A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-10-08 / 40. szám

SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPVISELETEK A Léva­i járáshoz tartozó Százd (Saz­­dice) község szerényen húzódik meg a Morda hegy oldalánál. A hajdani jobbágytelepesekből, akik a nagy ko­lerajárvány és a tűzvész pusztítása után települtek ide, földművelő gazdák let­tek. Viseletük a szomszédos falvakéhoz hasonló, de amint maguk is mondják, a százdiak „gazdagosan", de szerényen öltözködtek. Nem kedvelték a nagyon feltűnő, tarka színeket. Régen az új me­nyecskék hátrakötő kendője csakis feke­te volt.­ (Gazdagos öltözködés alatt a dúsan ráncos szoknyát értik.) INGEK: A nők rövid ingeket viseltek, amelyek a mellkivágás mentén gombo­­lódtak. Az ingek ujját keskeny hímzés­sel díszítették, kivarrták. A széles ujjú slingelt ingek gyolcsból készültek. Nem viseltek hozzá pruszlikot. A sípujjú inget nyáron munkába, télen mint alsó ruha­neműt viselték. A szélesujjú inget a fia­talok nyáron hordták. Téli ruhadarab a „jopka", a „testhez­álló zámos blúz", és a „bekötő blúz". A „jopka" a legrégebbi ruhadarab, sö­tét, főleg fekete színű, vastagabb anyagból varrták, melyet béleltek. A zá­mos blúz a test vonalát követi, karcsúsí­tott vonalú, gyönggyel díszítették. A be­kötés blúz a 30-as évek divatja, az anyaga azonos a szoknya anyagával. Szabás­ minta után készül, mandzsettá­val, zsabó szerű gallérral, és gombokkal díszítik. Ebben az időben grenadin és batiszt blúzokat is viseltek. SZOKNYÁK: A pentő vászonból var­rott alsószoknya, a bősége 3—4 m. A pentőt nem „szilből" szabták, hanem a végvászonból mérték le a megfelelő hosszúságot. Voltak tiszta vászon és pamukos pentők is, az utóbbiakat „cak­­kozták". A pentő kötővel kötődött, míg a felső szoknya gombbal. A szoknya nyílása a hasíték. A felsőszoknya aljá­ra pléhelés került. A felsőszoknya 5 szil széles. Széles fekete selyemzsinórt „bandó"-t varrtak rá, a szoknya aljától 15—20 centiméternyire. A bandó helyett 2—3 „zámot szegőt" is szoktak varrni. A százdi asszonyok szoknyája bokáig ért. Négy-öt vászon pentére egy véko­nyabb anyagból készült alsószoknyát húztak, majd erre került a felsőszoknya. KÖTÉNYEK: A kötény néhány centi­méterrel rövidebb mint a szoknya. Anya­ga selyem, szövet, klott vagy festő, de mindig sötét szinű. Van keskeny, szögle­tes kötény és van körül fodros kerek kötény is. Díszítették fodorral, csipkével és sújtással is. FEJVISELET: A lányok közepén válasz­tották el a hajukat, amelyet „szélesbe", nyolcsba, tízesbe, de néha tizenötösbe is fontak. A kék befont ágból a fejtetőn egy dűlt nyolcast formáltak, amit haj­tűkkel erősítettek meg. Ehhez persze dús, hosszú hajra volt szükség. Még hétköznap is így jártak. Ezt a fésülkö­­dési formát „fülekre fésülködés"-nek nevezték. „Fülekre fésülködni* nem is tudott egymaga a lány, másokhoz járt fésülködni, hogy minél szebb legyen. A kerek konty ugyancsak a későbbi idők divatja. Az asszonyok „picket" csavar­tak a hajukból. A kétfelé választott ha­jat oldalt befelé csavarták egészen a fülre, hátul meg kontyba tűzték, erre kötötték a hátrakötő kendőt. A híres, rangos menyecskék „kicsapva-híresen" fésülködtek. A hajat középen hátra fésülték „gallong"-gal lekötötték, az­után kétfelé fésülték és két oldalt ugyancsak „pickekre" sodorták a hajat. A hátrakötő kendőre mindig kötnek kendőt az asszonyok. Ünnepkor a vas­tagselyem vagy a „feleközepű" rojtos kendőt, télen posztó kendőt viseltek. Munkába mosó, delin kendőt hordtak a lányok is. A vállkendő is a viselet kiegészítője volt. Az ötsoros ezüstláncot széles pánt­likával kötötték meg a nyakban. A ki­varrott vasaltkendő (zsebkendő) ugyan­csak elmaradhatatlan ünnepi kellék. LÁBBELI: Télen mind az asszonyok, mind a lányok kemény szárú fekete csizmát hordtak. Később divatba jött a fűzős magasszárú cipő, majd a félcipő. Kedvelték a sötét és a fekete színű ha­risnyát. FÉRFI VISELET: A régi férfi viselet a vászon gatya és a vászon ing. Itt öt szil széles gatyát szabtak a férfiaknak. Az alját a zsúrral szegték fel. Az inget is vászonból varraták. Az ünneplő ing gal­lérját, mandzsettáját és a melli részét pamukos vászonból varrták. Télen csiz­mát, nyáron papucsot viseltek. A kék mongolatlan anyagból varrott köténye­ket — szakácskákat — nem ráncolták. A bélelt fekete „magyar" vagy „billen­­cses" nadrág fekete sújtásos díszítésű, és zsinóros lajbi és kétsoros gombolású fekete kabát tartozott hozzá. JÓKAI MÁRIA

Next