A Hét 1975/1 (20. évfolyam, 1-24. szám)

1975-03-14 / 11. szám

Nagyszerű érzés, csodálatos él­mény volt bejutni a hatalmas sta­dionba, miközben zúgott a taps, kétszázötvenezer ember viharos tapsa. Jó volt tudni, hogy monu­mentális, tömegeket összefogó­egyesítő, egy egész országot meg­mozgató rendezvény résztvevői va­gyunk. Száztornyú fővárosunk szép­ségei pedig feledtették velünk a felkészülés izgalmas, sokszor nehéz napjait, s akkor már mindannyian tudtuk, hogy a sok-sok gyakorlás nem volt hiábavaló. Tíz eseményekben gazdag, hosz­­szú év telt el azóta, s lám, ismét a prágai nagy napokra készülődik hazánk lakosságának apraja-nagy­­ja. A Velké Ludince-i (nagyölvedi) Általános Iskolában összesen 60 tanuló készül az országos sereg­szemlére, a IV. csehszlovák sparta­­kiádra. A nagyobb — nyolcadikos és kilencedikes — tanulókkal KO­VÁCS VILMOS matematika-fizika szakos tanító, az iskola igazgató­­helyettese foglalkozik, a huszon­négy kisiskolást pedig TÓTH IST­VÁN készíti a fellépésre. Az iskola korszerű tornatermében a nagyobb tanulók spartakiádgya­­korlatát láthattuk, jobban mondva csak a gyakorlat kétharmadát, mi­vel ottjártunkkor még csak ennyit tudtak a nagyölvedi fiúk. Persze, nem rajtuk múlott, hogy nem mu­tathatták be az egész gyakorlatot: a spartakiádra való felkészülést ké­sőbben kezdték meg, mint a többi iskolák tanulói. — Eredetileg ugyanis a mi isko­lánk nem volt a spartakiádra­­készülődők sorában — magyaráz­za Kovács Vince. — Később járá­sunkban is megnövelték a résztve­vők létszámát, s mi is bekerültünk a szerencsések közé. A gyakorlatok tanulását október elején kezdtük meg. A kései kezdet ellenére már szé­pen, pontosan tornásznak a fiúk. — Kezdetben ugyan nem nagyon tetszett nekik, hogy egy tizenöt perces felépésre ilyen sokat kell gyakorolni, de aztán a műkorcso­lyázók példáját állítottam eléjük, hogy azok egy ötperces fellépésre évekig készülődnek. A gyakorlás után — pihenésképpen — mindig csinálunk valami mást is; a fiúk szeretnek röplabdázni, kosárlab­dázni és futballozni, de néha asz­taliteniszezni is szoktunk. A harminchat fiú szemmel látha­tóan örömmel tornászik, örömmel készülődik az országos seregszemlé­re. Kívánjuk nekik, hogy gyakorla­tukat hazánk legnagyobb stadion­jában, a Strahovon is bemutathas­sák. V. E.

Next