A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-10-05 / 41. szám
FÖLFELÉ ÍVEL UTUNK Vajon mi történik egész évben a szímei (Zemné) kultúrházban? Hogy működik az idén létrejött Jedlik Ányos Művelődési Klub? Milyen a kulturális tevékenység iránti érdeklődés? Munkaidő után hogyan szórakoznak a falu lakói, szabadidejükben mit csinálnak a fiatalok? Voltaképpen miről is lehet és kell itt beszélni? Amint hallottam, igazi kulturális munka csak azóta létezik a faluban, amióta Pénzes István személyében új elnök került a CSEMADOK Szímes Helyi Szervezetének az élére. Amilyen odaadással, türelemmel oktatja, tanítja a felső tagozatos gyerekeket a magyar és szlovák nyelv tökéletes, szép kiejtésére, a történelemre, a munkára, ugyanolyan ügyszeretettel gondoskodik a kulturális tevékenység kibontakoztatásáról. Ebbéli igyekezetében barátai is segítenek, a kultúrát szerető emberek megértik egymást és mindent elkövetnek a cél eléréséért. Önmagáról a következőket mondja: — 1975-ben — feleségemmel együtt — a Nyitrai (Nitra) Pedagógiai Főiskolán végeztem. Az iskola befejezése után mind a ketten Szímőn kaptunk tanítói állást, megadatott az a lehetőség, hogy egy faluban, egy iskolában taníthatunk, sőt háromszobás tanítói lakást is kaptunk. Tehát 1975-ben itt kezdtük az életet: a feleségem az alsó, én a felső tagozaton tanítok magyar és szlovák nyelvet, valamint történelmet. Azelőtt nem ismertük ezt a falut. A feleségem Kolonból (Kolistany) származik, én Kürtről (Strekov). Igyekeztünk ismerősöket, barátokat szerezni, kapcsolatokat teremteni. Mindjárt jelentkeztünk a CSEMADOK helyi szervezetébe. Pénzes István két év múlva a vezetőség tagja lett, majd 1979-ben elnökké választották. — Bár évközben átvenni a vezetést nem a legüdvösebb dolog — mondja —, én mégis elvállaltam ezt a tisztséget. A kezdet nem volt könnyű, de a nehézségeket leküzdöttük, s utunk felfelé ívelt. Ma már a legnagyobb és legaktívabb szervezetek közé tartozunk az érsekújvári (Nové Zámky) járásban. 1979-ben, amikor átvettem a vezetést, egyik fő feladatunk a taglétszám növelése, a szervezeti élet megszilárdítása volt. Ezt a tervet túlteljesítettük. Öt év alatt a taglétszám megkétszereződött. Igyekeztünk olyan vezetőséget kialakítani, amely szívügyének tekinti a népművelői munkát, s a saját területén mindenki a legtöbbet adja. Megfiatalítottuk a szervezetet, a vezetőségbe olyan fiatalokat választottunk, akik képesek az ügy, a kultúra érdekében dolgozni. A színjátszó csoport 1980-ban alakult újjá. A Pénzes Istvánné által vezetett csoport annak ellenére, hogy elég fiatal, fennállása óta az egyik legjobban működő együttes a járásban. — Hogy alakult meg a csoport ? — A színjátszó csoportot voltaképpen nem volt nehéz létrehozni — jegyezte meg Pénzes Istvánné. — Ugyanis Szímen egészen 1975-ig jól működő színjátszó csoport volt. Azután valamilyen oknál fogva felbomlott, a csoportot újból meg kellett szervezni. Erre a munkára én vállalkoztam, és ma is örömmel foglalkozom vele. — Milyen színdarabokkal lépnek fel? — Általában vígjátékokat, de természetesen komolyabb jellegű színműveket is bemutatunk, évente rendszerint kettőt. Első darabunk, amivel bemutatkoztunk, Vampilov szovjet szerző Búcsúzás júniusban című háromfelvonásos komédiája volt. Nagy sikere volt Tóth Ernő Furfangos szerelmesek, valamint Tóth Miklós Kutyaszorító című művének, majd ezt követően Örkény István Boriék című egyfelvonásos jelenetének. Ebben az évben Dunai Ferenctől a Nadrág című színművet tanultuk be és adták elő nagyszámú nézőközönség előtt. A darabot nemcsak helyben, hanem a környékbeli falvakban Andódon (Andovce), Kamocsán (Komoca), Besenyőn (Besenov) is bemutattuk. Sokat próbáltunk, s kitartó, rendszeres munkánknak az lett végül is az eredménye, hogy részt vet tünk a színjátszók járási versenyén, ahol elsők lettünk. — Ez kedvét szegte a csoportnak? — Nem, egyáltalán nem. Nagy lelkesedéssel készülünk az idei idényre. Egymás között gyakran beszélgetünk arról, hogy az idei évadban mit tanulunk és mutatunk be. Darabokat olvasunk, s a javaslatok alapján kiválasztjuk a legmegfelelőbbet. — Miről is lehet még beszélni? Dicséret illeti a tizenegy