A Hét 1981/1 (26. évfolyam, 1-26. szám)
1981-04-11 / 15. szám
Rusztikus, mintás Eddig az egyszínű, sima pulóverek voltak a legdivatosabbak. De Párizs ismét újított, s már hozzánk is betört a mintás, méghozzá rusztikus és színnel gazdagított változata. A franciák kezdték először felismerhető motívumokkal készíteni a kötött öltözékeket. A sportos kötött öltözékek harsogó, eleven színűek és mintázatúak. A minták őse norvég és perui, de már „átmegy" ornamentikába, falevél vagy virágmintát idézve. A fonal óriási szerephez jutott, hiszen nem mindegy, hogy melyik mintát miből készítjük el. Fontos, hogy könnyen, jól kezelhető legyen! Legjobb a fele-fele arányban műszál és gyapjú keverésű fonal. MILYEN A TAVASZI KÖTÖTT DIVAT? AZ INTERCOLOR NEMZETKÖZI SZÍNBIZOTTSÁG MINT MINDEN ÉVBEN, AZ ELMÚLT ESZTENDŐBEN IS DÖNTÖTT A KÖVETKEZŐ ÉVBEN DIVATOS SZÍNEKRŐL. ITT MOST A LEGJELLEGZETESEBB SZÍNCSALÁDOKAT LÁTHATJÁK. 21 Róbert szakács receptjei Különleges rakott burgonya Hozzávalók: 1,50 kg burgonya, 40 dkg darált hús, 4 db tojás, 2 del tejföl, 1 db zsemle, 10 dkg zsír vagy olaj, 1 fej vöröshagyma, törött bors, só, fokhagyma készítése. A megtisztított, karikákra vágott burgonya egy részét kizsírozott, tűzálló edénybe rakjuk. A húst áztatott zsemlével, 1 db tojással, apróra vágott hagymával, tetszés szerint fokhagymával összekeverjük, sózzuk, borsozzuk, vékonyra kinyújtjuk, a burgonyát beborítjuk vele, a húsos rétegre ismét burgonya kerül, a burgonyára pedig újból húsos réteg. Az egészet addig ismételjük, míg van burgonya és hús. Minden réteget sózunk, borsozunk, tetejét zsírral vagy olajjal kenjük és kb. 1 órán át sütjük, majd tojással elkevert tejfölt öntünk rá és még kb. 15 percig sütjük. A gyermek alig várja, hogy felnőtt legyen. A serdülőkorú fiúk és a bakfis lányok sokszor 1—2 évvel idősebbnek mondják magukat, csak hogy felnőttszámba vegyék őket. Siettetik az évek múlását, amit később megállítani vagy legalábbis lassítani szeretnének. Aztán beköszöntenek azok az évek, amikor azt hiszik, mértéktelenül kell habzsolniuk az örömöket, az élvezeteket. Később pedig a családalapítás és az egzisztenciateremtés rengeteg előráfordítással járó időszakában a sokszor saját maguk diktálta megfeszített életritmus szinte észrevétlenül is fásulttá teszi őket. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy életrendjük helytelenné válik. Nemegyszer elkeseredve mondják: „Borzasztó, milyen rohanás ez az élet, semmire sincs időm." Ez igaz, ma valahogy a szabad idő a legnagyobb hiánycikk. Éppen ezért okosan kell élni vele és ügyesen beosztani. Kevés kivétellel a szabad idő rövid perceit is gépiesen töltik el az emberek. Sokan nem képesek a tökéletes kikapcsolódásra, sem az egészséges lazításra. Már előre a jövő heti gondok megoldásán törik a fejüket. Csukott szemmel AZ ÉLET SÓJA . . . mennek el az életben minden szép mellett. Az igazi boldogság apró örömökből tevődik össze. Egy kellemes séta vagy kirándulás emlékéből, egy kézfogás melegéből, egy meghitt beszélgetés felemelő hangulatából, a jól végzett munka öröméből, a kellemes pihenés üdítő varázsából, a napsugarak simogatásából, a virágok illatából, kisgyermekünk puha kezecskéjének simogatásából ... Valahogy nem tudunk igazán örülni. Régen elfelejtettük a gyermekkorban olyan jól ismert öröm érzését, amikor ugrálni, nevetni, kiáltani szerettünk volna örömünkben. Persze, ez felnőtt korban már túlzás lenne. Azonban figyeljük csak meg magunkat vagy ismerőseinket, milyen flegmán reagálunk olyan dolgokra, amelyeknek örülnünk kellene. Saját magunkat lopjuk meg, rövidítjük meg, ha nem tudunk örülni. Hiszen az öröm az élet sója! Nem igaz, hogy soha nincs minek örülnünk. Egy szeretett, kedves személlyel való találkozásnak, egy színházjegynek, egy új ruhának, egy jó könyvnek, egészségünknek, gyermekeink jó előmenetelének, egy csokor virágnak, barátaink ragaszkodásának, munkasikereinknek, a nyári szabadságunknak, a karácsonyi ünnepeknek, a családi körben eltöltött vasárnapi ebédnek, egy jó szónak, a megértő élettársnak, mindennek, mindennek örülni kell. Ez teszi vidámabbá hangulatunkat, derűsebbé lelkületünket. Ne vegyünk mindent túlságosan természetesnek és magától értetődőnek, ne vegyítsünk az örömbe mi magunk ürömöt. Ha színházjegyet hoz a férjünk, ne kezdjük azzal, hogy nincs mit felvennünk; ha vasárnap végre együtt ülhet asztalhoz a család, ne mondjuk előre: „no hiszen, lesz mit mosogatnom." Hogyha a halban mindig csak a szálkát látjuk, vagy ha a fáktól nem látjuk az erdőt, nehezen leszünk boldogok. Elsősorban tőlünk függ a boldogság, s csak másodsorban a külső körülményektől. A magunk belső nyugodt lelkivilágát kell megteremtenünk, hogy mindig derűlátók lehessünk. Parraghy Johanna