A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-08-23 / 34. szám

I CSILLAGOS HOZZÁVALÓK: kb. 5 dkg egyszínű és 6—8 dkg több­féle színű maradék fonal. CSILLAGMINTA: 1. sor: 5 láncszemből gyűrűt kap­csolunk. 2. sor: 12 rövid­pálca. 3. sor: a szálat 2 cm magasra felhúzzuk, ráhaj­­tással leöltünk, majd újabb felhúzás, és ismét ráhajtás és felhúzás. A 3-szor felhú­zott hurkokat egyszerre le­horgoljuk és 1 szoros szemmel lezárjuk, utána 5 láncszem, és a következő rövidpálcába újabb cso­portot készítünk. Össze­sen 12-szer ismételünk. MELLE NYKE Utoljára 5 láncszemmel kapcsolunk. A csillagok összehorgolásánál egyszí­nű fonallal dolgozunk. A színeket összeválogatva szabásmintára rakjuk a da­rabokat, és oly módon hor­goljuk egymáshoz őket, hogy minden oldalon két­szer 3 láncszemből és 1 rövidpálcából álló ív le­gyen. A sarkokon 5 lánc­szemmel fordulunk. Hasonlóan készítjük a mellényhez illő táskát is. Meghorgolása után kibé­leljük, és felső szélére 1 — 1 csillaggal fafogantyút erő­sítünk. Csiszoltan viselkedni terített asztal mellett, — nem „úri huncutság", sem pedig ideje múlta finomkodás. A bevett szokásokat azért érdemes elsajátítani a társasági életben já­ratlanoknak, hogy akkor se érezzék magukat veszélyezetten, félszegen, ha netán ünnepé­lyesebb alkalomból vesznek részt nyilvános társas étkezésben. Senkinek ne okozzon k­­nos perceket a hétköznapitól elütő, az ottho­­ninál gazdagabban felrakott teríték, a meg­szokottnál elegánsabb környezet, legyen az hazai vagy külföldi étterem, megtisztelő meghívás alkalmi összejövetelre, fogadás, esküvő Efféle kényelmetlen érzések bekövetkezé­­sének megelőzéséül ajánljuk az érdeklődők figyelmébe a terített asztalnál való viselke­dés néhány aranyszabályát Az asztalhoz ülve, ne kezdjünk neki a teríték átrendezésének, utántörülgetésének.­­Ha tányéron, evőeszközön, poháron kifogá­solnivalót találunk, cseréltessük ki a felszol­gá­lóval. A poharat is csak akkor fogjuk meg, ha abba már töltöttek és más is iszik. Amihez viszont feltétlenül nyúljunk hozzá — bármi­lyen cifrára hajtogatva készítették is oda —, az az asztalkendő. Bontsuk ki, terítsük az ölünkbe, nyugodtan használjuk szájtörlésre, mert arra való. A pincér mindenképpen odébb tenné, mert a felszolgálásnál útjában van A tányér mellett és fölött sorakozó evőesz Társaságban terített asztalnál közök az ételsornak megfelelő sorrendben kívülről befelé haladva kerüljenek kézbe Az egyes fogások befejeztével az evőesz­közöket hagyjuk a tányéron. Ha még ennénk a feltálalt ételből, akkor késünket, villánkat rakjuk egymáson keresztül. Ez nemzetközi jele a „repetázásnak". Ha az adott terítékre már nincs szükségünk, akkor az evőeszközö­ket egymással párhuzamosan hagyjuk a tá­nyéron. A használt edények összerakását bízzuk a felszolgálóra. Házi vendégségben se kezdjünk rakodni, mert ezzel akarva-akaratlanul sürgetjük az asztal leszedését. A terítéshez tartozó hal felőli kistányért kenyér, péksüte­mény alá készítették, tehát erre tegyük és e fölött törjünk belőle. Ha csontos húst (ba­romfit) vagy halat tálalnak és elfelejtettek csonttányért, illetve szálkatartót odakészíte­­ni, szóljunk a felszolgálónak, de ne a kenye­res tányért használjuk e célra Az étkezés megkezdése a fővendégre, il­letve a társaság egyik nőtagjára vár. Ő is csak akkor fog hozzá, ha már mindenkinek tálaltak. Ha az étkezés hosszúra nyúlónak ígérkezik, a vendéglátó feladata, hogy a felszolgálóval előre megbeszélje, mely fogá­sok között lát­jónak némi szünetet. Amíg erre a szünetre sor kerül, illetve az étkezés véget nem ér, addig sem rágyújtani, sem az asztaltól felállni nem szokásos, nem illendő. Ujjlenyomatot, szájlenyomatot a poháron akkor se hagyjunk, ha nem kell tartanunk krimi-fordulattól. A lenyomathagyás elkerü­lése érdekében, ivás előtt használjuk az asz­talkendőt. (Ne a zsebkendőnket.) Evés köz­ben alkarunkat ne támasszuk az asztalhoz, mert így a szájunkat kell a falathoz közelíte­ni, holott a kezünk szolgál „szerszámul" az étel