tagú menyecskekórust. Farkas Erzsébet érdeme, hogy létrejött és szépen tevékenykedik. A Vágparti randevú dal- és táncünnepélyen mutatkozott be először, nagy sikerrel. A színjátszó csoport és a menyecskekórus mellett megemlíthetjük a gimnazista Václavek Zita által vezetett tánccsoportot is, melyet fiatalok alkotnak. Első önálló műsorukkal helyben mutatkoztak be, és szerepeltek a nagykéri (Milanovce) dal- és táncünnepélyen. Örvendetes az is, hogy az idén létrejött a Jedlik Ányos Művelődési Klub, melyet főleg fiatalok látogatnak. Szép eredménynek számít a társadalmi munka is, amit a CSEMADOK-tagok a faluszépítési akció keretében vállalnak és megvalósítanak. Az idén például a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója tiszteletére ezerötszáz óra ledolgozását vállalták. Ebből az első félévben 800 órát a helybeli efsz-ben és ötszázat a Nemzeti Front által szervezett faluszépítési akciókban dolgoztak le. A CSEMADOK Szímes Helyi Szervezete népművelői, kulturális tevékenysége révén némi bevételhez is jut. NAGY TERÉZ Megemlékezés Jedlik Ányosról (Fotó: Laskó Jenő) Jelenet a Furfangos szerelmesek című darabból A Gsemadok életéből AMÍG NEM KÉSŐ A második világháború után még jobban felgyorsult a falunak népi, illetve paraszti jegyeiből való kivetkőződése. Már a kapitalizmus időszakában érzékelhető volt a nagyvárosok polgári kultúrájának előbb a mezővárosokra, majd a falvak lakóinak kultúrájára gyakorolt hatása. A felszabadulást követő években ez a változás még szembetűnőbb. A falusi emberek — élve a rendszer adta lehetőségekkel — szakítanak a régi hagyományokkal. Eltűntek a sárból, fából épített házak, velük együtt a hagyományos lakásberendezés. Az emberek kivetkeztek a népviseletből, mely nemcsak egy bizonyos vidékről, területről való származásukat tükrözte, hanem jelölte vallási, szociális, vagyoni, sőt még nemzetiségi hovatartozásukat is. Megszűntek az egyes — a falu lakóinak életét biztosító — népi foglalkozások, s ezekkel együtt bizonyos munkaeszközök használata is. Változásokon ment keresztül a népi táplálkozás. Lelassult a hagyományápolás. Nagyanyáink és nagyapáink szokás- és hiedelemvilágából jobbára már csak az öregek emlékezetében él valami. Eltűnt a régi lakodalmak hangulata. A hagyományos lakodalom egyegy eleme már megváltozott alakban, megváltozott funkciókkal él tovább a mai falusi lakodalomban. Eltűnnek a születés és a temetkezés körüli szokások, ugyanúgy a téli, tavaszi, nyári és őszi ünnepkör szokásai. Megváltozott a falu társadalmi élete. Megváltozott a család összetétele, a családok együttélése, s ezzel együtt a lakáskultúra is. Talán a folklór — s ennek mind szöveges, zenei, mind pedig mozgási formái — az, melynek továbbélése a falusi környezetben összehasonlítva a népi kultúra más ágazataival, még manapság is a legjobban érzékelhető. Bár a folklórban is fedezhetők fel változások, melyeket az új életforma hozott magával. Azt hiszem, senki számára sem válhat közömbössé népi kultúránk sorsa. A néprajzi gyűjtők munkája, a CSEMADOK népművészeti rendezvényei, népzenei fesztiváljai, néprajzi kiállításai, a folklór- és hagyományőrző csoportok munkássága mind abban segít, hogy minél több értéket mentsünk meg népi kultúránk emlékeiből, s hogy e népi kultúra ne csak a színpadon, hanem valós, eredeti környezetében is tovább éljen. A fiatalabb nemzedék nagy része nem tanúsít érdeklődést nagyszülei hagyományainak megőrzése iránt. Pedig múlt nélkül nem lenne jelen. Nem tudunk, nem is akarhatunk anélkül élni, hogy ne ismernénk a múltat, ne ismernénk mindazoknak az életét, akikből lettünk. Nagyszüleink elbeszéléséből, a náluk megőrzött tárgyak összegyűjtéséből megismerhetjük a múltat, s jobban értékelhetjük a jelent. Szeressük, védjük, ápoljuk ezeket az értékeket! Mentsük meg azt, ami még menthető! Amíg nem késő. Köszönet illeti a néprajzosokat, azokat az önkéntes néprajzi gyűjtőket, akik sokéves, fáradságos, áldozatkész munkával segítenek a népi kultúra megmentésében és megőrzésében. Kérem, segítsék munkájukat, hogy az elkövetkező nemzedékek is részesüljenek mindabból, ami elődeink számára az életet jelentette. Kaprálikné Kovács Zsuzsanna 7