A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 4. szám

KIRCHNER ANDRÁS, édesapja házi barkács műhelyében, gyerekkorától ízlelgette az eszter­gályozás fortélyait, ami pályaválasztását illetően is meghatározó élménnyé vált: az általános iskola elvégeztével Bandi — leendő esztergá­lyosként — tanoncviszonyba lépett, s katona­éveinek letöltése után is hű maradt tanult szak­májához. — Apámnak odahaza van egy kezdetleges esztergapadja, amivel saját tervezésű gyertya­tartókat, tányérokat, sótartókat készít. Gyerek­koromban naphosszat körülötte ácsorogtam, bámultam őt munka közben. Ma már csodálko­zom rajta, de a gépet akkoriban sohasem pró­báltam ki. Talán azért, mert engem inkább a fém megmunkálása izgatott, vagy egyszerűen nem akartam, hogy figyeljen. — Mégis ez az esztergagép döntött pálya­­választásodat illetően ... — Az iskolai faliújság valóban sokféle szak­mát, különböző vállalatokat, jobbnál jobb spor­tolási tehetőségeket, tetszetős munkásszállókat, ösztöndíjat ajánlott; de apám példáján felbuz­dulva engem az izgatott: hogyan lehet egy nagy, idomtalan vasdarabból csillogó, szép formát kihozni. — Most, több évi gyakorlattal, mihez ha­sonlítanád az esztergályos munkáját? — Lehet, hogy meghökkentően hangzik, de a képzőművészethez. Míg a festő az ecsetjével, a szobrász vésővel, én a késemmel alkotok, hiszen megmunkálom a fémdarabot. E szakma szépsé­ge épp abban rejlik, hogy merev, hideg fémekből beépíthető alkatrészt hívunk életre. Az esztergá­­láshoz ezért kézügyesség, kitartás, pontosság és fantázia kell. — Az esztergályozás sok csínját-bínját is­mered. Vajon tudsz-e valamit e szakma ere­detéről is? — Ha keveset is, de tanultunk róla, no meg van, aminek magam is utánanéztem. Fatárgya­kon az esztergált díszítés meglehetősen régi, s eredete a közel-keleti városokba vezethető visz­­sza. Az ősi egyiptomi—indiai íjas esztergán a forgácsolószerszám vezetését egy személy, a munkadarab forgatását pedig egy másik ember végezte. Forgácsolás közben, az íjat előre-hátra mozgatva, az íj változó egyenes vonalú mozgása hozta létre a munkadarab szakaszos forgó moz­gását. Az energiaforrás az emberi izomerő volt, ekkoriban ezért még csak fát, csontot és szarut lehetett megmunkálni. Nagy jelentőségű hala­dás volt a csavarorsós eszterga föltalálása az 1700-as évek legvégén. Ez az első olyan szer­számgép, amely csavarmenet vágására is alkal­mas, s egyben az esztergályos fizikai munkáját is csökkentette. — Min dolgozol pillanatnyilag? — Szinte naponta más-más munkával bíz meg a művezető, mert kevesen vagyunk és sok a teendő. Jelenleg például ezres csúcstávolságú esztergagépen, ledarabolt anyagból, állócsapo­kat formálok. — Mi kell ehhez? — Néhány gyorsacél betétkésből köszörült alapkés, az imént említett kézügyesség, össz­pontosított figyelem és megfelelő érzék . .. Va­lahol itt kezdődik a szakma! Csak egy percre... (mtk­) 22 A katapult a repülőgépekben használatos szerkezet, mellyel a pilóta veszélyhelyzetben elhagyja a gépet, vagyis katapultál. A Kata­pult nevű prágai együttes ugyan nem vész­helyzetben, de a legmegfelelőbb időben rob­bant be a csehszlovákiai popzenei életbe. A hetvenes évek második felében a nagy tö­megek igényeit kielégítő popzene alaposan elsekélyedett, egyre jobban a hagyományos tánczene felé inklinált. A sima tánczene természetesen nem elégítette ki az agresszí­vebb zenére váró tizenéveseket. Ekkor tűnt fel a Katapult, mely rövid idő alatt hasonló sikert aratott, mint a magyarországi kemény rock képviselői (Piramis, P. Mobil). A kritiku­sok nagy része mereven elutasító álláspontra helyezkedett, a zenét primitívnek minősítet­te, a sikert az ügyes reklámhadjárat eredmé­nyeként könyvelte el, nem hosszú jövőt jó­solva az együttesnek. A másik oldalon álltak a hallgatók (főleg a tizenévesek), akik feltétel nélkül elfogadták és támogatták az együttest és zenéjét. A varázsszó ami megmozgatta a hallgatók