A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1980-05-10 / 19. szám

GÖMÖR NÉPZENÉJE/1 Gesztere (Hostice) Énekelte: Motyovszki Józsefné Kovács Teréz (52) Gyűjtő: Ág Tibor, 1975 Nem adnálak babám, Széles-e világér, A tenger fenekén, Arany gránátokér, Egyházasbást (Nová Bašta) Énekelte: özv. Dancsók Józsefné Vince Erzsébet (1888) Gyűjtő: Ág Tibor, 1952 Hej, Ne korogj, ne korogj, Nem megyünk még haza, Nem megyünk még haza. Hej, Nincs meg Szent György napja. Akkor megyünk haza, Akkor megyünk haza. Gömör, a történeti vármegye elnevezése alapján, nem néprajzi csoportot jelent, csupán tájat. Magyar lakosságát általában palóc­nak tartják. Népzenei hagyományában, különösen a régi stílusú népdalok között, sok az olyan típus, amely az egész palóc vidékre jellemző. Nagyon sok archaikus elemet őrzött meg ez a vidék. Egyes etnikai csoportok, mint például a barkók, dallamvilágában a penta­tónia (az ötfokúság) még ma is uralkodó. Ez a keleti örökség annyi­ra mélyen él a népzenei hagyományban, hogy itt még az új stílusú népdalok között is található tiszta ötfokú, sőt sok esetben a városi eredetű műdalokat is pentatonizálják. Az új stílusú népdalok jelentős része ötfokú fordulatokban igen gazdag, s dallamvezetése horizontá­lis gondolkodásra vall. A Rimaszombattól északkeletre eső vidéken az ötfokúság már elmosódott. Itt viszont a régi stílusú dallamok kvintváltó szerkezete maradt meg élénkebben. Kodály Zoltán első gömöri gyűjtőútján, 1906-ban már olyan nép­dalokkal találkozott, amelyeket Mátyusföldön nem énekeltek. Azután, hogy Bartók Béla 1907-es erdélyi gyűjtőútjáról nagyobb számú öt­fokú dallammal tért vissza, népzenei kutatásaik középpontjába került az ősi ötfokú dallamok rögzítése. Kodály az elkövetkező években még többször gyűjtött Gömörben. A század elején 17 gömöri köz­ségben 381 dallamot jegyzett fel,­­illetve vett fel fonográfra. Kodály Zoltán 1917-ben a Zenei Szemle I. évfolyamának 15. és 16. számá­ban, „Ötfokú hangsor a magyar népzenében" című írásában, már gömöri példákat is felsorakoztat. Bartók és Kodály első közös népdalkiadványa a „Magyar nép­dalok" címen 1906-ban jelent meg. A 20 népdal közül az egyik régi stílusú — amelyet Kodály az első gömöri népdalgyűjtő útján Takács­­házapusztán gyűjtött — több szempontból is megérdemli a figyelmet. Egyrészt azért, mert klasszikus példája a régi népdalstílusnak, más­részt azért, mert még ma is él Gömörben. Számos változatával talál- l­kozunk még ma is gyűjtéseink során. („Látod-e te babám, Azt ■ a száraz nyárfát". . . lásd. Kodály Zoltán: A magyar népzene.­­ A példatárat szerkesztette Vargyas Lajos. Példatár 8.) Kodály, akkor csak a hatsoros változatával talált­zott. A mai I gyűjtések azonban bizonyítják, hogy a négysoros v­ltozatai sem I ritkák. Mai számunkban közölt két változat közül az I i négysoros, I a B hatsoros. AG TIBOR 1 AITOK J* NYELVÜNK A) Rubato J * % a ?f /r\ r^ccLrm Hat, hat, hat, hat, hat, hat, He-te—ölik va—sár—nap, Bár csak kis an—gya­lom, Egy­szer lát—Hat-ná—lak. fi) Parlando rubftto J =92 O.b . - ~ *\ k ' zrc:......y^ w . ____ íl r w m , m m — fc-. j r~i Hej, Kö-del—lik. a Mát­ra, E—sá a—kar len—ni,­­ ÉS .____ mm de, É — ső a—kar len-Hej, ko-rog a man -gc -nyáj, Ha-zd­ a — kar men-ni, Ho-zq a—kar men-ni.

Next