A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-09 / 2. szám

A komáromi (Komár­no) járásban a Cseh­szlovák Vöröske­resztnek összesen hetvenkét községi, városi, üzemi és isko­lai alapszervezete működik, az egyre bővülő taglétszám pedig meghaladja a 12 ezer főt! A járási bizottság munkáját csaknem két esztendeje egy fiatal titkár, TOR­­NYOSSY LÁSZLÓ irányítja. — Laci, fiatalember létedre vajon isme­red-e az egykori „Vörös­kereszt Egylet" meg­alakulásának történetét? — Nekem ezt már hivatásomból eredően is tudni illik. Egy svájci üzletember, név szerint Henry Dunant szemtanúja volt az 1859-es sol­­ferinoi csatának. Megrendítő élményei arra késztették, hogy önkéntes segélyegyletek létre­hozását kezdeményezze Európában és nemzet­közi egyezményt javasoljon a harctéren sebesül­tek védelmére. Öt évvel később tizenkét állam képviselője aláírta a Vörös­kereszt Egylet létre­jöttéről szóló első genfi egyezményt. Az újonnan alakult szervezet nemcsak a sebesültek ápolását szorgalmazta, de kórházakat építtetett, meg­szervezte az ápolónőképzést, segített a járvá­nyok leküzdésében és akciókat kezdeményezett a természeti csapások károsultjai javára.­­ A mai embernek vajon mi jut eszébe a Vöröskereszt szó hallatán? — Gondolom, hogy a vöröskeresztes eszme, Dunaút emberbaráti gondolatának lényege a maga eredeti tisztaságában megmaradt: embe­riességgel, emberbaráti együttérzéssel segíteni a bajba jutottaknak, enyhíteni a szenvedést. A különbség pusztán annyi, hogy az alapeszme elmélyült és világméretűvé vált. Ha manapság valaki azt hallja, hogy Vöröskereszt, úgy a huma­nitás megnyilvánulásának legkülönbözőbb for­mái jutnak eszébe: családvédelem, véradás, az alkoholizmus elleni mozgalom, az egészséges életre nevelés, polgári védelem, törődés az öre­gekkel, házi szociális gondozás, tisztasági moz­galom, elsősegélynyújtás, rokkantvédelem és más akciók.­­ Ismeretes, hogy 1981 világszerte a rok­kantak éve volt. Érződött ez a komáromi járás vöröskereszteseinek munkájában is? — Természetes, hogy részt vállaltunk a rok­kantak nemzetközi évének akcióprogramjából. Az alapszervezetek sokirányú felajánlásainak csokrából hadd említsem meg csupán a rokkan­tak iránti fokozott törődést. Azt, hogy aktivistá­ink bevásárolnak, tüzelőt készítenek, viszik a szennyest, hozzák a tiszta ruhát, patikába men­nek, kitakarítanak, elhozzák az első szál orgonát, az örömöt, a külvilágot a rászorultaknak. — Látványos feladatok ezek? — Korántsem azok. Apró, mindennapi mun­kát, törődést, figyelmet kívánnak, és az eredmé­nyek sem mindig a leglátványosabbak. Sok-sok ötlet, kezdeményezés kell ehhez a munkához. — Legfontosabb feladataitok egyike a vér­adás ... — Napjainkra nemcsak a véradók száma nö­vekedett jelentősen a komáromi járásban, ha­nem gyakorlatilag teljesen térítésmentessé vált nálunk a véradás. Sokan többször is nyújtották már karjukat embertársaik érdekében, ami azt jelzi, hogy a vöröskeresztesek kezdeményezően vesznek részt ebben a humánus emberi tevé­kenységben. (mik­) Fotó: Gyökeres 22 Omega 5 — ezzel a prózai címmel jelent meg az Omega új albuma. Az első oldalra nem érdemes sok szót vesztegetni. Lényegé­ben ugyanaz a stílus mint az Élő Omegán, azzal a különbséggel, hogy Benkó bemutatja az új hangszert, a szintetizátort. (Magyaror­szágon ez volt az első szintetizátoros nagyle­mez.) Itt valóban csak