heti egy próba is. Itthon már lega­lább harmincszor felléptünk. Mindig „telt ház" előtt játszunk, érezzük, hogy a közönségnek tet­szik, amit csinálunk. Vetélkedőn 1971-ben vettünk részt először, s azóta — három éven keresztül — még mindig, minden verse­nyen, bekerültünk az elődöntőbe. Minden rendezvényre más prog­ramot állítunk össze, tehát min­dig aktuális számokkal lépünk fel. Eddig négyszer kaptunk el­ismerő oklevelet. Mindenütt, ahol csak fellépünk, elismeréssel fo­gadnak bennünket. Sikerünk — szerintem — annak köszönhető, hogy a zenét mindannyian szív­ügyünknek tartjuk. Legnagyobb problémánk, hogy nálunk a falu­ban nincs kultúrház. Általában a sportcsarnokban szoktunk fel­lépni, amely négyszáz főnyi kö­zönség befogadására alkalmas. — Terveink? Mivel a zenekar tagjainak az átlagos életkora 40—50 év között mozog, a jövő­ben intenzívebben akarunk fog­lalkozni a fiatalokkal. Három­négy fiatal — hatodikos, hetedi­kes iskolásgyerek — már jár kö­zénk, de szeretnénk legalább ötöt-hatot betanítani. Egyelőre válogatunk köztük, mert nincs mindegyiknek egyforma hallása, s először is azt kell megállapíta­nunk, melyikkel érdemes foglal­kozni. Citera: fából készült, lapos népi hangszer. Eredetét az ókor­ban, vagy még régebbi időkben kellene keresnünk. A tardoskeddi citerások ujjai alatt csodálatos hangokat adnak ki húrjai. Vidám és szomorú, gyors és lassú nép­dalok váltakoznak, s egy-egy „pattogósabb” résznél bizony nemegyszer táncos kedvünk ke­rekedik ... S mit tehetünk akkor, ha véget ért a műsor? Tapsolunk. Tapsolunk lelkesen és önfeled­ten, mert tetszett, amit hallottunk és láttunk. Reméljük, hogy a most bemu­tatott citerazenekarnak még na­gyon sokszor tapsolhatunk. V. E.

Next