A Hét 1980/1 (25. évfolyam, 1-26. szám)
1980-06-21 / 25. szám
HOBBI A GOMBÁSZ Amikor Kovács István borbély holléte felől érdeklődtem, kollégái mosolyogva csak ennyit mondtak: „Hja a Pista már régen az erdőben barangol, mert hát ma délutános." Igaz, azon a napon nem volt időm visszatérni a borbélyüzletbe, de másnap a véletlen sietett segítségemre. Amikor a reggeli műszakra munkába igyekeztem, egyszercsen egy kerékpáros suhant el mellettem. Rögtön ráismertem, hogy ez ő, a gombaszakértő, ahogy az egész város Kovács Istvánt becézi. Pár nappal később, amikor kettesben ültünk le, hogy Pista hobbijáról, a mikológiáról (a gombákkal kapcsolatos tudományról) beszélgessünk, bizony meglepett az az alapos felkészültség, ismeret és nem utolsósorban a gombák iránti szeretet, amellyel Kovács István a saját hobbijáról beszélt. - Édesapám tanított meg szeretni a természetet: szabad óráiban elvitt magával az erdőbe, szamócát, szedret, gombát szedni, így tehát az erdő számomra már gyermekkorom óta a szépet, a titokzatosat jelentette - kezd mesélni Kovács Isván. - Immár negyven éve járom az erdőt és ismerkedem a gombák világával. (Szinte lexikális felkészültséggel sorolja közben az ehető és a mérges gombák fő és alfajait. Mindegyiknek tudja a magyar, szlovák és latin nevét is.) Különlegesen szép hobbi ez az enyém — mondja —. Igaz, amikor én nyári hajnalokon kikerekezem, akkor bizony még alszik a város, de az is előfordult, hogy mire kinyit a tejcsarnok, már itthon is vagyok az aznapi zsákmánnyal. - Nemcsak hobbi a gombaszedés — folytatja Kovács István —a gomba fontos élelmi cikk is. A gombát azonban sohasem szabad tövestől kitépni, tönkretenni a gombafészkeket. - Hogy lehet, hogy ennyire otthon van a gombák világában, igazi gombaszakértő, mikológus, és még a hivatásos gombaszakértői vizsgát sem tette le? — kérdezem. Nekem a gombák világának kutatása szenvedélyem. Ha valaki tanácsot kért tőlem, úgy érzem, kötelességem megadni. Eddig még a hivatalos közegek részéről senki nem szólított fel, hogy tegyem le a gombaszakértői vizsgát, így hát nem tartottam szükségesnek — mondja. - Ha felkérnek rá, ezt városunk és környéke egészségvédelmének érdekében is szívesen megteszem. Rozsnyó József KI VOLT AZ ELSŐ MAGYAR NŐI LÉGHAJÓS? Az első bátor nő 1883. július 9-én délután 3 órakor emelkedett a levegőbe a régi városligeti Fasorban egy bécsi vállalkozó „Vindobona” nevű léghajóján, s Vecsésen ért újra földet. A krónika még azt is följegyezte, milyen ruhában hajtotta végre úttörő tettét a hölgy, jelesen, hogy nyersselyem kosztümöt és széles karimájú, zöld kalapot viselt. A sajtót egy Sziklay János nevű hírlapíró képviselte a léggömb kosarában. A nagy kalandról szóló cikkében beszámolt arról, hogy bájos útitársa igen hősiesen viselkedett, csupán akkor félt egy kicsit, amikor a Duna felett szálltak, mert úszni nem tudván, jobban ijedezett a víztől, mint a levegőtől. A repülőút azért lehetett országos szenzáció, mert a rettenthetetlen női léghajóst mindenki ismerte: az ünnepelt primadonna, Pálmay Ilka volt az. 22 PARADICSOM - FUTÓSZALAGON Ukrán tudósok önműködő betakarító gépet szerkesztettek a paradicsom termésének betakarítására. A kísérleti gép már három éve eredményesen dolgozik a földeken a herszoni konzervgyár ellátására. Ezzel egy időben új technológia kidolgozásán is fáradoznak a talaj előkészítésére és az ültetésre. Az új technológiát és a gépeket 500 hektáros kísérleti területen próbálták ki, a terméshozam elérte a 34 700 tonnát a kísérleti területen. A hagyományos eljárással 400 mázsás átlagtermést érnek el általában hektáronként. A tervezők szeretnék elérni, hogy a betakarítógép a jövőben önműködően kiválogassa a még éretlen paradicsomtermést. Eddig ezt a munkát kézzel végezték. Kedvező időjárás esetében a betakarító gép 50 tonna paradicsomot takaríthat be naponta. Ez négyszer több, mint amenynyit egy gyakorlott mezőgazdasági munkás kézzel leszedhet. TALÁLMÁNY VAGY SELEJT? 