A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-12 / 24. szám

Hallottukolvastukláttuk TELEVÍZIÓ „Gyártó már van, várjuk a felhasználó és a forgalmazó jelent­kezését." A Felkínálom népgazdasági hasznosításra című műsorban a Magyar Televízió olyan országos méretű kezdeményezésnek adott teret és lehetőséget, amelynek ötletét a Csehszlovák TV is haszonnal átvehetné. A kiötlött újítások és találmányok értéké­ből sokat levon, hogy azokat többnyire csak a feltalálók szűk körén belül hasznosítják. S csak úgy válthatnak társadalmi haszonná, értékké, élőmunka-, valuta-, idő- és energia­megtakarítássá, ha országos méretben is realizálnák. Nem beszélve arról, hogy a talál­mányok sok esetben versenyképesek a nyu­gati gyártmányokkal. A televízió jóvoltából a közvélemény előtt bontakozhat ki az újítók-feltalálók mozgal­ma. A műsor hatására össztársadalmi érde­keknek rendelődnek alá az eddig üzemi, vállalati kiváltságokat érintő elgondolások, vállalkozások, tervek. A tévéfórum felveszi a kapcsolatot az újítókkal , alkotókkal s beindítja a „gépeze­tet", a gyártókkal felméreti a lehetőségeket, a felhasználók igényeire reagáló forgalmazót sürget, keres és talál, megszervezi a találmány hazai és külföldi értékelését. A képernyőn keresztül és előtt tanácsko­zik, mérlegel és dönt az ország, így a vállal­kozókészség fenntartása mellett a lakosság is azonnal hasznosíthatja az újító javaslato­kat. A Felajánlom eddigi 29 adásában több olyan magyar találmány látott napvilágot, amelyek állják a versenyt a nyugati portékák­kal, némelyikük pedig egészen újszerű. Ötletekben gazdag szomszédaink ezen a „tv-börzén" jelentékeny mennyiségű valutát spóroltak már meg, és devizamilliókat hozott a konyhájukra sajátságos leleményességük. (Korcsmáros) Európa áll az első helyen, annak ellenére, hogy a világ egymilliárd szarvasmarha-állo­mányának a fele Ázsiában és Afrikában talál­ható. Nagyjából ezer féle sajtot gyártanak, bár, írja a szerző, ezek közül nagyon sok csak elnevezésében különbözik egymástól. Hiszen a francia roktor, a kamamber, a brie; az olasz parmezán, gorgonzola, a holland edámi — és nem eidem­i, ami flamandul vőlegényt jelent! — és a gouda, az angol cseddár és szilton . . . azokról a városokról kapták nevü­ket, ahol először készítették őket, azonban mára már a világ számos pontján hasonló néven — sajnos, nem hasonló minőségben, mivel „eredeti" sajtot volt módomban meg­kóstolni — állítják elő. Megtudhatjuk azt, hogy a sajt szinte mind­azon tápanyagok kisebb-nagyobb részét tar­talmazza, amelyekre az emberi szervezetnek életbevágó szüksége van: fehérjéket, zsíro­kat, ásványi sókat, vitaminokat. . . A könyv felét kitevő érdekes, a sajtot körüljáró olvasmány után 200 jobbnál jobb sajtrecept következik, amelyek alapján a leg­több ételt a nálunk kapható sajtokból is elő lehet varázsolni. -zolczer- KÖNYV Sajtok könyve Emlékszem, svédországi vendégeskedéseim alkalmával a háziak minden alkalommal vaj­jal, tejjel és sajttal kínáltak. Mondván: vajat, sajtot enni kell! A vaj, a sajt olcsó, ízletes és tápláló. És nagyon gyakran egyfajta kis tudo­mányos előadást tartottak nekem a vajról, sajtról, tejtermékekről. S most pedig itt van előttem Vitalij Lvovics Begunov nagyon szép kivitelezésű könyve, amelyből részletes apró­lékossággal sok érdekeset, fontosat, haszno­sat