A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-03-13 / 11. szám

Csak egy percre KÁNTOR MÁRIA négy évvel ezelőtt, hetven- nyolc tavaszán érettsé­gizett kitűnő ered­ménnyel a Dunaszer­­dahelyi (Dunajská Stre­da) Magyar Tannyelvű Gimnáziumban, ez idén júniusban pedig — a küszöbönálló ál­lamvizsgák megtétele és a diplomamunka megvédése után — a nyitrai Pedagógiai Fakultáson tanítónővé avat­ják. Tanulmányi évei alatt a főiskola pártszerve­zete felvette a párttagjelöltek soraiba. — Milyen érzés tanítónő-jelöltnek tenni? — Nagyszerű! Különösen most, a kötelező próbatanítás heteiben, mert nagyon szívesen foglalkozom a gyerekekkel és a felfedezés izgal­mával élem át a gyakorlatban mindazt, amit az elmúlt esztendők alatt könyvekből, szakfolyóira­tokból elméletben már megtanultam. — Első tanítónői tapasztalataid ? — Úgy érzem, mindenesetre a tanító szemé­lyétől, személyiségétől függ, hogy egy-egy osz­tályközösségben mennyire érvényesül az iskola nevelő hatása. Egy eredményes munkát végző iskolában szükség van a tanítók, tanárok szemé­lyes kiállására, mert csak így lehet fölvenni a harcot az elavult módszerekkel szemben, csak így lehet a diákok javát szolgáló többletmunkát végezni. — A pályakezdők hagyományos optimizmusá­val beszélsz. Nem gondolod, hogy egyszer majd engedned kell fiatalos lendülettel megalkotott esz­ményeidből? — Lehetséges, hogy így lesz, elvégre az élet sok mindenre megtanítja az embert. Arra példá­ul már saját tapasztalataim alapján én is rájöt­tem, hogy a vállalt feladat általában a megisme­rés szintjéig is elragadó, de én szeretek mé­lyebbre ásni, tovább eljutni. — Miként teltek a főiskolán töltött évek? — Tulajdonképpen gyorsan. Az első évfo­lyamban inkább csak megpróbáltunk beillesz­kedni a főiskolai élet sajátos világába. A máso­dik év tanulmányi szempontból tűnt nehéznek, mert rengeteg komoly vizsgánk volt. Igaz, a harmadikban úgy-ahogy lazíthattunk, ám most, a negyedikben annál jobban tornyosulnak a kötelességek... A tanulás mellett sok egyéb feladatom is volt. Eleinte a magyar tanszéken, később pedig a marxizmus tanszéken demonst­rátor voltam, bekapcsolódtam a magyar tanszék nyelvészeti körének munkájába, több dolgozatot írtam a tudományos diákköri tevékenység kere­tében, az első évfolyamokban el-eljártam a CSE­­MADOK fb által támogatott Juhász Gyula klub­ba, aktívan részt vettem a tanítóképző SZISZ - szervezetének munkájában és a kollégium diák­köri rádióműsorában a magyar nyelvű adások szerkesztésébe is be-bekapcsolódtam. — Nem érezted ezt a sok munkát, megbízatást tehetnek? — Nem! Úgy érzem, a sok feladat megedzi az embert. — Most készülő diplomamunkád témája ? — Eredetileg nyelvészeti vonatkozású dolgo­zatot akartam írni, de ez az elképzelésem nem valósult meg. Pótlásképpen az irodalmi mód­szertan tárgyköréből választottam témát: a mese tanításának sajátosságairól írok. Arról, hogy milyen szerepük, jelentőségük van a me­séknek a rendkívül fogékony és közvetlen alsóta­gozatos kisdiákok oktatásában. Élvezem a té­mát, mert jómagam is szívesen lapozgatok me­­ séskönyveket. (mik­) 22 A bratislavai Modus együttes nevét a közön­ség először a Bratislavai Ura 1977-es évfo­lyama után ismerhette meg alaposabban. Mint