A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-06 / 36. szám

MEGÚJÍTOTT MOSOGATÁS Ezer ember közül egy, ha akad, aki szívesen mosogat. A többi muszájból végzi vagy in­kább nem főz, nem eszik otthon. Igaz, néha bizonyos ételek elkészítése és bekebelezése összesen sem vesz annyi időt igénybe, mint az utána maradt csetves eltakarítása. A zsí­ros-szennyes lében pancsolás gusztustalan műveletszámba megy. Ám csak a rosszul végzett mosogatás utálatos. Lehet gyorsan, kellemesen, higiénikusan, sőt takarékosan is csinálni, csak meg kell tanulni a fortélyait. Az alábbiakban erről lesz szó. A mosogatás megújításának és a konyha folyamatos tisztántartásának első mozzana­taként erősítsünk fel egy wc-papír-henger­­tartót és természetesen papírhengert a mo­sogatóhelyhez legközelebb eső szekrényfal­ra. Ez arra jó, hogy az eldobható puha papírral itassuk fel a főzés közben támadt tócsákat. Étkezés után pedig a papírral távo­lítsuk el a darabos szennyet, ételmaradékot, zsírt a tányérokról. Ezzel elejét vettük a lefo­lyó eldugulásának, a víz elmocskolódásának. Az öblítő víz forró és bőséges legyen, hogy végképp eltávolítsa a legkisebb, már látha­tatlan szennyeződést, legyen az akár a mo­sogatószer maradéka. Ha nincs időnk vagy kedvünk közvetlen étkezés után mosogatni, tegyük az edényt hideg vízbe, addig, amíg rendbetevésére sor kerül. Az odaszáradt szennyet letisztogatni dupla munka. A moso­gatószert ne rongyra, szivacsra, edényre önt­sük, hanem a vízbe. Ez takarékosabb és hatásosabb, mert minden oldalán éri a mo­­sogatnivalót. Ne használjunk mosogatóron­gyot, mert bármennyire is kimossuk haszná­lat után, mégis baktériumtenyészetté válik. A leghigiénikusabb a szappanos acélgyapot és a dörzshátú szivacs. A mosogatnivalók he­lyes sorba vevése: poharak, zsírtalan sava­nyúságok, desszertes tányérok, étkezőedé­nyek, evőeszközök, főzőszerszámok, főző­edények. (A feketés, teáscsészéket tányéro­kat — természetesen — azonnal és teljesen külön mosogassuk.) A késeket soha ne te­gyük előre a mosogatóvízbe, hanem egyen­ként vegyük kézbe, nehogy a vízbe nyúláskor megszúrjuk, megvágjuk magunkat. A villák közeit mosogatókefével tisztogassuk meg. Miután a teflonbélésű edényeket sem kívül, sem belül nem szabad sikálni, nehogy meg­sérüljön az érzékeny és vékony réteg, ezért helyes, ha erősebb szennyeződésüket leáz­tatjuk. Az alumíniumot szappanos acélgya­pottal dörgöljük fényesre. A tűzálló üvegekre, cserepekre ráégett étellét ugyancsak acél­gyapottal távolíthatjuk el. Az edények, evő­eszközök higiénikus rendben tartásának nemcsak a mosogatórongy mellőzése és a forróvizes öblítés a feltétele, hanem szakítás a törülgetéssel. Bármilyen sűrűn cserélgetjük is a törlőruhát, nedvszívó, természetes szálai, bolyhái éppen a felszívott nedv révén — a mosogatóruhához hasonlóképp — ugyan­csak baktérium-tenyészteleppé válnak. Ahol nincs hely tálcaalátétes edényszárító kézhez készítésére, ott ezt a konyhaasztalra vagy kredenclapra terített frottírtörülköző is pótol­hatja. Ez esetben, valami magas edényt rak­junk a végébe és ahhoz támasztgassuk a többi elmosott darabot, hogy lecsurogjon róla az öblítővíz. Amikor aztán az edény, evőeszköz teljesen megszáradt elrakhatjuk. A rozsdásodó fémeszközöket ugyancsak pa­pírral dörgöljük át, de saját és családunk egészsége érdekében takarítsuk meg a töröl­­getést. ............. QMWMHJMKQ tjih ^ ■ Juj,. a-.