A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-10-08 / 40. szám
SZLOVÁKIAI MAGYAR NÉPVISELETEK A Lévai járáshoz tartozó Százd (Sazdice) község szerényen húzódik meg a Morda hegy oldalánál. A hajdani jobbágytelepesekből, akik a nagy kolerajárvány és a tűzvész pusztítása után települtek ide, földművelő gazdák lettek. Viseletük a szomszédos falvakéhoz hasonló, de amint maguk is mondják, a százdiak „gazdagosan", de szerényen öltözködtek. Nem kedvelték a nagyon feltűnő, tarka színeket. Régen az új menyecskék hátrakötő kendője csakis fekete volt. (Gazdagos öltözködés alatt a dúsan ráncos szoknyát értik.) INGEK: A nők rövid ingeket viseltek, amelyek a mellkivágás mentén gombolódtak. Az ingek ujját keskeny hímzéssel díszítették, kivarrták. A széles ujjú slingelt ingek gyolcsból készültek. Nem viseltek hozzá pruszlikot. A sípujjú inget nyáron munkába, télen mint alsó ruhaneműt viselték. A szélesujjú inget a fiatalok nyáron hordták. Téli ruhadarab a „jopka", a „testhezálló zámos blúz", és a „bekötő blúz". A „jopka" a legrégebbi ruhadarab, sötét, főleg fekete színű, vastagabb anyagból varrták, melyet béleltek. A zámos blúz a test vonalát követi, karcsúsított vonalú, gyönggyel díszítették. A bekötés blúz a 30-as évek divatja, az anyaga azonos a szoknya anyagával. Szabás minta után készül, mandzsettával, zsabó szerű gallérral, és gombokkal díszítik. Ebben az időben grenadin és batiszt blúzokat is viseltek. SZOKNYÁK: A pentő vászonból varrott alsószoknya, a bősége 3—4 m. A pentőt nem „szilből" szabták, hanem a végvászonból mérték le a megfelelő hosszúságot. Voltak tiszta vászon és pamukos pentők is, az utóbbiakat „cakkozták". A pentő kötővel kötődött, míg a felső szoknya gombbal. A szoknya nyílása a hasíték. A felsőszoknya aljára pléhelés került. A felsőszoknya 5 szil széles. Széles fekete selyemzsinórt „bandó"-t varrtak rá, a szoknya aljától 15—20 centiméternyire. A bandó helyett 2—3 „zámot szegőt" is szoktak varrni. A százdi asszonyok szoknyája bokáig ért. Négy-öt vászon pentére egy vékonyabb anyagból készült alsószoknyát húztak, majd erre került a felsőszoknya. KÖTÉNYEK: A kötény néhány centiméterrel rövidebb mint a szoknya. Anyaga selyem, szövet, klott vagy festő, de mindig sötét szinű. Van keskeny, szögletes kötény és van körül fodros kerek kötény is. Díszítették fodorral, csipkével és sújtással is. FEJVISELET: A lányok közepén választották el a hajukat, amelyet „szélesbe", nyolcsba, tízesbe, de néha tizenötösbe is fontak. A kék befont ágból a fejtetőn egy dűlt nyolcast formáltak, amit hajtűkkel erősítettek meg. Ehhez persze dús, hosszú hajra volt szükség. Még hétköznap is így jártak. Ezt a fésülködési formát „fülekre fésülködés"-nek nevezték. „Fülekre fésülködni* nem is tudott egymaga a lány, másokhoz járt fésülködni, hogy minél szebb legyen. A kerek konty ugyancsak a későbbi idők divatja. Az asszonyok „picket" csavartak a hajukból. A kétfelé választott hajat oldalt befelé csavarták egészen a fülre, hátul meg kontyba tűzték, erre kötötték a hátrakötő kendőt. A híres, rangos menyecskék „kicsapva-híresen" fésülködtek. A hajat középen hátra fésülték „gallong"-gal lekötötték, azután kétfelé fésülték és két oldalt ugyancsak „pickekre" sodorták a hajat. A hátrakötő kendőre mindig kötnek kendőt az asszonyok. Ünnepkor a vastagselyem vagy a „feleközepű" rojtos kendőt, télen posztó kendőt viseltek. Munkába mosó, delin kendőt hordtak a lányok is. A vállkendő is a viselet kiegészítője volt. Az ötsoros ezüstláncot széles pántlikával kötötték meg a nyakban. A kivarrott vasaltkendő (zsebkendő) ugyancsak elmaradhatatlan ünnepi kellék. LÁBBELI: Télen mind az asszonyok, mind a lányok kemény szárú fekete csizmát hordtak. Később divatba jött a fűzős magasszárú cipő, majd a félcipő. Kedvelték a sötét és a fekete színű harisnyát. FÉRFI VISELET: A régi férfi viselet a vászon gatya és a vászon ing. Itt öt szil széles gatyát szabtak a férfiaknak. Az alját a zsúrral szegték fel. Az inget is vászonból varraták. Az ünneplő ing gallérját, mandzsettáját és a melli részét pamukos vászonból varrták. Télen csizmát, nyáron papucsot viseltek. A kék mongolatlan anyagból varrott kötényeket — szakácskákat — nem ráncolták. A bélelt fekete „magyar" vagy „billencses" nadrág fekete sújtásos díszítésű, és zsinóros lajbi és kétsoros gombolású fekete kabát tartozott hozzá. JÓKAI MÁRIA