ismeretes, az Úsmer (Mosoly) című dalukkal első helyezést értek el a csehszlo­vák szerzői versenyben. Az együttesben ta­láljuk már a Modus vezetőjét Ján Lehotskýt (ének, billentyűs hangszerek, zeneszerzés), valamint Miroslav Žbirkát (ének, gitárok) és Marika Gombitovát (ének, ütőhangszerek). Ez a három zenész az alapja a Modus sikereinek, de közülük is kiemelkedik Ján Lehotský. Sorra írja a nagy slágereket, az együttes egyre népszerűbbé válik. Az isme­retlen Marika Gombitovából néhány éven belül vitathatatlanul a legjobb szlovákiai énekesnő lesz, csehszlovák viszonylatban is előkelő helyen végez a különféle népszerűsé­gi listákon. A kritikusok körében szintén osztatlan sikert arat. A nagy siker ellenére, csupán 1979 tavaszán játszották fel első nagylemezüket. Közben két kiváló zenész is a Modusba került. Ladislav Lučenič (basz­­szusgítár, elektromos és akusztikus gitárok, ének) a Fermátából, Dušan Hájek (dob, ütő­hangszerek) a Collegium musicumból jött. Az első lemezen közreműködött a szólógitá­ros Viliam Pobjecký is. Rutinos zenészek alkották tehát a Modust, ami érezhető az első nagylemezen is. Nyoma sincs az elsőle­­mezes együtteseket jellemző félénkségnek vagy kiforratlanságnak. A zeneszerző Ján Lehotský szinte minden száma sláger, a zene nem új, mégis elüt a szlovák popzene fő áramlatának stílusától. Szlovákiai méretben feltétlenül figyelemreméltó a Modus stílusa. Annak ellenére, hogy a rock, vagy valami új zenei irányzat hatása nem túl erős az együt­tes zenéjére, mégis érezhetően frissebbek, közvetlenebbek mint a többi szlovák együt­tes. Ha azonban részletesebben megvizsgál­juk a lemez zenei anyagát, pontosabb képet kapunk az együttes zenei elképzeléseiről, jobban látjuk helyüket a csehszlovák popze­nében. Már a lemez felszínes meghallgatása után is feltűnik, hogy Ján Lehotský mennyire ötletgazdag és termékeny zeneszerző. Eddigi munkássága alapján ítélve, nem okoz túl nagy nehézséget számára néhol fájdalmas, néhol felszabadultan vidám, vagy éppen tra­gikus hangulatú, de mindig fülbemászó és slágergyanús dalokat írni. Ugyanakkor nem esik abba a hibába, hogy a hagyományos tánczene dallamfordulatai felé fordul, dalai MODUS mindig őszinte hangulatúak, sohasem gics­­csesek. Ez a Modus sikerének egyik legfon­tosabb feltétele. Ugyanakkor meg kell je­gyezni, hogy a dalok többsége nem tartozik a gyors, ritmikus számok közé. Lehotský inkább tűnődő típus, de dallamai és éneke nem érzelgős. A siker másik tényezője a kellemes és hatásos hangszerelés. Nincs kivetnivaló a rockosabb számok hangszere­lésében sem, sajnos itt találjuk a legkeve­sebb önálló elemet. Az itt alkalmazott hang­szerelési fordulatok már elég régen ismertek. Igaz hogy aktualitásukból nem sokat vesztet­tek, de már nem újszerűek. A Modus zenéjé­ben azonban nem is ezeken a dalokon van a fő hangsúly. A lassúbb, melodikusabb szá­mok azok, amelyek a Modus számára na­gyobb jelentőséggel bírnak. Az ilyen dalok hangszerelésében a lehető legegyszerűbb eszközökkel dolgoznak. Csendes, nem tola­kodó a zongora és az akusztikus gitár, nyu­godtan, feltűnés nélkül kísér a dob és a basszusgitár, szépen, kifejezően szól az ének. A hangszerelésnek ezt a fajtáját a Modus szinte a tökéletességig