tömegeit és a zenészekkel vala­mint zenéjükkel való (a hőskort idéző ) azo­nosulást okozta, a rock volt. Csehszlovákiában a hetvenes években Led Zeppelin, Deep Purplee, Rolling Stones, vagy akár Sweet típusú rockzenekar nem létezett. A rock elképzelt típusához a legközelebb a kevéssé ismert Framus Five és a Flamengo álltak. A rock Csehszlovákiában az igénye­sebb zenét játszó együtteseken keresztül jutott el a közönség egy részéhez. Ide sorol­hatók a Jazz Q, a Blue effect, Collegium musicum és néhány hozzájuk hasonló együt­tes. Ezek olyan zenét játszottak, melyben a rock elemei nem jelentenek egyedüli ténye­zőt. Ráadásul az előbb említett együttesek zenéjük igényességéből kifolyólag nem álltak a közönség érdeklődésének homlokterében. Tehát a popzenei piacról lényegében hiány­zott a rock. Ebben látom a Katapult sikeré­nek fő és elsődleges külső okát. Ennek az összefüggésnek a meg nem értéséből követ­keznek aztán a Katapult korai hanyatlásáról szóló jóslatok. A helyzet tulajdonképpen ma is változatlan, kemény rockot csak egy is­mert együttes, a Katapult játszik. A többiek (Abrax, Citron, Pražský výbor) még nem elég ismertek vagy nem elég jók ahhoz, hogy megrendítsék a Katapult pozícióját. Az együttesek részéről tehát nem fenyegeti semmi sem a Katapultot. Ha mégis van valami, ami veszélyezteti helyzetüket, akkor az az új felnövő nemzedék más zene felé fordulása lehet. (Konkrétan a Csehszlováki­ába is eljutott „új hullám"ról van szó.) Ismét­lem, ez csak lehetőség, mellyel nem kell biztosan számolni. Ennyit a Katapult sikere­inek külső okairól, nézzük magát a zenét és a szövegeket. Az együttes háromtagú: Oldfich Miha (ének, gitár, szájharmonika, zeneszerzés), Jin Šindelák (basszusgitár, ének), Anatoli Kohout (dob). Kohout kb. egy éve elhagyta az együt­test, helyén jelenleg Jaroslav Kadlec játszik. Az eddigi szövegeket Ladislav Vostárek írta. A legutóbbi hírek szerint ő is szakított az együttessel, a szövegeket valószínűleg Pavel Vrba fogja írni (az M. Efekt és Olympic szövegírója). Alkalomadtán fellép velük a cseh rockzene elismert egyénisége, Otakar Petina is. Miha a Katapult előtt František Ringa Cech együttesében játszott, Anatoli Kohout pedig Vladimír Misik együttesének tagja volt. Egyéves koncerttevékenység után 1978-ban jelent meg a zenekar első nagyle­meze Katapult címmel. Prágai ifjúsági klu­bokban feljátszott koncertlemezről van szó. KATAPULT lényeges stúdióbeli javítgatások nélkül. Akárhányszor is hallgatjuk végig, vélemé­nyünk ugyanaz marad: nagyon egyszerű, technikailag igénytelen zene ez. Nagy hatás­sal voltak rá Janis Joplin kísérő együttesei, a Deep Purple, valamint a Black Sabbath előd­je, az Earth. Ez utóbbi főleg Jiří Šindelás basszusgitárjátékán mérhető le. Mint már említettem, nagyon egyszerű zenéről van szó, de kellemes, csehszlovák viszonylatban mindenképpen felrázó és űrt betöltő zenéről. Egy addig szinte teljesen ismeretlen stílust, a hatvanas évek végének rockzenéjét élesztet­ték fel és adták elő, Csehszlovákiában elő­ször. Mind a három zenésznek a vérében van ez a stílus. Olyan természetességgel játsza­nak, amit csak ritka esetben tapasztalha­tunk. Nincs ebben a zenében semmi techni­kai virtuozitás, a zenészek Anatoli Kohout kivételével csak átlagos technikai tudással rendelkeznek. Ennek megfelelő a zene is. A basszusgitár erőteljes, egyszerű figurákat játszik, ezeket erősíti a dob. A ritmusalap felett szól Riha egyszerű, de hatásos, a fantáziát sem nélkülöző gitárja, valamint eléggé egysíkú szájharmonikája. Természe­tesen nem szabad elfeledkezni Miha éneké­ről, mely tökéletes összhangban van a Kata­pult zenéjével. Nyers, elég szűk regiszterű hangja van, viszont ennek megfelelő számo­kat ír és nagyszerűen érzi a stílust, amit képvisel. A Katapult egyik fő vonzóereje éppen Miha „faragatlan", férfias hangja. Egy­szerű a zene, három átlagos zenész játszik, javítások nélküli koncertfelvételről