A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-02-16 / 7. szám
FINOM TÉRÍTŐK Népművészetünk gazdag tárházából most a koloni (Kolíňany) lyukashímzés néhány motívumát mutatjuk be. Ebben a Nyitra melletti faluban már a múlt században elterjedt a lyukashímzés. Nymádon díszítették viseletüket, legfőképpen fej- és vállkendőiket, a fűzövegeket, a férfiingeket és a zsebkendőket. Bár más, környező falvakban is hímeztek, a koloni lyukashímzés formakincse a leggazdagabb. A kézimunkázni szerető nők számára ezekből a motívumokból, terveztünk kis térítőket. Csakis egyenlő szálú sifonra hímezhetünk, a mintát előrajzoljuk. A térítők szélét azsúrral, azon belül pedig egy sor lyuk hímzésével díszítjük. A mintákat: 1. rendkívüli csillag, 2. háromágú talyiga, 3. ötágú talyiga, a térítők egy-egy sarkában helyezzük el. DODERNÉ CH. ILONA (Fister M. felvétele) qV i ‚&‚?& ‚$ySg o' °a O O % cá#te o ?é $ c'AD %. Hozzávalók: 50 dkg sertésoldalas, 2 db zöldpaprika, 1 db hagyma, 25 dkg sonkás szalámi, 2 evőkanál olaj, simaliszt, majoránna, só, törött bors, petrezselyemzöldje. Készítése: A sertésoldalast megmossuk, négy szeletre vágjuk, kiveregetjük, megsózzuk, borsozzuk. A hagymát és a zöldpaprikát apróra vágjuk, olajon keveset pároljuk, majd hozzáadjuk a kis kockákra vágott sonkás szalámit és ezzel együtt kb. 3—4 percig pirítjuk, megsózzuk, borsozzuk, hozzákeverjük a petrezselyemzöldjét, a majoránnát. Ezt a masszát rakjuk el húsokra, összetekerjük, spárgával átkötjük, lisztben megforgatjuk és forró olajban gyorsan átsütjük. Utána tűzálló tálba tesszük, kevés vízzel felöntjük, sütőben kb. 1 órát sütjük, miközben a levével öntözgetjük. Burgonyapürével tálaljuk. TÖLTÖTT OLDALAS ROBERT nakMi receptjei CSAK EGY PERCRE... TÖRÖK ELEMÉR, aki másfél évtizednél is hoszszabb ideig igazgató-tanítóként működött a bodrogközi Abarán, elsősorban a szülőföld szeretetéről tanúskodó verseivel vált ismertté a hazai magyar olvasók körében. Az utóbbi három-négy esztendőben azonban egyre több riportját is olvashatjuk. Az ok egyszerű: az egykori tanítóból - az Új Szó munkatársainak sorába lépve - újságíró lett. — Vajon munkál-e még benned az egykori pedagógusösztön? — Nem tagadom, vissza-visszavágyom az iskola padjai közé, hiszen a gyerekekkel való munka valóban nemes és szép feladat. Az ember szinte látja, ahogy a szeme előtt okosodik az elsőbe még megszeppenve érkezett kisdiák. Valakiből érdeklődő, jó eszű diákot faragni külön öröm. — Visszatekintve saját pedagógus-éveidre, miben látod a tanító legfontosabb küldetését? — A jó pedagógus szerintem elsősorban emberséges és a gyerekben is az embert látja. Fontos, hogy szeretettel közeledjen minden diák felé és tulajdonképpen rajta múlik, hogy a gyöngébb képességű tanulóval is megszerettesse az iskolába járás gondolatát. Fontos, hogy kivált nemzetiségi iskolában nyújtson a tanító maximális tudást a diákjainak, nehogy a gyerek valaha is a hátrányát érezze, hogy anyanyelvi iskolába járt. Egy tanítónak, főként falun, egyben népművelőnek is kell lennie. — Aki ennyire szereti a pedagógiai pályát, lehet-e egyben jó újságíró is? — Szerintem igen, feltéve, ha tehetsége és tudása legjavát nyújtja az illető. Én legalábbis erre törekszem. És azt sem titkolom, hogy az újságírást is egyfajta pedagógiai-nevelői szempontból nézem. Eszerint keresem ki a riportalanyaimat, akiket mindig példaként szeretnék az olvasók elé állítani. Írásaimban az emberek napi örömeiről és gondjairól akarok tudósítani, megvallatni az idősebb embereket a múltjukról és azt összehasonlításképpen a mai fiatalok elé tenni. Szívesen utazom, ezért nem jelent számomra megterhelést az örökös országjárás. Sőt, úgy érzem, hogy az állandó utazgatás révén maradt meg továbbra is a kapcsolatom a falusi életközösséggel, a vidéki emberekkel s nem utolsósorban a dél-szlovákiai tájjal. — A szülőföld szeretete költői munkásságodban is komoly helyet kapott. — Különösen a Bodrogköz, hiszen itt születtem és itt éltem le életem legjavát. Utazás közben vagy ha egyedül vagyok, ma is még sokszor eleltűnődöm e táj szépségein, eszembe jutnak azok a békés és csendes órák, amelyeket horgászással töltöttem folyóinak partjain, hiszen tájverseim többségének alapélménye épp ott született. Talán ez a magyarázata annak, hogy amióta a fővárosban élek, kevesebb versem születik. — Mégis, hadd érdeklődjem szépirodalmi terveidről? — Régebbi és újabb verseim válogatott kötetét szeretném megjelentetni, s ezzel vázlatot, keresztmetszetet adni eddigi költészetemről. (mik) Archív felv. 21