bemutatásról van szó, érdemben még nem tudja kihasználni a hangszer adta lehetőségeket. A szintetizátor csupán érdekes színfoltot és új szvit jelentett a zenében, különösebb funkció nélkül. A másik oldalon található hattételes szvit már gondosabb munkáról tanúskodik, elsősorban az „Ébredés" és a „Van aki nyugtalan" című számok hangszerelésében. Az Omega rész­ben szakított az eddigi nehézkes stílussal, elhangzik itt bluesos hangvételű dal, szinte az extázis határát súroló, túlexponált befejezés (Van aki nyugtalan), vagy édeskés szerelmes dal (Délutáni szerelem). A hangszerelés való­színűleg Mihály munkája, mutatja, hogy újra változtatni fognak. Érdekesek a szvit szöve­gei. Sülyi Péter verseivel kellemetes balladai félhomály és néhány magvas gondolat lopa­kodott az Omega stílusába. Sülyi szövegei alapvetően pesszimista hangulatúak, de néha nagyon találóak, nincsenek híján a fantáziának. Kár hogy Kóbor az érzelmesebb daloknál túlságosan elérzékenyül. Ezt a hibá­ját csak az utóbbi időben sikerült kiküszö­bölnie. El kell még mondani, hogy ez a lemez nem tartozott az Omega nagy példányszámú albumai közé. Kóborék ebből levonták a tanulságokat, felhagytak a nehézkes hard­­rock stílussal, a nehezen emészthető szvittel és populárisabb zenével jelentkeztek. A 10 000 lépés után a Nem tudom a neved újabb slágerlemez, természetesen maga­sabb színvonalon. A zenét a dallamos rock kategóriába sorolhatnánk. Kellemes megle­petés Benkő nagymértékű javulása, amit jól dokumentál a címadó dalban található érde­kes szólója is. Slágerlemezt említettem, de nem olyan, mint például az ABBA vagy a Sweet esetében. Slágerlemez az új Omega eddigi két lemezéhez viszonyítva. Az Omega még ezen a lemezen sem mondott le a hosszabb, igényesebb dalokról, amik közül legjobban a XX. századi városlakó sikerült. Ebben a számban­ újra feltűnik a hatásos, s nagyívű, kicsúcsosodó befejezés, ezúttal a OMEGA/II. kompozíció mondanivalójával összhangban. A lemezen Benkő játékának javulása mellett még két érdekes dolgot figyelhetünk meg. Molnár gitárjátéka kezd elmélyülni, már le­mondott az észnélküli hangok özönének elő­adásáról, a kevesebb néha több elv alapján. A másik meglepetést Sülyi szövegei okozzák, melyek az Omega történetében eddig elő­ször és sajnos utoljára érintenek közéleti problémákat közérthetően. Több mint kétéves szünet után felfokozott izgalommal várta mindenki az új lemezt. A várakozást még fokozták a stílusváltásról terjengő kósza hírek. Nos a stílusváltás való­ban megtörtént. Legegyszerűbb meghatáro­zással a Pink Floyd stílusához hasonlították az új lemezt. Néhányan a magyar popzene mérföldkövének állították be a lemezt, má­sok egyszerűen plagizálással vádolták az Omegát. Azt hiszem a valóság valahol a két vélemény közt van. A lemez zenéjének felvé­teli minősége ugrásszerűen megnőtt, (az Időrablót az NSZK-ban vették fel, Magyaror­szágon csak az éneket játszották rá.) Ez már önmagában is növelte az Omega lehetősé­geit. A másik tényező az Omega, de főleg Benkő zenei fejlődése, hangszertudásának javulása. És végül a harmadik tényező, a Pink Floyd kétségtelen hatása néhány számban (Időrabló, Nélküled). Ezek a dolgok alakítot­ták ki az Időrabló hangzásvilágát és ebből a szemszögből nézve magyar viszonylatban értékes és előremutató, de nemzetközi vi­szonylatban nem túlságosan egyéni lemez