van szó, minden feltétel adott tehát egy olyan lemez­hez, melyet az igényes zenéhez szokott kriti­kusok egyértelműen elítélnek és primitívnek minősítenek. A Katapult mégis vállalta a koncertlemez kiadását, vállalta a megjele­nést követő időszakban a szakírók mereven elutasító álláspontját és az ebből következő negatív kritikákat A Katapult nem a kritiku­soknak és az igényesebb hallgatóknak írta a zenéjét, hanem a kemény rockra kiéhezett tizenéveseknek. Minden zenész tudja, hogy a közönség legjobban a koncerteken azonosul az együttessel, amikor elérhető közelségben vannak a zenészek, és csak nekik játszanak. Ezt az azonosulást akarta elősegíteni a Kata­pult azzal, hogy első lemezüket koncertfelvé­tel formájában adták ki. Tudták, hogy hallga­tóikat a lemezen nem a stúdiók világában készült finom részletek ragadják majd meg, hanem a dallam, a nyers ének, az erőszakos, egyszerű hangszerelés. Volt azonban egy másik ok is, ami a maga teljességében csak a második lemez után mutatkozott meg, vagyis 1979-ben. (Katapult 2006) A Kata­pult tipikus koncertzenekar számára a kon­cert, a közönség jelenléte az igazi éltető közeg. A második lemez stúdióban készült és ez rányomta a bélyegét a zenére. Sok gitár szól a lemezen, fúvósok is megjelennek, Otakar Petrina nagyszerű gitárszólókat ját­szik (bár néhol Apostolisra emlékeztet az SBB-ből), a lemeznek még sincs olyan len­dülete mint az elsőnek, valami hiányzik a zenéből. Oldrich Miha éneke is bizonyos változáson ment keresztül, már nem olyan nyers hangzású és természetes mint az első lemezen. Nagy meglepetésre, néhol szinte úgy énekel mint Petr Janda az Olympicból. Miháék valószínűleg nagyon belefeledkeztek a stúdió adta lehetőségekbe, hagyták magu­kat befolyásolni Petrinától. Ennek következ­ményeként egy zeneileg ugyan jobb, de han­gulatában, hatásában halványabb lemez született. Márpedig ez a Katapult számára nem a megfelelő irányú fejlődés. Minden együttesben a zenei tudás determinálja a játszandó zenét, és ezt nem tudatosította a Katapult. Számukra az első lemez hozta meg a zenei tudás és a stílus egységét. Egyszerű­en arról van szó, hogy senki sem lépheti át a saját árnyékát, senki sem játszhat jobb ze­nét, mint amire képes. A lemez azonban ennek ellenére is sikeres volt, ami a Katapult népszerűségének tartósságáról tanúskodik Ebben a zenén kívül fontos szerepet játsza­nak Ladislav Vostárek dalszövegei. Az alap­hang ismert a magyarországi példákból: a fiatalok nyelvén, róluk, értük ír. Van néhány eltérő tényező, ami azonban nem a magyar és a csehszlovák rockzenei mozgalom elté­réséről tanúskodik, már csak azért sem, mivel ez utóbbi nem létezik. Ismert szinten csak a Katapult képviseli. Tehát a magyar rock és a Katapult közti szövegbéli eltérések: Vostárek kevesebbet panaszkodik a fiatalok nevében, kerüli a közhelyeket, a generációs probléma kevésbé élesen jelentkezik nála, ebből következően jóval tágabb a témakör. Viszont a lemezek éppen ez utóbbi miatt gondolatilag nem annyira egységesek mint a hasonló magyarországi albumok. Minden együttest kétféle szempontból lehet értékelni (bár ez a szétválasztás kissé erő­szakolt : zenéje és szövegei alapján, valamint a közönségre és a popzene fejlődésére való hatása alapján. Az első szemszög alapján a Katapult erősen leegyszerűsített, néhol szin­te primitív, a külföldi példákhoz szervesen kötődő zenét játszik, de nem minden fantá­zia nélkül, néhol nagyon hatásos és tetszetős formába öntve. A második szempont szerinti vizsgálat már kedvezőbb. Végre valakinek sikerült felrázni a csehszlovák popzene fő áramlatának állóvizét. A két szempontból történő vizsgálat után véleményem szerint megállapíthatjuk a Katapult pozitív szerepét a csehszlovák popzene fejlődésében. Diszkográfia : 1. Katapult 5 2. Katapult 2006 5 GYUROVSZKY LÁSZLÓ ★ ★ ★ ★ ★ ★ a rock jegyében ★★★★★★ A képen balról: Oldfich Ŕiha, Jaroslav Kadlec Jifí Šindeláŕ

Next