1825-ben az angliai Berkshire-ben működő papírgyár udvarán a szemétdombra vetettek egy nagy tétel papírt. A selejt úgy keletkezett, hogy az egyik munkás elfelejtett enyvet keverni a papír alapanyagához, s az enyv nélküli papír írásra alkalmatlan, hiszen szétfut rajta a tinta. A kárt okozó férfiú lógó orral baktatott haza, és borba fojtotta bánatát. Pedig a víz jobban segített volna rajta, mert másnap megeredt az eső, és egy munkás felfigyelt arra, hogy a szemétdombon heverő selejt papír mohón nyeli magába az esőcseppeket. Márpedig, ha az enyv nélküli papír felszívja a vizet, alkalmasint felitatja a tintát is .. . A hirtelen támadt ötlet újabb gondolatokra serkentette emberünket, és a gyár még abban az évben — a világon elsőként — új papírfajtát állított elő: az itatóspapírt, amelyben nincs enyv. A papír ugyanis cellulózrostokból áll, s ezeknek, de különösen a közöttük levő hézagoknak igen nagy a nedvszívó képességük. Az írásra szánt papírban a belekevert enyv éppen ezeket a pórusokat tömi be. Ebből következik, hogy minden enyv nélküli vagy kevés enyvvel készült papír - például az újságpapír is — többé-kevésbé jól felhasználható itatásként. MIÉRT ÉPP MONTE CRISTO? Az idősebb Dumas egy ízben Olaszországban meglátogatta Napóleon fivérét, Bonaparte Jeromost, Vesztfália egykori királyát. Az exkirály fiával elutazott Elba szigetére Napóleon-relikviákat keresni. A kirándulás egy szomszédos szigeten fejeződött be, ahol vadászni akartak, de egyetlen állat sem akadt puskavégre. Helybéli vezetőjük ellenben megmutatott nekik egy közeli, sziklás, kopár szigetet, Monte Cristo szigetét, azt állítván róla, hogy ott pompásan lehet vadkecskére vadászni. Bár a sziget éppen vesztegzár alatt állt, partjain nem lehetett kikötni, neve bevésődött Dumas emlékezetébe. Róla nevezte el egyik legnépszerűbb hősét, Edmond Döntést Monte Cristo grófjának. Hasonló véletlenek már más irodalmi hősök nevét is sugallták, bár az írók egyéb névadási szokásairól is tudunk. Maupassant például címjegyzékekből válogatta össze művei szereplőinek nevét, míg Daudet személyes ismerősei nevét adogatta hőseinek. Victor Hugo nemes lelkű haramiavezére, Hernani viszont már annak köszönheti nevét, hogy írója egyik gyermekkori spanyolországi útjának Hernani városka volt az első állomása. Az Anyegin név is véletlenül született. Puskin egyszer keresztülutazott Torzsokon, s egy ottani szabó cégtábláján pillantotta meg a Jevgenyij Anyegin nevet. E szabócska nevét tette halhatatlanná. A név eredeti viselője valószínűleg sohasem tudta meg, hogy bevonult a világirodalomba. VESZÉLYES MADÁR Hivatalos rendszertani neve így hangzik: Coturnix coturnix,de a különös madarat közönségesen „fürj" néven ismerjük. Újabban nemcsak az ornitológusok, hanem az orvosok is nagy érdeklődést mutatnak iránta. Felfedezték, hogy a fürjtojásban olyan anyag található, amely orvosságként használható az allergia ellen. A madár maga azonban mérget hordoz a szervezetében. Aki ezt először hallja, arra is gondolhat, hogy