fejlesztette, az összbenyomás rendkívül meggyőző. A hangszerelés egészének felfogásában ugyan mindig érezni John Lenon hatását, ez még­sem zavaró. Ján Lehotsky egyéni dallamvilá­ga ugyanis mindig rányomja bélyegét a ze­nére és eredeti színt kölcsönöz neki. A siker harmadik tényezője a három eltérő ének­hang. Ján Lehotský éneke elég sok vitára adott okot. Néhányan kiváló énekesnek tart­ják, mások szerint egyáltalán nincs hangja. Fátyolos és mégis érdes hangja a koncertek alkalmával meglepő változásokon megy ke­resztül. Az elején a hallgatónak néha szinte kínos nézni, hogyan küszködik Lehotsky a magas hangokkal, mennyire szenved az ének alatt. Azonban egyre inkább belejön, a hang­szálak „bemelegednek" és a végén már könnyedén erőlködés nélkül énekli a legne­hezebb részeket is. Stúdióbeli rögzítésre ál­talában már ez a hang kerül. Miroslav Žbirka nem küzd ilyen problémákkal, kamaszos hangja biztosan halad a nehezebb részeknél is. Kifejezésmódja mégis elég egysíkú, a rockosabb számokban nem elég meggyőző. Külön fejezet azonban Marika Gombitová, akit Lehotský Kassán fedezett fel. Először csak magas fekvésű hangjával hívta magára a figyelmet, de az együttesben nagy szerepet nem kapott. Rövid idő alatt azonban nagyot fejlődött és szinte pillanatok alatt az élvonal­ba került. Előadásmódja új volt a csehszlo­vák popzenében. Az eddig leírtakból kitűnik miért volt any­­nyira sikeres a Modus első nagylemeze, miért fogytak szép számmal Marika Gombi­tová és Miroslav Žbirka önálló albumai. Ugyanez elmondható a Modus második nagylemezéről is, mely 1981 -ben jelent meg Balíček snov címmel. Részletesebben tár­gyalni nem érdemes, mivel nem sokban különbözik az elsőtől. Változások főleg a szövegekben vannak, ahol Kamil Peteraj faj­súlyosabb témákhoz nyúlt. A zene szintén gondosabb kidolgozást mutat, úgyhogy a végső benyomás kedvezőbb mint az első lemez esetében. Az album kiadása után Žbirka, Lučenič és Hájek megalakítják a Limit együttest. Lehotský és Gombitová új társai a következő zenészek: Ján Hangorn­ az YPS-ből (gitárok, ének), Karol Morvái (dob, ütőhangszerek, ének) és Anastasis Engonidis (basszusgitár, ének) a Pop kódex-ből. Nagy sikerrel mutatkoztak be a Bratislavai Lírán 1981-ben, augusztusban pedig feljátszották a Modus harmadik nagylemezét. A Modus népszerűsége vitathatatlan, csakúgy mint szerepük a szlovák popzenei életben. A kritika egy része azonban hajlan­dó ezt felnagyítani, túlértékelni a Modus és Ján Lehotský színvonalát, valamilyen úttörő szerepet akarva rájuk erőszakolni. Ha azon­ban szélesebb összefüggéseiben nézzük a dolgokat és vizsgáljuk a Modus helyzetét, ezek az állítások nem fedik teljesen a valósá­got. A Modus zenei téren kevés újat hozott, zenéjük még csehszlovákiai életben sem úttörő jellegű. Viszont pontosan eltalálták azt a hangot, mely a hallgatóságban a leg­jobban rezonál. Stílusuk a dallamos popze­ne, amely mentes a giccses elemektől A popzene fő áramlatának egén egy kelle­mes, színvonalas, a haladással lépést tartó üde színfolt a Modus, zenéjük a jövőben is nyilván megtalálja az utat a hallgatók szívé­hez. Diszk­ográfia: 1. Modus 5 2. Balíček snov 6 Gyurovszky László fotó: Tibor Borský ★ ★★★★★ a rock jegyében ★★★★★★

Next