A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-02-09 / 6. szám

HA SÍELNI MEGYÜNK... Bár igaz, hogy a magaslati le­vegő és a napsütés kellemesen hat az ember fizikai és pszichi­kai állapotára, nem szabad el­felednünk, hogy a megváltozott környezet és éppen a napsütés veszélyes is lehet. A magasabb fekvésű helyeken nem bújha­tunk el az ibolyántúli sugarak elől. Már csak azért sem, mert nem látjuk, nem érezzük őket. A sugárzás még akkor is, ha borult az égbolt, csak 20 száza­lékkal gyengébb, mint napsü­tésben .. . Ezért, ha a hegyekbe megyünk, főleg a téli üdülés el­ső napjaiban arcunkat, kezün­ket, nyakunkat alaposan kenjük be napozó krémmel. Ezt vigyük magunkkal, mert napközben is­mét szükség lehet rá. Akinek érzékeny a bőre, óvakodjék a hirtelen levegőváltozástól. Ne lépjen minden átmenet nélkül hidegből melegbe vagy fordítva. Reggel és este, mosdás után töröljük arcunkat szárazra és zsíros krémmel jól dörzsöljük be. Szemünkre is vigyázni kell. A szikrázó fehér hó, az ibo­lyántúli sugarak könnyen szem­gyulladást okozhatnak, ha nem viselünk síeléskor, gyalogtúrá­kon szemüveget. Enyhébb gyul­ladás esetén a kamillás szem­fürdő, ha már komolyabb, az Ophtalmo-Leptonex szemcsep­­pek segítenek. A különlegesen ér­zékeny, sebképződésre hajlamos ajkat langyos ricinusolajjal kell kezelni. A sielés befejeztével igyunk sok folyadékot, vizet, te­át, gyógynövény-főzetet. Fel kell tölteni a szervezet vízkészletét, mert a hideg és a szél hatására sok folyadékot veszítünk. Ha csak kevés folyadékkal pótoljuk az elveszítettet, megtörténhet, hogy arcbőrünk a krémezés el­lenére kiszárad. A napbarnított arc nemcsak szép, de egyben az egészség jele is. Megszerzé­séhez sok sikert kívánunk! RÓBERT szakács receptjei CSEMEGE MÁJBÓL Hozzávalók: 40 dkg máj, 3 fej hagyma, 2 db paradicsom, 10 dkg füstölt oldalas, é­ gerezd fokhagyma, só, bors. Készítése: A májat megmossuk, tetszés szerinti nagyságúra fel­vágjuk, a füstölt oldalast apró kockákra­ vágjuk és kiakasztjuk. A felébe beletesszük a májat és kb. 3-4 percig pirítjuk, a másik felében az apróra vágott hagymát, majd hozzáadjuk a májhoz, belevágjuk a paradi­csomot, szétdörzsölt fokhagy­mát megsózzuk, borsozzuk és még az egészet kb. három per­cig pirítjuk. Tálalásnál citrom­mal, apróra vágott petrezse­­lyemzöldjével díszítjük. Burgo­nyát, salátát adunk hozzá. CSAK 1 PERCRE... Azok az emberek, akik gyakran hallgatják a bratislavai rádió műsorait, bizonyára találkoztak már Necelá István rendező nevével. Azt azonban kevesen tudják, hogy Necelá István a munkáján kívül még két dolgot csinál hallatlan lelkesedés­sel és energiával. Az egyik a lovaglás. Vajon honnan ered a lovak iránti szeretete, rajongása? - Annak idején, kisfiú koromban, szívesen legeltettem nagybátyám juhart, báránykáit, s közben-közben felkapasz­kodhattam gyönyörű lipicai lovára. Ez volt a kezdet. - Azóta jó pár év eltelt, pontosabban két évtized. Necelá István jelenleg a Dunaj Bratislava sportolója. Az elmúlt versenyidény folyamán milyen eredményeket ért el? - A legnagyobb eredményként azt könyvelhetem el, hogy négy év után ismét bekerültem a válogatott keretbe. Egyéb­ként a szlovákiai bajnokságon a második, a csehszlovák bajnokságon a negyedik, a Prešovi Nagydíjért folyt nemzet­közi versenyben a harmadik, a Bratislava felszabadítása 34. évfordulója alkalmából rendezett versenyben az első, Prágában a Televízió Nagydíjáért rendezett versenyben pedig a második helyezést értem el. - Egy-egy lovagló verseny alkalmával, különösen akadály­­ugratásnál gyakran lát az ember hajmeresztő eséseket. Gondol-e a lovas jó előre az esés lehetőségére? - Esés nélkül nincs lovaglás. Számtalanszor estem én is, csúnya töréseim is voltak, de az ember mégsem fél. Én soha­sem magamat féltem, hanem a lovamat. Ugyanis, ha a ló úgy esik, hogy eltöri a lábát, akkor rögtön le kell lőni és ez a lovas számára megrázó dolog. - Necelá István másik nagy „szerelme“ a zene... - Kiskorom óta éreztem a zene szükségét, csodálatba ejtett varázsa, rajongva szeretem. Zeneiskolába jártam, mint sok más gyerek. Később a Kassai Konzervatóriumban foly­tattam tanulmányaimat, majd a bratislavai Zeneművészeti Főiskola zongoratanszakára iratkoztam be, s ott szereztem diplomát. - A zene és a sport, pontosabban a lovaglás, egymástól homlokegyenest ellenkező dolognak látszik ... - Ezt már nagyon sokan mondták, pedig nagyon sok ben­nük a közös vonás. A jó zongorajáték egyik legfontosabb feltétele például az ujjak, a kéz, sőt az egész test rugalmas­sága, hajlékonysága, alkalmazkodása a billentyűsorhoz. A lovaglásnál, különösen az akadályugratásnál igen-igen fontos a ló és a lovas minden mozdulatának az egybe­hangolása, harmóniája. A ma embere szívesen menekül a természetbe és a lovaglás közvetlen kapcsolatot jelent a természettel: az ember igazodik, idomul a természet rend­jéhez, harmóniájához, ritmusához. És ez nagyon jó. - Még egy utolsó kérdés: hogyan lett a zenészből és sportolóból rádió­rendező? - Egy síbaleset miatt meg kellett műteni a kezemet. Ekkor kezdtem azon törni a fejemet, mit is tudnék a zongorázáson kívül hasonló szeretettel csinálni, így lettem rendező, s annak ellenére, hogy a kezem teljesen meggyógyult, nem merem már a jövőmet teljesen a zongorajátékra bízni. Ha nehéz is és sok időt vesz igénybe a háromfelé „munkálkodás", igyek­szem jól megállni a helyemet. L. DUSIK ÉVA 21

Next