továbbításához Ne szólozzunk a poharazással. A társas összejövetel, közös étkezés kellemes hangu­lata a nagyjából azonos mértékű azonos ütemű iváson is múlik. Ha valaki idő előtt kapatossá válik, elronthatja vele a többiek szórakozását. Ha valaki feláll teli pohárral a kezében, hogy a vendégeket köszöntse, min­denki ülve marad és poharát felemelve várja a szavak végezetét. Ha ünnepeltre ürítenek poharat, mindenki feláll — a nők is —, csak az ünnepelt marad ülve Fizetett, nyilvános étkezés végeztével az bont asztalt, az a fővendég, aki fizet. A többiek akkor se kíváncsiskodjanak a számla végösszege után, ne akarják ellenőrizni, szem­ügyre venni, ha történetesen közös költsé­gen rendezték az összejövetelt. A hozzájáru­lást intézzék el zárt körben RÓBERT szakács receptjei Sajtos gomba Hozzávalók: 1 kg friss gomba, 50 dkg bur­gonya, 10 dkg füstölt oldalas, 5 dkg kemény sajt, 2 db zöldpaprika, 2 db paradicsom, 2 fej vöröshagyma, 2 dl tejföl, só, bors, 2 kanál olaj vagy zsír Készítése: A füstölt oldalast apró kockákra vágjuk, olajban kisütjük, hozzáadjuk a kari­kákra vágott hagymát, keveset pirítjuk. A megtisztított gombát karikákra vágjuk, sós vízben átforraljuk, leszűrjük. A burgonyát megtisztítjuk, karikákra vágva tűzálló edény­be tesszük, rárakjuk a gombát, rávágjuk a paprikát és paradicsomot, hozzáadjuk a pirí­tott hagymát, az oldalast, megsózzuk, bor­­sozzuk, majd az egészet kb. 30 percig süt­jük, utána tejföllel leöntjük, még tíz percig sütjük, végül ráreszeljük a sajtot és még keveset a sütőben hagyjuk CSAK EGY PERCRE ! Pálffyné Borbély Edit lanui, ma­gyar-szlovák szakos. Csak nem a szakmájában dolgozik, hanem nevelői állást tölt be a somorjai (Šamorín) gim­názium diákotthonában. Korábbi életé­ről csupán annyit mondhatunk, hogy Nagyszarván (Rohovce) született, a so­morjai magyar tannyelvű középiskolá­ban érettségizett, majd tanári oklevelet szerzett a Komenský Egyetem Böl­csészkarán. Közben arra is jutott ideje, hogy férjhez menjen . Tehát vágjunk mindjárt a leglényege­sebb téma közepébe: bizonyos, hogy ha valaki nem talál a képesítésének megfe­lelő munkát, néhány év leforgása alatt elveszítheti a szaktudását. Ez nem agy­rém, hiszen a tőkés államokban éppen ebben rejlik a tömeges munkanélküliség egyik legnagyobb veszélye. Te most olyan munkát végzel, amely nem felel meg a képességeidnek és a képesítésed­nek. Miért vállaltad mégis ? — Természetesen átmeneti megoldás­ként vállaltam, mivel nem akartam a szülőfalumtól, a családomtól távol dol­gozni. Mikor a tanári oklevelet megkap­tam, nem volt a közelben más munka­lehetőség, s gondoltam, egyelőre ez is megfelel. Nem bántam meg, de azóta sok minden történt, megszületett pél­dául András, a fiam, aki főleg délutá­nonként igényelné az anyját, a nevelő­­nő meg éppen délutánonként dolgozik és késő este ér haza. De a gimnázium igazgatója annak idején, amikor mun­­­kába léptem, megígérte, hogy mihelyt­­ lehetőség nyílik rá — szerinte hamaro­san —, a saját szakmámban dolgozón tok, vagyis taníthatok a gimnáziumban — Mikor lesz ez a „hamarosan "? — Állítólag szeptembertől már kapok néhány órát, szlovákot — Csallóközi „gyerek" vagy, otthon nem beszélnek szlovákul. Az egyetemen nem okozott problémát ez a nyelv? Ha meg gondolom, hogy a szlovákot te szaktan­tárgyként tanultad, ez nem lehetett egy­szerű dolog — Fél évig csakugyan nem volt egysze­rű. De fél év alatt szerintem mindenki belejön a nyelvbe, azután már nem lehet probléma a tanulás — Ha jól tudom, te aktív CSEMADOK­­ tag vagy — A szülőfalumban a helyi szervezet kultúrfelelőse vagyok. A SZISZ-ben is vezettem egy irodalmi színpadot, de ezzel a tevékenységgel most egy kis ideig szünetelnem kell, amíg az András ilyen pici — Mit szeretnél elérni? — Csupán egy „sima" állást, amely a képesítésemnek és a családi körülmé­nyeimnek egyaránt megfelel, nemrégi­ben azt mondta valaki, hogy ne re­ménykedjem, mert a magyar—szlovák szakos tanárokkal Dunát lehetne re­keszteni. De azért reménykedem Varga Erzsébet 21

Next