A Hét 1977/1 (22. évfolyam, 1-25. szám)

1977-02-05 / 5. szám

A szoknya-blúz nemcsak a legdivatosabb nappali, hanem a legdivatosabb esti viselet is. Az idei di­vatnak talán ez a legjobb ötlete, mert egy szoknya, más-más felsőrésszel, mindig más hatást kelt. A hosszú szoknya, amely készülhet fekete vagy sötétkék bársonyból, vagy jerseyből, négy részből harlangosan szabott. A derékrésze a legújabb divat szerint magasított. Szép kiegészítője a halványrózsa­szín tiszta selyem „romantikus" blúz. A szoknyához még négy felsőrészt mutatunk. Az el­ső ujjatlan, gyönggyel hímzett kis blúz, a derékvo­nalon gyöngyözött rojtozássa­l díszítve. A második tölcsérujjú, tiszta selyem emprimé blúz, az empire vonalig magasított övrésszel, amelyen egy szép organza rózsa virít. A harmadik modellünk féloldalasan gombolódó, gyönggyel hímzett jersey blúz, horgolt keskeny pasz­pól dísszel. S végezetül a negyedik: a rendkívül divatos sesztis bársony kabátka ékeszergombokkal. I*1 A SAVANYÚ KÁPOSZTA Kevés olyan háztartás van, ahol a téli idő­szakban ne lenne legalább egyszer hetente sa­vanyú káposztából készült étel az asztalon. Épp ezért, tévesen, terjedt el az a hiedelem, hogy a savanyú káposzta nemzeti specialitásunk. A káposzta eredeti hazája Németország, ahol a fehér és vörös káposzta emberöltőkön ke­resztül alapvető élelmiszer volt, ezt magyaráz­za az is, hogy igen könnyen eltartható tavaszig, és éppen ezért sokszor télen az egyedüli vi­taminforrás. Igen gazdag C-vitaminban és kü­lönféle ásványi sókban. A régi görögök és ró­maiak gyógyhatást is tulajdonítottak neki. Bár a káposzta tipikusan európai növény, sa­vanyítását mégsem európai nép találta ki ha­nem a kínaiak. A kínai nagyfal építése idején találták ki a káposzta eltartásának ezt a mód­ját, mivel a nagy munkák idején hosszú ideig fogyasztható élelmiszerre volt szükségük. Európában azonban mégsem ők hozták, ha­nem a mongolok, háborúskodásaik idején, s így terjedt el egész kontinensünkön, ahol igen fon­tos szövetséges lett a létfenntartásért folytatott harcban, a fermentálódás ideje alatt képződő baktériumok és enzimek ugyanis védettséget ad­nak a téli időszakban a különféle betegségek ellen. Savanyításának több módja van, nálunk ecet nélkül savanyítják, csak besózzák a friss ká­posztát, és hagyják saját levében fermentálód­ni. Ízlés szerint adhatunk hozzá kis köményma­got, ha szép sárga színű káposztát akarunk, egy-két szem kukoricát, ha rózsaszínűt, egy ke­vés céklát tehetünk bele savanyításkor. Levét sokan szívesen isszák, mely igen egész­séges, sőt gyermekeknek is adhatjuk, termé­szetesen vízzel hígítva. Legjobb nyersen, salátaként enni a savanyú káposztát, melyet olajjal, piros paprikával, borssal ízesíthetünk. Savanyíthatjuk egészben vagy csíkokra vag­dalva, attól függ, mit készítünk belőle. Leg­szívesebben fogyasztott ételünk a töltött ká­poszta, rakott káposzta, székelygulyás, s mi­vel ezekbe bőven teszünk húsféléket, néha jó zsírosakat is, tévesen terjedt el az a hit, hogy a savanyú káposzta nehezen emészthető étel. Ellenkezőleg: a természetes úton fermentált káposzta igen könnyen emészthető. 21 FRANCIASALÁTÁVAL TÖLTÖTT SONKATEKERCSEK Hozzávalók: 8 vékony sonkaszelet, franciasaláta, salátalevél, zöldpaprika, paradicsom, retek, 1 tojás, ha van, aszpik. A sonkaszeleteket megtöltjük franciasalátával, összegöngyöljük. A salátaleveleket megmossuk, jól lecsurgatjuk, rárakjuk a tálra, és erre rakjuk a meg­töltött sonkatekercseket. Lehámozott, karikákra vá­gott paradicsommal, zöldpaprikával, retekkel és ke­ményre főtt tojással díszítjük. A paradicsomot pár pillanatra forró vízbe mártjuk, így nagyon könnyen hámozható. Ha van aszpik, azt kis kockákra vágjuk, és körülrakjuk vele a tálat. FRANCIASALÁTA Hozzávalók: 4—5 kifliburgonya, 1 nagyobb sár­garépa, 2 marék zöldborsó, 1 kisebb savanykás alma, 12 zeller, 1 savanyú uborka, 1 tojás, só, rak­tármártás, egy darabka vaj. A kifliburgonyát megmossuk, héjában megfőzzük, majd kisebb kockákra vágjuk. A sárgarépát és a zellert megtisztítjuk, megmossuk, kis kockákra vág­juk, és a zöldborsóval együtt vajon puhára párol­juk. Hűlni hagyjuk. Az uborkát, a meghámozott és magházától megfosztott almát és a keményre főtt tojást is kis kockákra vágjuk. Az egészet összeke­verjük, kissé megsózzuk, és elkeverjük a tartármár­­tással. (Vladár L. felvétele)

Next