A Hét 1980/2 (25. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-20 / 51. szám

HÍMZETT ÜNNEPI MOTÍVUM A gyertyának először a közepét varrjuk ki, ferdén elhelyezett laposöltésekkel, majd ugyanígy a két szélét. A gyertya lángja szin­tén laposöltéssel készül, a kanóc fekete fonallal s láncöltéssel. A gyertya fényét jelké­pező kört láncöltéssel hímezzük, a sugarakat elszórtan elhelyezett laposöltéssel. A fa­gyöngy bogyói halványsárgák (csak akkor, ha fehér kelmére hímezzük, különben fehérek a bogyók), a levele világoszöld. Mindkettő la­posöltéssel készül. A virágszirmok képzelet­beli tengelye mentén egymásra spiccesen öltjük a laposöltést. A fenyőgally gerincét láncöltéssel hímezzük, a tűleveleket elszórt laposöltések képezik. RÓBERT szakács receptjei Stomfai sertésborda Hozzávalók: 60 dkg sertéskaraj, 12 dkg füs­tölt szalonna, 20 dkg máj, 1 db zsemle, 5 dkg dara, szükség szerint zsemlemorzsa, 1,20 kg fejeskáposzta, vagy 80 dkg savanyú káposzta, 3 db alma, szegfűbors, babérlevél, 15 dkg olaj (vagy zsír), só, majoránna, törött bors, 30 dkg sárgarépa, 8—10 dkg cukor, ecet, 1 db tojás, 2 fej vöröshagyma, 4 gerezd fokhagyma készítése. A karajt felszeleteljük, széleit be­vagdossuk, kiveregetjük, fokhagymával meg­kenjük, sózzuk, borsozzuk, olajban kisütjük. A májat finomra ledaráljuk, vízben áztatott zsemlével, fokhagymával, egy fej vöröshagy­mával, hozzáadjuk a tojást, darát, zsemle­­morzsát, sót, borsot, majoránnát, jól össze­dolgozzuk, gombócokat készítünk belőle, sós vízben a sárgarépával együtt főzzük, majd olajon minden oldalról átsütjük. A füs­tölt szalonnát vékony szeletekre vágjuk, az egyik szélét bevagdossuk és kisütjük. A ma­radék hagymát apróra vágjuk, olajban rózsa­színűre pirítjuk, hozzáadjuk a lereszelt, besó­zott és kinyomkodott káposztát, fűszereket, almalevet és pároljuk, szükség szerint bors­sal meg babérlevéllel, cukorral és ecettel ízesítjük. Tálalásnál répaszeletekkel díszít­jük. AZ VOLT AZ ÜNNEP... Mindenki életében van egy-két olyan nap, amelynek minden perce kitörölhetetlenül emlékezetébe vésődött. így vagyok én azzal a karácsonnyal, amelyet mint önálló háztar­tással rendelkező asszony életemben először szerveztem. Mindaddig a szülőknél töltöttük a karácsony estéket. A megadott időpontban népes családunk berobogott, megcsodálta a csillogó fenyőfát, dicsérte a frissen illatozó ételt és türelmetlenül várta a vacsora idejét. Mamám ünneplőben, papám világos ingben, a lakás, a konyha nem őrzi a készülődés nyomait. Mindenütt békesség honol, szere­tet árad felénk. A család elfogyasztotta a bőséges s nagyon finom vacsorát, örültünk az ajándékoknak és a késő esti órákig be­szélgettünk. Mivel a gyereknek árt az éjsza­kázás, őket aludni tettük s mi nélkülük indul­tunk vissza, ideiglenes otthonunkba. Más­nap, déli tizenkettőre ismét megérkeztünk, megdicsértük a ropogósra sütött pulykát s haza vittük a gyerekeket. Egyszer aztán elérkezett annak is az ideje, hogy háromszobás lakás úrnőjeként várhat­tam a karácsony estét. Ezidén nálunk lesz a családi ünnep — hívtam őket vacsorára. Valami csodálatosat, újat mégis meghittet és szépet akartam csinálni. A fa legyen hatalmas s az egész szobát gyertyák világít­sák meg — ne az unott és prózai villanyfény. Ami jót csak szakácskönyv tanácsol s meg tudom csinálni, mindent asztalra rakok. Ösz­­szeállítottam a napirendet, pontról pontra mindent, egész a gyerek elszállításától (ne lássa a készülődést, a fa díszítését) este