megtudhatok a sajtról. Először is azt, hogy az emberiség régóta ismeri a sajtokat, azok klasszikus előállítási módját, valami­lyen oltóanyagot adni a tejhez s így meg­­alvasztani. Mondjuk a levágott borjú gyom­rából kivett tejváladékot, vagy a gyomor nyálkahártyáját, esetleg a bogáncs virágza­tát, vadsáfránymagvat és fügefanedvet... Majd néhány érdekes régi történetet el­mesélve a sajtokról, ismerteti a világ sajtjait, részletezi a modern sajtkészítés technológi­áját. Ezekből a fejezetekből egyebek mellett megtudjuk, hogy a sajtgyártás tekintetében­ ­ így élt Jászai Mari A színész művészetének lényege az ember­ábrázolás, az emberi jellem életrekeltése. Minden egyes előadáson, örömében, vagy bánatában egyformát kell hogy nyújtson a közönségnek. Jászai Mari mikor színpadon volt, a közönség mindig elégedetten távozott a darab bemutatása után. Az egyik legnagyobb magyar drámai szí­nésznő volt. Ászáron látta meg a napvilágot, ahol fehérre meszelt szülőháza múzeumként őrzi emlékét, valamint az iskola, melyet an­nak idején épített. Anyját a falu legszebb lányaként emlegették, akinek Krippel Mihály­ival kötött házasságából Mária (aki később vette fel a Jászai nevet) ötödik gyermekként jött a világra a magyar történelem egyik legsötétebb és legszomorúbb esztendejében nem sokkal a szabadságharc leverése után. Életcélja és életformája lett a tanulás. Ezáltal kerülhetett csak tizenhét évesen a budai Népszínházhoz, majd Kolozsvárra és végül a kor legpatinásabb színházába, a budapesti Nemzetibe. A mai generációk kö­zül már csak néhányan emlékeznek szerepe­ire. Volt a Bánk bán Gertrudisa, Az ember tragédiája. Évája, a Szentivánéji álom Hip­­polytája, a III. Richard Margit királynője. Megcsodálták mint Stuart Máriát, Erzsébet királynőt, Hermincét és Kleopátrát. Felejthe­tetlen alakításai egymást követték. Sokoldalú egyéniség volt. Láthatták vígjá­téki és jellemszerepekben, napvilágot láttak nyelvhelyességi cikkei. Imádta Petőfit, s ver­sei előadásaival nemegyszer aratott méltán sikert. Hetvenhat megért éve közül hat évti­zedet töltött a színfalak mögött, ami önma­gáért beszél. Halálára tudatosan készült, a Nemzeti Színház tégláival bélelt sírhelyet építtetett magának. Halálos ágyán is verseket hallga­tott ... Ady verseket. Betegágya körül lévő barátainak, ismerőseinek a következőket mondotta: „Ez az utolsó szerepem. Tanulok meghalni. Ennél nehezebb szerepem soha­sem volt. .. Hányszor haltam meg a színpa­don kifogástalanul és élethűen, és most, amikor igazándiban kellene, most nem megy! Szeretnék szépségben meghalni, és nem tudok ..." A Kerepesi temetőben gránitház őrzi em­lékét. Budapesten teret neveztek el róla, nem egy iskola és intézmény viseli nevét, s amire talán a legbüszkébb lenne, ha bete­kinthetne mai valóságunkba: az arra legér­demesebb színészek alakításukért évente Jászai Mari díjban részesülnek. A gazdag fotóanyaggal színesített könyv szerzője Földes Anna igényes és pontos munkát végzett: az olvasó szórakozva ismer­kedhet meg a magyar színháztörténet egyik legnagyobb alakjának életével. Ábel Gábor HANGLEMEZ Dádik­ fecske A maga nemében páratlanul érdekes hang­lemez a Hungaroton által nemrég a fenti címmel kiadott, galgamácsai népi mondóká­­kat és gyermekjátékokat tartalmazó hangle­mez, amely egyetlen északmagyarországi község ilyen jellegű