A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-03-09 / 11. szám

nyolcmillió korona költségvetéssel dolgozik. A CSEMADOK kerületi és járási titkársá­gainak és szervezeteinek fokozatos kiépíté­sével egyre nagyobb lendületet vett az új helyi szervezetek megalakítása. Ez a tény abból is kitűnik, hogy míg 1949-ben a CSE­­MADOK-nak mindössze 63 helyi szervezete és 3 800 tagja volt, 1951-ben már 300, 1954-ben pedig 450 helyi szervezetet tar­tott nyilván a KB. 42 000 taggal. Annak ellenére, hogy Dél-Szlovákia ma­gyarlakta városaiban és falvaiban lassan fel­engedett a feszültség, a sebek — ha lassan is — kezdtek behegedni. A magyar nemzeti­ség tagjai egyre több bizalmat tanúsítottak a párt és állami szervek iránt, és nem volt hiány lelkesedésben sem, mert immár sza­bad volt a magyar szó használata és vele terjedt a magyar kultúra. A helyi szervezetek megalakításának kezdeti időszakában még­sem volt könnyű dolog a helyi szervezetek megalakítása. Minden alakulandó helyi szer­vezet előkészítő bizottságának kérvényezni kellett az alakulógyűlés engedélyezését a járási nemzeti bizottság kulturális szakosztá­lyától, a kérvényhez csatolni kellett az alaku­­lógyűlés napirendjét, valamint a helyi szerve­zetekbe jelentkezők névsorát és foglalkozá­sát. Mindez jelentősen lelassította az új helyi szervezetek megalakulásának folyamatát, ami még a kisebb baj lett volna. A nagyobb baj az volt, hogy mivel a járási nemzeti bizottság kulturális szakosztálya hagyta jóvá a jelentkezők névsorát, rendre kihúzták az értelmiségieket. Nem kellett hozzá lángész, hogy felismerjük: értelmiség nélkül egysze­rűen nem lehet kultúrát csinálni. Néhány esetben bizony nézeteltérésekre került sor egy-egy jelentkező politikai profil­jának megítélésekor. Ezzel kapcsolatban többször panaszt emeltünk az illetékes párt­szerveknél, ahol végül is megértésre talál­tunk, és rövid időn belül ezt az adminisztratív aktust és fölösleges láncszemet elhagyhat­tuk. Ez a tény is hozzájárult a helyi szerveze­tek megalakításának felgyorsításához. Ám a helyi szervezetek megalakításában oroszlán­­részük volt a járási titkárságoknak, és azok választott szerveinek. Elsősorban az ő mun­kájuk érdemel elismerést. Azért is, mert szervező munkájukat autó és más jármű nélkül végezték, amikor a tömegközlekedés sem volt olyan szinten mint ma. Heroikus, hivatástudatot követelő munka volt ez. VARGA JÁNOS (Archívumi felvétel) Másfél éve új vezetőség került a CSEMA­DOK élére. Elképzeléseik megvalósításához, az ingadozók megnyeréséhez nem volt elég egy év, az új munkaformáktól idegenkedők hangoskodása, a jogos és jogtalan sértődé­sek kiváltotta hang (főleg a visszhang!) erő­sebb volt a józan érvelésnél... Mégis „az egyik legsikeresebb évzáró ülés részesei vol­tunk" — mondta a közgyűlést követően a helyi alapiskola igazgatója. A vezetőség kö­vetkezetes, odaadó munkával igyekezett a 250 fős tagságát aktivizálni. Munkájuk ered­ményeként az elmúlt hónapokban 46-an töltötték ki a belépési nyilatkozatot, rende­ződött a helyi tömegszervezetek és a CSE­MADOK közti viszony, sor került az ifjúsági szervezettel való együttműködés első lépé­­­ seire is Pénzes István A CSEMADOK dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) helyi szervezetének évzáró taggyűlése iránt — az utóbbi néhány évhez viszonyítva — az idén volt a legnagyobb az érdeklődés. Ezt bizonyítja, hogy a január 9-i számvetésen szinte zsúfolásig megtelt a városi nemzeti bizottság nagyterme. Reméljük ez az érdeklő­dés megmarad kulturális szövetségünk meg­alakulásának 35. jubileumi évében is. Az évzáró gyűlést Néger Károly, a városi szervezet elnöke nyitotta meg, s a megjelentek között szívélyesen üdvözölte Nyári Istvánt, a járási pártbizottság titkárát, valamint Gyurcsik Jó­zsefet, a városi nemzeti bizottság elnökét A kultúrműsort László Árpád élményt nyúj­tó szavalata vezette be, majd a CSEMADOK és a városi művelődési ház Jarábik Imre karnagy vezette Bartók Béla vegyeskórusa adott ízelítőt gazdag repertoárjából. Műsoruk minden tekintetben méltó volt a nemrégiben tizedik évfordulóját ünneplő kórus hírnevéhez A jelenlévők vastapsát méltán kiérdemlő műsor után következett Csóka Klára elnöknő értékelő beszámolója. Sokrétű, változatos munkáról számolhatott be, hiszen szövetsé­günk tevékenységének szinte minden szaka­szán figyelemre méltó eredményt sikerült fel­mutatni a városi szervezetben. A taglétszám — a rendszeresen ülésező huszonhárom tagú vezetőség jó szervező munkája eredeménye­­képpen — 1932-re emelkedett. A Fábry Zol­tán Művelődési Klub keretében irodalmi, egész­ségügyi és természetvédelmi témakörökkel