született. Mindenesetre alaposan kitágította az Omega zenei lehetőségeit, néhány szám az igényesség szempontjából megközelítet­te, sőt elérte az Éjszakai országút színvona­lát. Az Omega eddigi legjobb lemezét mégis az 1977-ben kiadott Csillagok útján elneve­zésű albumban üdvözölhetjük. Ha az előző lemezről azt írtam, hogy a felvétel végre jó minőségű, akkor ez fokozot­tan érvényes az Omega nyolcadik nagyleme­zére. Kóborék itt csúcsformában voltak. A számok többsége telitalálat. A lemez Beet­hoven IX szimfóniájával kezdődik, majd kö­vetkezik a jól felépített, fantáziagazdag Nyi­tány mely szervesen kapcsolódik a szimfóni­ához. Mindjárt a következő számban megál­lapíthatjuk, hogy Kóbor még mindig képes a fejlődésre, még egy lemezen sem énekelt ilyen jól. Felhangzik a lemez nagy slágere, a Léna, mely ugyan kissé kilóg az egész kon­cepcióból, de olyan jól sikerült, hogy egyál­talán nem hat zavarólag. A Pink Floydos hangzást a Légy erős képviseli. Itt megállnak egy pillanatra. Eléggé elterjedt a nézet hogy az Omega utánozza a Pink Floydot és telje­sen az ő hatásuk alatt áll. Azonban aki végighallgatja az Időrablót és a Csillagok útját, rájöhet, hogy ez a megállapítás csupán az Omega munkásságának egy részére érvé­nyes. A többiben a dallamos, de kemény rock irányvonalát követve képesek voltak kialakítani egy­ csak rájuk jellemző stílust. 1978-ban jelent meg az Omega kilence­dik nagylemeze, mely a titokzatos Gamma­­polis címet viseli. Az űr-rock orientációt sejteti már a bontó is, ahol egy idegen bolygón található űrállomást láthatunk. Meglepetésre elég gyenge a felvétel minősé­ge. A zenéről szólva, bizonyos visszalépést tapasztalhatunk,nem sikerült túlszárnyalni az előző teljesítményt. Az okok közül csak egyet említenék. Az űr-rock feltételezi az elektro­mos billentyűs hangszerek széleskörű alkal­mazását, ezek alakítják ki a tipikus „űrhang­zást". Még a legjobb együttesek sem tudnak mindig ellenállni a kísértésnek, melyet a szintetizátorok adta lehetőségek nyújtanak. Visszatérve az Omegához, Presser távozása után világosan megfigyelhető Benkő fokoza­tos előretörése, ezen a lemezen már megha­tározó tényező lett. És itt jelentkezett az előbb említett jelenség. Nem sikerült szerve­sen felépíteni az egyes számokat, nem sike­rült kiküszöbölni a billentyűs hangszerek sokszor öncélú alkalmazását. A szintetizáto­rok seregének használata itt már nem esz­köz, hanem cél, és ezt az egész lemez megsínylette. Egy év múlva 20 esztendős lesz az Ome­ga. Nemzetközi viszonylatban is egyedülálló­an hosszú idő ez egy együttes életében, főleg minimális tagcserékkel. Talán ez és az együttesen belül uralkodó hangulat a titka annak, hogy az Omega még mindig színvo­nalas zenét játszik és sikert sikerre halmoz. A közönség igényét maximálisan kielégítve, ki­sebb nagyobb kilengésekkel ugyan, de min­dig egy lépéssel a közízlés előtt igyekeztek járni. Ha így folytatják, a jövőben sem kell félniük a közönség elfordulásától. DISZKOGRÁFIA: 1. Trombitás Frédi és a Rettenetes emberek5 2. 10 000 lépés7 3. Éjszakai országút8 4. Élő Omega­­6 5. Omega 56 6. Nem tudom a neved6 7. Időrabló7 8. Csillagok útján8 9. Gammapolisz GYUROVSZKY LÁSZLÓ Csak egy percre..★ ★★★★★ a rock jegyében ★★★★★★ Az új Omega (balról jobbra): Molnár György, Kóbor János, Benkő László, Debre­ceni Ferenc és Mihály Tamás Fotó: Markovics Ferenc

Next