hétig, amikor csöngetnek. Minden jel arra vallott, hogy megbirkózom a feladattal. Pon­tosan elterveztem mindent, az ételkészítést, a fadíszítést s nem utolsó sorban a magam „rendbetételét". Frissen, estélyi ruhában, mosolygósan várom őket. Az asztalt megterí­tem, s a konyhában nyoma sem lesz a készülődésnek... Ami a gyerek elszállítását és az esti csengetést illeti minden így is történt. A többi még víziónak is rossz. Izzad­tam kócosan, kopott trikóban nyitottam­ aj­­tot. Nyoma sem volt a sült hal illatának, a díszgömbök csüggedten pihentek a doboz­ban. Mamám egy pillanat alatt felmérte a helyzetet, kötényt kötött s engem a fürdő­szobába küldött. Azon az estén a gyerekek is sokáig fenn maradhattak. Együtt díszítettük a fát. Mire a késő esti órákban asztalhoz ültünk, még az étel is jobban ízlett, mintha én készítettem volna. Hiába, a sokévi gyakor­lat teszi a mestert. —Ím— CSAK EGY PERCRE A bundadivat tulajdonképpen egyidős az emberiséggel, elvégre a szőrme ősidők óta a legkeresettebb ruházati cikkek egyike. Ré­­gente szőrköntösként viselték; manapság vi­szont a szőrméből készült télikabát, a nyúl, az irha, a panofix bunda vagy egyéb, prém­ből készült szőrmedísz egyszerűen divatáru lett. Bratislava legforgalmasabb és legré­gibb, még 1902-ben létesített Mihály-kapu utcai szőrmeüzletének vezetője HIDEGHÉT! VIKTOR. — Aktuális kérdés, vajon karácsonyi ajándék­ként sokan kapnak-e bundát? — Szerintem igen, mert óriási a kereslet a bőr- és szőrmeruházati konfekció iránt. Mos­tanában naponta öt-hatezer érdeklődő is megfordul szaküzletünkben. — Érdeklődő vagy vásárló? — Szándékosan mondtam érdeklődőt, mert az utóbbi esztendőkben annyira fokozódott a hazai bundakereslet, hogy nem tudjuk maradéktalanul kielégíteni a vásárlók igé­nyeit. A széleskörű érdeklődést bizonyítja az is, hogy a hiányos áruellátás ellenére csupán a mi üzletünk havonta kereken két és fél millió korona forgalmat bonyolít le. — Havonta ? Ez egyben azt jelenti, hogy meg­szűnt a prémvásárlás korábban szokásos idényjellege ? — Teljes mértékben. Jópár esztendeje már, hogy a vevőkör tavasztól őszig is keresi, vásárolja a bundát. Részben azért, mert a téli hónapokban nehezebb hozzájutni, részben pedig a nyári igényben nyugodtabban, meg­fontoltabban lehet válogatni a szőrme- és bőrkabátok között. — A csehszlovák bundaipar, fazonban és mi­nőségben, állja-e a versenyt a külföldi bunda­kínálattal? — Bátran kijelenthetem, hogy igen, hiszen a hazánkban varrt szőrmekabátok jelentős há­nyada külföldi importált alapanyagból ké­szül. Persze, a ruházati konfekcióüzemek divattervezői is figyelembe veszik a legújabb módi világszerte gyorsan változó irányzatait.­­ Melyek a Mihály-kapu alatti szőrmeüzlet­ben kapható legdrágább, illetve legolcsóbb bundák? — A legdrágábbak a többféle kivitelben ké­szült perzsabundák. Áruk 25 ezer korona körül ingadozik. Ugyancsak a magasabb igénykategóriába tartozik még a róka, a vid­ra, a hód és a nerc. A nemes szőrmék közül a nyúl a legolcsóbb, már 2 500 koronáért is kapható. A félnemes és a műszőrmekabátok ára másfélezer és ötezer korona között válta­kozik. — Szőrmeáru dolgában mi volt az idei kará­csonyi piac meglepetése ? — Angliából importált bundák, amit napok alatt elkapkodtak a vásárlók. Meglepetésnek számít az is, hogy a szőrme nemcsak bunda­ként hódít, de a kucsmák, kozáksapkák is kedvelt viseletté váltak, sőt, a prémszegély a lábbelidivatban is megjelent. (mikk) Fotó: archív 21

Next