A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-13 / 11. szám
Csak egy percre KÁNTOR MÁRIA négy évvel ezelőtt, hetven- nyolc tavaszán érettségizett kitűnő eredménnyel a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Magyar Tannyelvű Gimnáziumban, ez idén júniusban pedig — a küszöbönálló államvizsgák megtétele és a diplomamunka megvédése után — a nyitrai Pedagógiai Fakultáson tanítónővé avatják. Tanulmányi évei alatt a főiskola pártszervezete felvette a párttagjelöltek soraiba. — Milyen érzés tanítónő-jelöltnek tenni? — Nagyszerű! Különösen most, a kötelező próbatanítás heteiben, mert nagyon szívesen foglalkozom a gyerekekkel és a felfedezés izgalmával élem át a gyakorlatban mindazt, amit az elmúlt esztendők alatt könyvekből, szakfolyóiratokból elméletben már megtanultam. — Első tanítónői tapasztalataid ? — Úgy érzem, mindenesetre a tanító személyétől, személyiségétől függ, hogy egy-egy osztályközösségben mennyire érvényesül az iskola nevelő hatása. Egy eredményes munkát végző iskolában szükség van a tanítók, tanárok személyes kiállására, mert csak így lehet fölvenni a harcot az elavult módszerekkel szemben, csak így lehet a diákok javát szolgáló többletmunkát végezni. — A pályakezdők hagyományos optimizmusával beszélsz. Nem gondolod, hogy egyszer majd engedned kell fiatalos lendülettel megalkotott eszményeidből? — Lehetséges, hogy így lesz, elvégre az élet sok mindenre megtanítja az embert. Arra például már saját tapasztalataim alapján én is rájöttem, hogy a vállalt feladat általában a megismerés szintjéig is elragadó, de én szeretek mélyebbre ásni, tovább eljutni. — Miként teltek a főiskolán töltött évek? — Tulajdonképpen gyorsan. Az első évfolyamban inkább csak megpróbáltunk beilleszkedni a főiskolai élet sajátos világába. A második év tanulmányi szempontból tűnt nehéznek, mert rengeteg komoly vizsgánk volt. Igaz, a harmadikban úgy-ahogy lazíthattunk, ám most, a negyedikben annál jobban tornyosulnak a kötelességek... A tanulás mellett sok egyéb feladatom is volt. Eleinte a magyar tanszéken, később pedig a marxizmus tanszéken demonstrátor voltam, bekapcsolódtam a magyar tanszék nyelvészeti körének munkájába, több dolgozatot írtam a tudományos diákköri tevékenység keretében, az első évfolyamokban el-eljártam a CSEMADOK fb által támogatott Juhász Gyula klubba, aktívan részt vettem a tanítóképző SZISZ - szervezetének munkájában és a kollégium diákköri rádióműsorában a magyar nyelvű adások szerkesztésébe is be-bekapcsolódtam. — Nem érezted ezt a sok munkát, megbízatást tehetnek? — Nem! Úgy érzem, a sok feladat megedzi az embert. — Most készülő diplomamunkád témája ? — Eredetileg nyelvészeti vonatkozású dolgozatot akartam írni, de ez az elképzelésem nem valósult meg. Pótlásképpen az irodalmi módszertan tárgyköréből választottam témát: a mese tanításának sajátosságairól írok. Arról, hogy milyen szerepük, jelentőségük van a meséknek a rendkívül fogékony és közvetlen alsótagozatos kisdiákok oktatásában. Élvezem a témát, mert jómagam is szívesen lapozgatok me séskönyveket. (mik) 22 A bratislavai Modus együttes nevét a közönség először a Bratislavai Ura 1977-es évfolyama után ismerhette meg alaposabban. Mint ismeretes, az Úsmer (Mosoly) című dalukkal első helyezést értek el a csehszlovák szerzői versenyben. Az együttesben találjuk már a Modus vezetőjét Ján Lehotskýt (ének, billentyűs hangszerek, zeneszerzés), valamint Miroslav Žbirkát (ének, gitárok) és Marika Gombitovát (ének, ütőhangszerek). Ez a három zenész az alapja a Modus sikereinek, de közülük is kiemelkedik Ján Lehotský. Sorra írja a nagy slágereket, az együttes egyre népszerűbbé válik. Az ismeretlen Marika Gombitovából néhány éven belül vitathatatlanul a legjobb szlovákiai énekesnő lesz, csehszlovák viszonylatban is előkelő helyen végez a különféle népszerűségi listákon. A kritikusok körében szintén osztatlan sikert arat. A nagy siker ellenére, csupán 1979 tavaszán játszották fel első nagylemezüket. Közben két kiváló zenész is a Modusba került. Ladislav Lučenič (baszszusgítár, elektromos és akusztikus gitárok, ének) a Fermátából, Dušan Hájek (dob, ütőhangszerek) a Collegium musicumból jött. Az első lemezen közreműködött a szólógitáros Viliam Pobjecký is. Rutinos zenészek alkották tehát a Modust, ami érezhető az első nagylemezen is. Nyoma sincs az elsőlemezes együtteseket jellemző félénkségnek vagy kiforratlanságnak. A zeneszerző Ján Lehotský szinte minden száma sláger, a zene nem új, mégis elüt a szlovák popzene fő áramlatának stílusától. Szlovákiai méretben feltétlenül figyelemreméltó a Modus stílusa. Annak ellenére, hogy a rock, vagy valami új zenei irányzat hatása nem túl erős az együttes zenéjére, mégis érezhetően frissebbek, közvetlenebbek mint a többi szlovák együttes. Ha azonban részletesebben megvizsgáljuk a lemez zenei anyagát, pontosabb képet kapunk az együttes zenei elképzeléseiről, jobban látjuk helyüket a csehszlovák popzenében. Már a lemez felszínes meghallgatása után is feltűnik, hogy Ján Lehotský mennyire ötletgazdag és termékeny zeneszerző. Eddigi munkássága alapján ítélve, nem okoz túl nagy nehézséget számára néhol fájdalmas, néhol felszabadultan vidám, vagy éppen tragikus hangulatú, de mindig fülbemászó és slágergyanús dalokat írni. Ugyanakkor nem esik abba a hibába, hogy a hagyományos tánczene dallamfordulatai felé fordul, dalai MODUS mindig őszinte hangulatúak, sohasem gicscsesek. Ez a Modus sikerének egyik legfontosabb feltétele. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a dalok többsége nem tartozik a gyors, ritmikus számok közé. Lehotský inkább tűnődő típus, de dallamai és éneke nem érzelgős. A siker másik tényezője a kellemes és hatásos hangszerelés. Nincs kivetnivaló a rockosabb számok hangszerelésében sem, sajnos itt találjuk a legkevesebb önálló elemet. Az itt alkalmazott hangszerelési fordulatok már elég régen ismertek. Igaz hogy aktualitásukból nem sokat vesztettek, de már nem újszerűek. A Modus zenéjében azonban nem is ezeken a dalokon van a fő hangsúly. A lassúbb, melodikusabb számok azok, amelyek a Modus számára nagyobb jelentőséggel bírnak. Az ilyen dalok hangszerelésében a lehető legegyszerűbb eszközökkel dolgoznak. Csendes, nem tolakodó a zongora és az akusztikus gitár, nyugodtan, feltűnés nélkül kísér a dob és a basszusgitár, szépen, kifejezően szól az ének. A hangszerelésnek ezt a fajtáját a Modus szinte a tökéletességig fejlesztette, az összbenyomás rendkívül meggyőző. A hangszerelés egészének felfogásában ugyan mindig érezni John Lenon hatását, ez mégsem zavaró. Ján Lehotsky egyéni dallamvilága ugyanis mindig rányomja bélyegét a zenére és eredeti színt kölcsönöz neki. A siker harmadik tényezője a három eltérő énekhang. Ján Lehotský éneke elég sok vitára adott okot. Néhányan kiváló énekesnek tartják, mások szerint egyáltalán nincs hangja. Fátyolos és mégis érdes hangja a koncertek alkalmával meglepő változásokon megy keresztül. Az elején a hallgatónak néha szinte kínos nézni, hogyan küszködik Lehotsky a magas hangokkal, mennyire szenved az ének alatt. Azonban egyre inkább belejön, a hangszálak „bemelegednek" és a végén már könnyedén erőlködés nélkül énekli a legnehezebb részeket is. Stúdióbeli rögzítésre általában már ez a hang kerül. Miroslav Žbirka nem küzd ilyen problémákkal, kamaszos hangja biztosan halad a nehezebb részeknél is. Kifejezésmódja mégis elég egysíkú, a rockosabb számokban nem elég meggyőző. Külön fejezet azonban Marika Gombitová, akit Lehotský Kassán fedezett fel. Először csak magas fekvésű hangjával hívta magára a figyelmet, de az együttesben nagy szerepet nem kapott. Rövid idő alatt azonban nagyot fejlődött és szinte pillanatok alatt az élvonalba került. Előadásmódja új volt a csehszlovák popzenében. Az eddig leírtakból kitűnik miért volt anynyira sikeres a Modus első nagylemeze, miért fogytak szép számmal Marika Gombitová és Miroslav Žbirka önálló albumai. Ugyanez elmondható a Modus második nagylemezéről is, mely 1981 -ben jelent meg Balíček snov címmel. Részletesebben tárgyalni nem érdemes, mivel nem sokban különbözik az elsőtől. Változások főleg a szövegekben vannak, ahol Kamil Peteraj fajsúlyosabb témákhoz nyúlt. A zene szintén gondosabb kidolgozást mutat, úgyhogy a végső benyomás kedvezőbb mint az első lemez esetében. Az album kiadása után Žbirka, Lučenič és Hájek megalakítják a Limit együttest. Lehotský és Gombitová új társai a következő zenészek: Ján Hangorn az YPS-ből (gitárok, ének), Karol Morvái (dob, ütőhangszerek, ének) és Anastasis Engonidis (basszusgitár, ének) a Pop kódex-ből. Nagy sikerrel mutatkoztak be a Bratislavai Lírán 1981-ben, augusztusban pedig feljátszották a Modus harmadik nagylemezét. A Modus népszerűsége vitathatatlan, csakúgy mint szerepük a szlovák popzenei életben. A kritika egy része azonban hajlandó ezt felnagyítani, túlértékelni a Modus és Ján Lehotský színvonalát, valamilyen úttörő szerepet akarva rájuk erőszakolni. Ha azonban szélesebb összefüggéseiben nézzük a dolgokat és vizsgáljuk a Modus helyzetét, ezek az állítások nem fedik teljesen a valóságot. A Modus zenei téren kevés újat hozott, zenéjük még csehszlovákiai életben sem úttörő jellegű. Viszont pontosan eltalálták azt a hangot, mely a hallgatóságban a legjobban rezonál. Stílusuk a dallamos popzene, amely mentes a giccses elemektől A popzene fő áramlatának egén egy kellemes, színvonalas, a haladással lépést tartó üde színfolt a Modus, zenéjük a jövőben is nyilván megtalálja az utat a hallgatók szívéhez. Diszkográfia: 1. Modus 5 2. Balíček snov 6 Gyurovszky László fotó: Tibor Borský ★ ★★★★★ a rock jegyében ★★★★★★