népköltészeti alkotásait, szokásait és gyermekjátékait mutatja be au­tentikus módon, Vankóné Dudás Juli, a nép­művészet mestere és a galgamácsai gyere­kek tolmácsolásában. Amikor 1976 karácso­nyán megjelent a hanglemezboltokban Van­kóné Dudás Juli első lemeze Sej, Galgamá­­csa eszembe se jutna címmel, a nagysikerű lemez felkeltette az igényt a gyermekdalok teljesebb megismerésére. A Hungaroton vál­lalat most ezt az igényt igyekszik kielégíteni a Dádik­ fecske címmel megjelent lemez ki­adásával, „amelynek segítségével — mint azt Moldován Domokos, a lemez egyik szer­kesztője írja a lemezhez mellékelt, s az egész lemez tartalmát (szövegét) magában foglaló könyvalakú mellékletben — a magyar kisma­mák, fiatalasszonyok remélhetőleg még szebben fogják altatni, tapsoltatni, hintáztat­­ni picinyüket." A lemezt nem csupán azért minősíthetjük a maga nemében páratlan kiadványnak, mert fehér holló-számba mennek a népi gyermekdalokat tartalmazó hanglemezek, hanem azért is, mert Dudás Juli a lemezen nemcsak énekel, hanem oktat, magyaráz is, elmondja, hogy az egyes mondókákat, dalo­kat, mikor, milyen alkalommal énekelték, hogyan játszottak a kisbabával. Juló néni a „kísérőszöveget" úgy mondja el, ahogy an­nak idején őt magát tanította az édesanyja, s ahogyan ő tanította a kislányát, Etelkát, aki ma már mint óvónő adja tovább e mondóká­kat és dalocskákat kis tanítványainak. A galgamácsai mondókák és gyermekdalok — akárcsak más vidékek hasonló jellegű nép­­költészeti alkotásai — az emberiség művészi megnyilatkozásainak eredeti, ősi formájába, tehát a költészet, a ritmus, a dallam, a mozdulat és a cselekmény egységévé ötvö­ződve jelennek meg. Népzenei csemege és igazi hanglemezkü­lönlegesség a Borsai Ilona és Moldován Do­mokos által szerkesztett Dádik­ fecske. Di­cséretre méltó tény, hogy a Hungaroton vállalat a népzenei hanglemezek kiadásának is komoly figyelmet szentel — még a dél­szláv, német és szlovák kisebbség népzenéje is kiadásra került —, s reméljük, hogy várha­tó a folytatás is. Sági Tóth Tibor Innen onnan Patricia Renick amerikai szobrásznő ké­szítette acélból és üvegrostból ezt a szob­rot, és a Stegowagenvolkssaurus nevet adta neki. Művével arra akar figyelmez­tetni, hogy az autó ugyanolyan kihalt faj lesz földünkön, mint az őshüllők — ha nem takarékoskodunk az energiával.­­ Ezt az új hongkongi gyártmányú gyer­­tyát születésnapi tortán nem taná­­r­­­esés alkalmazni, mert elfújhatatlan. Ha egy erős tüdejű ünnepeltnek mégis sikerülne fújással eloltania, a gyertya ma­gától újból meggyullad. Az örökgyertya teljesen veszélytelen, öngyulladási tulaj­donsága csak akkor érvényesül, ha egy­szer már meggyújtották. Az a veszély tehát nem fenyeget, hogy a fiókban tárolt gyertyák egyszer csak lángra lobbannak, és porig égetik a lakást. Rohan az idő! Ki hinné, hogy Anthony Quinn is immár 66 éves. Azért sem köny­­nyű elhinni, mert kitűnő kondícióban van, ma is markáns férfi. Ennek egyik oka, hogy ad magára. New York-i lakásából minden hajnalban kocogni indul a közeli Central Parkba. „Én már akkor kocogtam — közölte az újságírókkal­­, amikor a kocogás szót még ki sem találták: 1941 óta szaladgálok hajnalonként a Central Parkban. Annak idején ez itt egyáltalán nem volt divat. Egyébként olyan korán reggel kezdem, hogy csak néhány ló ko­cog itt velem együtt." TM

Next