A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-14 / 11. szám
FORTÉLYOK • Repedt tojást keményre főzés előtt a repedésnél meg kell sózni, így nem folyik ki. • A seprű tartós lesz és nem törik, ha használat előtt néhány órára forró, sós vízbe mártjuk. • A gyümölcs- és a kávéfolt frissen kimosható finom mosószerrel, a még megmaradó folt — fehér, pamut alapanyagú ruhánál — fehérítőszerrel távolítható el. Gyapjúban, színes anyagban levő régi foltot otthon nem ajánlatos kezelni. • Az úgynevezett „rozsdás mákot" többsorosan tiszta vízben mossuk át, a víz tetején levő „szemetet" szedjük le, ezután tiszta terítőn szétterítve, napon szárítsuk meg a mákot, így szép, tiszta, fekete lesz. • Régi, elhalványult, vagy bepiszkolódott fényképek visszanyerik fényüket, ha spirituszba mártott ronggyal átdörzsöljük őket. Vigyázzunk, hogy ne nyomjuk a rongyot túl erősen a képre! • A hűtőszekrényben elhelyezett élelmiszereket érdemes fóliába vagy nylonzacskóba csomagolni, így nem veszik át egymás illatát. Róbert szakács receptjei ÉDES GALUSKA Hozzávalók: 6 del tej, 20 dkg dara, 8 dkg olaj, 2 db tojás, 4 evőkanál cukor, 1 csomag vaníliacukor, 1 del vörösbor, fél citrom leve, 1 evőkanál pudingpor, 7 del meggy- vagy cseresznyebefőtt, só. Készítése: A tejhez hozzáadunk 2 evőkanál cukrot, vaníliacukrot, kevés sót, a vaj felét, felforraljuk majd lassan hozzákeverjük a darát, és még 3—4 percig sűrűre főzzük, levesszük, majd forrásban levő vízbe evőkanállal galuskákat szaggatunk belőle. 4—5 percig forraljuk, kiszedjük, hogy megkeményedjenek. Tálra rakjuk és olvasztott vajjal meglocsoljuk. A kompót levébe két evőkanál cukrot teszünk és felforraljuk, majd hozzáadjuk a vörösborban elkevert pudingport és még kb. 5 percig főzzük, végül hozzáadjuk a citromlevet, levesszük a tűzről és belekeverjük a meggyet vagy cseresznyét, tálalásnál ráöntjük a galuskákra. • • Íz ÖSSZEKÖTŐ SZŐNYEG Mintánk nagyobb lyuktávolságú, drapp színű keresztszemes alapra, suba szőnyegfonallal, keresztöltéssel készült. A minta bármilyen méretű szőnyeghez alkalmas, mert szélességben, mindkét szélen 1 —2 kockával hosszabbíthatjuk meg, hosszúságban pedig a kockasort ismételjük tetszés szerinti számban. A kockasorok szorosan követik egymást, az utolsó mintasor után azonnal következik az első sor. Ha szőnyegünk alapja halványzöld, benne a minta sötétzöld. Más szín két árnyalatát is felhasználhatjuk: pirosbordó, középkék-sötétkék, két színnel — piros és fekete, drapp és barna, nyersfehér és sötétlila — is dolgozhatunk. A minta befejezése után, mind a 4 oldalon 3 sor az alapszínnel, majd 3 sor a minta színével, a szőnyeg rámáját képezi. A széleken három üres sort hagyunk, ezt a kész szőnyegen visszahajtjuk és a munka visszáján eltisztázzuk ASZTALI ÖRÖMÖK, ASZTAL KÖRÜLI BOSSZÚSÁGOK „Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek." Természete már ez magyar embereknek. Arany Jánosnak elhihetjük, hogy igy volt ez akkor (a Családi kört 1851-ben írta). Most másképp van. Magán- és közügyekben annyi lett a beszélnivalónk, hogy alig győzzük idővel. A szótlan családi vagy üzemi étkezések a gyász jeges fuvallatát árasztanák. Lapjaink egyik állandó témája: mit és mennyit kell és szabad enni, meg mindaz, ami az egészséges táplálkozással kapcsolatos. A jelek szerint egyhamar nem sorvad el ez a témakör. De vannak a táplálkozási kultúrának más ízei, izetlenségei is. Üzemi ebédlő. Élénk társalgás, edénycsörömpöléssel körítve. A hangulat barátságos, de egyik asztalnál orvosi szakkifejezéseket hallunk, laikus tájszólásban. Valakinek a súlyos betegségéről van szó, s az asztaltársak hasonló és még súlyosabb eseteket sorolnak fel. Ahogy a kórteremben, a rendelők folyosóin szokás — ott is helytelenül, de legalább a helyzetből adódóan. A tejfölös zöldbableveshez sehogy sem illenek a tragikus történetek. Terítékre kerülnek egyéb kellemetlen ügyek is. Kibírhatatlan szomszédokról, komisz gyerekekről, pokolba való kollégákról (akik persze nincsenek jelen). Egy másik asztalnál a levesről, húsról, főzelékről beszélnek — étvágytalanító kritikai megjegyzések kíséretében. „Undorító" helyett így illenék: „Én több tejjel és fokhagymával főzöm a spenótot." „Nem szeretem a csalamádét." „A vadasmártásba én több mustárt teszek." Vagy még ennyit se mondjunk, mert a közelünkben ülők talán egyszerűen éhesek, és pillanatnyilag nem óhajtanak a szakácsművészet pikantériáival foglalkozni. A tápanyagokat felszívódás útján hasznosítja a szervezet — jaj de prózai dolog! De ez a vegykonyha termeli a legszebb érzelmeinket, a legjobb gondolatainkat, a zsigerekről pumpálódik erő és akarat az agyba. Kötelességünk az evést az abrakolás szintje fölé emelni, ezért tegyük — ésszerű határok között — szertartássá. Különösen, ha együtt van a család. Például: férfiaknak ünnepnapon, családi körben zakó, nyakkendő túlzás, de alsóneműben otthon és kánikulában se telepedjenek asztalhoz. Egészséges a fesztelen társalgás. A csevegésbe a tréfálkozástól a napi tennivalók megbeszéléséig minden belefér. Hagyjuk azonban a kiélezett, drámai jeleneteket, amilyen például a gyerek jelszavakkal, vezényszavakkal történő gyors nevelése, irányítása. Minderre máskor találjunk időt és alkalmat. Politikusok, diplomaták úgynevezett munkaebédeken fontos kérdéseket tálalnak fel egymásnak, de a világ megváltását máskorra halasztják. A kulturált étkezés formáiról mindig szívesen gondoskodtak a nők: példamutatással és a tőlük megszokott finomsággal, szükség esetén tapintattal, eréllyel. Az asztal örömeit, a jó étvágyat kár neveletlen viselkedéssel elrontani! 91