a szennyezett levegőből került a fürj testébe a mérgező anyag. Ennek ellentmond azonban, hogy Görögország nem tartozik a legszennyezettebb levegőjű országok közé, mégis itt fordul elő a legtöbb mérgezés. Görögországban ugyanis előszeretettel fogyasztják a fürjet. A Földközitenger partvidékén a fürjmérgezést már az ókorban ismerték, pedig akkor még igazán nem lehetett ipari szennyeződésről beszélni. A mérgezés legfontosabb tünetei a légzési zavarok, amelyek fulladásos halálhoz is vezethetnek. Annyit már sikerült megállapítani, hogy a mérgezést a fürj szervezetében levő bizonyos alkaloida okozza. A fürj ugyanis képes megemészteni olyan rovarokat, amelyek mérgező növényekkel táplálkoznak, s a méreg magára a madárra nézve hatástalan. Ilyen növény például a farkasalma. A benne található méreg hatással van emberre és állatra egyaránt. Hasmenést, hányást, gyomor- és bélhurutot, erős hasi görcsöket, vesegyulladást, súlyos vérzést, a máj működésében zavarokat okoz, terhes asszonyoknál vetélést is előidézhet. Pontosan még nem tisztázott, de kétségtelenül káros hatása van a központi idegrendszerre is. S az ember, aki gondosan kerüli ezt a mérges növényt, bonyolult kerülőutakon mégiscsak áldozatául eshet. MIÉRT TÉLI A TÉLISZALÁMI? A Pick-, illetve Herz-szalámi néven is emlegetett téliszalámiról sokan úgy vélik külföldön és belföldön egyaránt, hogy magyar találmány. Pedig, bármilyen kiábrándítóan hat, Olaszországban már a múlt század elején gyártottak jó minőségű szalámit, Szegeden viszont csak 1840-ben kísérletezett szalámi gyártásával egy Rolando nevű úr. Az ismert márkák névadói közül Mark Pick 1869-ben, Herz 1880-ban kért és kapott gyártási jogot (az előbbi Szegeden, az utóbbi Pesten). Mindketten olasz receptek alapján kezdtek dolgozni (Pick eleinte még olasz vendégmunkásokat is alkalmazott), furcsa mód mégis új és magyar terméket hoztak létre, hála a hazai éghajlatnak és a sajátos fűszerezésnek. No meg az érlelésnek és a füstölésnek, amelynek során nemespenész keletkezik a szalámirudakon. Ez a penész védi a szalámit a kiszáradástól, ettől áll el hosszú ideig. A „téliszalámi nevet viszont annak köszönheti, hogy a modern tartósítószerek hiányában régen csak a tél beálltával lehetett érlelését megkezdeni, így friss szalámi is csak télen került a boltokba. A védett márkájú magyar szalámi mindenesetre már a múlt században aranyérmet nyert a párizsi világkiállításon, és különleges ízét - bár sokféle szalámit gyártanak külföldön is — eddig még sehol sem sikerült utánozni. MIT JELENT ÁSÓ ÉS A KENYÉR? Számos országban ma is népi szokás a kedves vendéget sóval és kenyérrel fogadni. A kenyér szerepe nem szorul bővebb magyarázatra, hisz régi magyar szállóigék sora is bizonyítja, hogy a kenyér nemcsak étel, hanem jelkép is. Valakinek „kenyeret adni" tágabb értelemben azt jelenti, hogy az illetőt mindennel ellátni, az igazán jó barát „kenyeres pajtás” és így tovább. Mi sem természetesebb tehát, mint az, hogy a kedves vendéggel megosztjuk a kenyerünket. De hogyan kerül a kenyér mellé a só? A dolog abból az időből ered, amikor a só még kincsnek számított, tehát akit sóval fogadtak, megtiszteltetésnek vette a kínálást - azt érezvén ki belőle, hogy minden sóval elhalmozzák majd a házban, ahová betért. A közösen fogyasztott só hamarosan a barátság jelképévé is vált, olyannyira, hogy a középkorban a vendég rangját, méltóságát, a háziakhoz való viszonyát már azon le lehetett mérni, milyen közel ültették a sótartóhoz.