A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-12 / 2. szám

Nagylyukú panamára hímezünk keresztö­ltéssel a két szemközti sarokba egy-egy négyzetet. A széleket azsúrral szegjük. (Fister M. felvétele) ITT A FARSANG, Áll a bál A felvétel a Dunai áruház, a Makuta vállalat és a Trenčíni Ruhagyár divatbemutatóján ké­szült.­­ (Prandl Sándor felvétele) EGYSZERŰ ► TERÍTŐ KÜLÖNLEGES BANÁN (1 db cca 200 kalória) Hozzávalók: 4 db banán, törött szegfűbors, 1 evőkanál vaj vagy Hera ételzsír, 6 szelet gépsonka, 2 kávéskanál mustár, narancs­­mártás. Készítése: a banánt megtisztít­juk, borsozzuk. A vajat vagy Hérát lábaiban felolvasztjuk és a banánt kb. 3 percig mindegyik oldalán megpirítjuk. A sonka­szeleteket egyik felén mustárral megkenjük, mindegyikbe egy­­egy banánt beletekerünk (ha nagy a banán hosszában ketté­vágjuk), tűzálló edénybe rakjuk és kb. 20 percig a sütőben süt­jük. Közben elkészítjük a na­rancsmártást: 1 kanál lisztet zsír­ban gyöngén megpirítunk, majd feleresztjük két del vörösborral és egy del vízzel, ha felforrt be­lereszeljük egy narancs héját és belenyomjuk a levét. Külön edényben hat tojás sárgáját jól elkeverjük s a forró mártással las­san feleresztjük, azután vissza­öntjük az előbbi edénybe, lassan keverve felmelegítjük, de már nem főzzük. A kész mártást a banánszeletekkel tálaljuk, bur­gonyapürét vagy pirított kenye­ret adunk hozzá. CSAK 1 PERCRE... BOTOS JENŐ „civilben" a Szlovák Állami Népi Együttes, a SĽUK zenekarának tagja. Nevét azonban elsősorban azok ismerik jól, akik nemcsak a népi muzsika, hanem a könnyű­zene iránt is érdeklődnek, hiszen az elmúlt esztendőben sorra látogatta a csehszlovákiai magyar amatőr táncdalénekesek országos fesztiváljának járási fordulóit. Sőt, az októberi orszá­gos döntőn ő vezényelte a fesztiválzenekart is. - Mióta foglalkozol zenével? - Minden nagyképűség nélkül elmondhatom, hogy már hat­éves koromtól hegedülök. Otthon, a Losonc (Lučenec) melletti Kalondán akkor vettem először kezembe ezt a hangszert. Az általános iskolával egyidőben elvégeztem a zeneiskolát, a konzervatóriumon pedig kompozíció és hegedűszakot végez­tem. Katonaéveimet a Katonai Művész Együttesben töltöttem, onnan kerültem a Szlovák Állami Népi Együttesbe. - Zeneszerzési ismereteidnek hasznát vetted már? - Ezerkilencszázhetvenhétben, az Árvas Szinkópák könnyű­zenei fesztiválon második díjat nyertem a szerzői versenyben. Azóta is foglalkozom zeneszerzéssel, hangszereléssel. Az utób­binak például a hazai magyar amatőr táncdalénekesek feszti­váljának döntője előtt vettem nagy hasznát. - Tudtommal a te feladatod volt a fesztiválzenekar meg­szervezése is? - Nem kis nehézségek árán, de sikerült! A szimfonikus részleget a Duna utcai gimnázium Fornax-együttese egészí­tette ki minden igényt kielégítően. - A fesztivál már lezajlott, most a továbblépésen a sor. Gondolom, kár lenne kallódni hagyni a tehetségesnek bizo­nyult s díjat nyert énekeseket. Mi a további terved? - A fesztivál főrendezője a CSEMADOK Központi Bizottsága volt. Ezért az ő védnöksége alatt, a Slowkoncert művészeti ügynökség támogatásával, szeretnénk egy könnyűzenei cso­portot létrehozni. A zenekar gerincét a Fornax-együttes jelen­tené, a műsorban pedig az országos verseny legjobbjai sze­repelnének. Csoportunk elsősorban Dél-Szlovákia falvaiban és városaiban mutatná be műsorát. - Életképesnek tartod ezt a szándékot? - Feltétlenül! Gyakorlati és elvi szempontból is. Csak így lehet felkarolni a hazai magyar amatőr tánczenei mozgalmat, csak így lehet színvonalasabbá tenni. A döntő énekeseinek, a rendszeres szakmai képzés mellett, minél több szereplési lehetőséget is biztosítani kell. A közönség körében igény van az ilyen jellegű műsorok iránt, hiszen a körzeti fordulók és a járási döntők mindenütt telt ház előtt zajlottak. Szeretném, hogy a fesztivál ne csak bemutassa, felvillantsa a tehetségeket, de egyben, a legrátermettebbek számára, „ugródeszkát“ is jelentsen pályájuk további alakulásában. - Elképzelésed megvalósítása aligha könnyű vállalkozás... - Ha csupán azt mondom, hogy nehéz, tulajdonképpen semmit sem érzékeltettem a problémák sokaságából. Felszere­lésre, próbateremre, hangszerekre van szükségünk. Őszintén bízom benne, hogy a CSEMADOK sokrétű munkájának tartalmi gazdagodása érdekében megoldódnak ezek a gondok. (mtk­) Fotó: archív 21

Next