-IL. ^ n H--IC- A-i. A. • VÁLTOZATOS KERESZTSZEMES . A képen látható két minta egyaránt alkalmas térítők, díszpárnák, női ingek díszítésére. Az abroszon, párnán való elhelyezés módját mindenki ismeri. Az ingen az ujján végigfutva , és az eleje két oldalán mutat a legjobban. A­­ népi hímzéssel díszített ruhaneműk elkészí­téséhez a paraszt szabás illik a legjobban. Vagyis téglalapokat dolgozunk össze. Az ujjak szélessége kb 30 cm, az eleje és a háta a csipőbőséghez igazodik. Először természe­tesen a mintát hímezzük a kelmére, a felső­­ széltől számított 6—10 cm-re kezdve és a kívánt hosszúságig folytatva. Ha a hímzés­­ elkészült, összevarrjuk a darabokat, a nyak­i résztől számítva kb. 15 cm hosszan. Ezután­­ a nyakkivágást — ami nem más, mint a kelme széle, kerekíteni nem kell — sűrű , ráncokba szedjük. Olyan szorosra húzzuk a­­ ráncokat, amilyen nagy kivágást akarunk.­­ Ezután beillesztjük a hónalj-toldalékot, ami kb. 8—10 cm-es oldalú négyzet. Összevarr­juk az ujjak alsó részét és az oldalakat, majd beszegjük. A nyakrész szegésénél vigyáz­zunk, hogy a ráncok szépen feküdjenek s egyenletesen legyenek elosztva. —fm— SZILVÁS GOMBÓC VANÍLIÁS KRÉMMEL Hozzávalók: 50 dkg tehéntúró, 10 dkg porcukor, kockacukor, 1 szilva, 10 dkg finom dara, 2 db tojás, 6 dkg vaj, kevés só, 3­­ evőkanál tej. Készítése: A túrót szétmorzsol­­juk, hozzáadjuk a tojást, darát, cukrot, sót, az olvasztott vajat, tejet, jól összedolgozzuk és kb. 30 percig állni hagyjuk, hogy a dara jól magába szívja a tejet Három részre osztjuk, fél cm vastagra kisodorjuk, kb 4X4 cm-es négyzetekre vág­juk, mindegyikre fél szilvát és fél kockacukrot teszünk, gombóco­kat formálunk és 10—12 percig főzzük. Vaníliás krémmel leönt­ve tálaljuk. A Szlovákiai Zeneszerzők Szövetsége Cseh­szlovákia felszabadulásának 35. évfordulója alkalmából július 25-től augusztus 2-ig megrendezte Trencséntyeplicen a fiatal elő­adóművészek XIV. szemléjét. Az erre az alkalomra megjelentetett műsorfüzetben negyven fiatal előadóművész fényképe és rövid életrajza található. A műsorfüzetbe Eugen Suchoň nemzeti művész, a Szlovákiai Zeneszerzők Szövetségének elnöke írt elő­szót. A legjobb teljesítményt nyújtó néhány fiatal előadóművész között egy magyar név, a zongorista MÁTÉ PÉTERÉ, akit figyelmet érdemlő hangversenyszámai után mindjárt meginterjúvoltunk. — Mutatkozz be a Hét olvasóinak, Péter! — Máté Péter vagyok. 1962-ben szület­tem Páskaházán (Pásková), a rozsnyói járás­ban. A rozsnyói zeneiskolában Rajman Mária tanítványa voltam. Már akkor részt vettem a szlovákiai Barátság melódiája versenyen. Most a kassai konzervatórium harmadik osz­tályos tanulója vagyok. Kojanová Ludmila tanítványa. — Hol, merre hangversenyeztél eddig, és milyen eredménnyel? — Az 1978. évi Hradec Králové-i Smeta­na versenyen második helyen végeztem a nemzeti kategóriában. Tavaly pedig, a szlo­vákiai konzervatóriumok versenyén, első let­tem. — Azt olvastam rólad, hogy fiatal korod ellenére aktív hangversenytevékenységet folytatsz a kelet- és közép-szlovákiai kerület­ben. Szerepeltél már a Szlovák Rádió Fiata­lok stúdiója című műsorában, s a Magyar Népköztársaságban is hangversenyeztél. Mi­óta és mennyit gyakorolsz naponta? — Kicsi korom óta foglalkozom zenével. Része van ebben édesapámnak, aki maga is zeneszakos pedagógus, a Sajóvölgye Ének­kar karnagya. Hétéves koromtól tudom, hogy a tehetség még nem minden. Gyakorlat teszi a mestert. Sokat gyakorolok. Naponta órákat töltök a zongora mellett. Elfelejtem, hogy zongorázom. .. Amint látni, van értelme és eredménye az igyekezetednek. Tehetségeden kívül még minek köszönheted, hogy fiatalon, tizennyolc évesen országos versenyek és szemlék ré­szese vagy? — Tanárnőmnek, Kojanová Ludmilának. Rendkívül szigorú és igényes. Nem néz el semmit. — A konzervatórium elvégzése után hová? — Zeneművészeti Főiskolára. — Végül milyen országos versenyre ké­szülsz legközelebb? — Az őszi Hradec Králové-i XIV. Smetana zongoraversenyre, amelynek már nemzetközi jellege lesz. — Sok sikert! (mécs) 21

Next