is­merkedhettek meg az érdeklődők, a Filmklub tagjai pedig régi, nagy sikerű magyar művész­­filmekben gyönyörködhettek a helyi filmszín­házban. A színjátszók Csurka István Nagyta­karítás című színművét tizenháromszor mu­tatták be itthon és a környező községekben, nagy sikerrel. A szerdahelyi bemutatón a darab szerzője Csurka István is részt vett, s elismeréssel nyilatkozott a szereplők teljesít­ményéről. A női főszereplő — Hadar Zsuzsa — nagyszerű játékával mind a kerületi, mind az országos fesztiválon a legjobb női alakítás díját nyerte el. A színjátszók sikeres szereplé­se, a tizenhárom fellépéssel járó sok-sok áldo­zatvállalás azt bizonyítja, hogy a tavalyi évad méltó volt a szerdahelyi színjátszás sokéves szép hagyományához. A Bartók Béla Vegyeskórus is nagyot lépett előre az elmúlt esztendőben. Kilenc hazai és két magyarországi fellépésük volt, ezenkívül aranysávos minősítésüket is sikerült megerő­síteniük. A kórus tízéves fennállását nagysza­bású kórustalálkozóval ünnepelték, amelyen fellépett a budapesti Építők és a hallei testvér­kórus is. A városi nemzeti bizottság a Bartók Béla vegyeskart tízéves sikeres munkája elis­meréséül a város tiszteletbeli regényével tün­tette ki. A kórusnak 1983-ban Léván a minő­sítő versenyen „B" kategóriás besorolást sike­rült szereznie. A vitában Molnár József a városi művelődé­si ház és a CSEMADOK közötti jó együttmű­ködésről szólt. Kiemelte a vezetőség rugalmas, sokrétű szervező munkáját A vezetőség igye­kezett olyan megmozdulásokat szervezni, amelyek joggal számíthattak érdeklődésre a tagság körében. Sajnos, a vezetőség igyekeze­te nem volt mindig arányban a tagság érdek­lődésével. Gyurcsik József elvtárs a városi nemzeti bizottság és a CSEMADOK járási bizottságá­nak elnöke elismeréssel szólt a városi szerve­zet elmúlt évi munkájáról. Kulturális szövetsé­­günk az 1983-as évi feladatait maradéktala­nul teljesítette, s nagyban hozzájárult a szoci­alista ember neveléséhez. Majd tájékoztatta a jelenlévőket a Nemzeti Front választási prog­ramja és a szocialista kötelezettségvállalás teljesítésében elért eredményekről. A vita után az évzáró jóváhagyta a Paksi Lászlóné által előterjesztett s még igényesebb munkára serkentő határozatot, mely kellő ke­retet biztosít az ország legnagyobb CSEMA­DOK szervezete számára mind a népművelési, mind a népművészeti munka magasabb szín­vonalra emelésében. Dr. MAG GYULA Csurka István: Nagytakarítás című szín­művének próbáján. Balról: Blazsek Valé­ria, Hadar Zsuzsanna, Kuczman András, Romanovics Lívia Fotó: DuSan Majd­a A Csemadok életéből Z THAIN JÁNOS EMLÉKÉRE A CSEMADOK érsekújvári (Nővé Zámky) he­lyi szervezetének honismereti köre nagyszerű cselekedetre vállalkozott, amikor elhatároz­ta, hogy székházában Thain János halálának 30. évfordulója emlékére kiállítást rendez. Azok, akik megőrizték ennek az embernek az emlékét, a hír hallatára bizonyára arra gon­doltak: Thain János kiváló festményei kerül­nek bemutatásra. Nem így történt, a kiállí­tandó anyag tárgyát más képezte. Mielőtt azonban szólnék a kiállításról, néhány mon­dat erejéig — a fiatalabbak kedvéért — hadd mondjam el, ki is volt tulajdonképpen Thain János. Általános iskolai tanulmányai után 1906- ban érettségizett Érsekújvárott, majd a Bu­dapesti Képzőművészeti Főiskolán szerzett képzőművészi és rajztanári oklevelet. Ké­sőbb, 1911-ben — egészen nyugdíjaztatá­sáig — az újvári gimnázium tanáraként, majd igazgatójaként tevékenykedett. Önmaga iránti igényességéről tanúskodik, hogy főis­kolai oklevelének megszerzése után is állan­dóan tanult, képezte magát. A nagybányai festőiskola diákja lett, elvégezte Balló Ede festőosztályának egyéves tanfolyamát. Járt a művészetek hazájában Olaszországban, megismerte a német képtárak anyagát. Az évek során maga is kiállított, festményeit láthatták Budapesten, Prágában, Bratislavá­­ban, Komáromban, s több alkalommal Ér­sekújvárott. A pedagógiai pálya és a festészet mellett Thain Jánosnak volt még egy nagy szerelme — a néprajz. A kiállítás anyaga tevékenysé­gének ezt a részét mutatta be. A kiállítás iránt érdeklődők Balogh György­­né személyében nagyszerű kísérőre találtak. A honismereti kör tagja szakszerűen mutatta be a kiállított anyagot. Thain János ugyanis sajátos módon mentette át az utókor számá­ra a népművészeti emlékeket. Amellett, hogy gyűjtője volt a környék népművészeti tárgyainak, élethű rajzokat készített ezekről. A kajali kiskapuról, a kürti konyhaajtócská­ról, vagyis „karmentéról" a bétás galambdú­­cos szérüskapukról készült rajzok a vidék népi fa- és kőfaragóinak keze munkáját di­csérik. Kalita Gábor

Next