A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-08 / 6. szám
Gömör tájegységére is érvényes volt valamikor az a vallási tilalom, amely nagyböjtben — farsang végétől húsvétig — szigorúan tiltott mindennemű táncot, bálok, mulatságok rendezését, lakodalmakat, családi mulatozásokat stb. A népi találékonyság azonban talált kibúvót. A tilalom, a dalolásra, nótázásra nem vonatkozott, így vasárnap és ünnepnap, illetve a falu megszokott összejöveteli napjain (kedden, csütörtökön) az egy utcába vagy falurészbe tartozó lányok „bandába" verődtek és hangos énekléssel, játékkal, táncolással tették hangulatosabbá a napot. Gyakori megnyilvánulási formája volt ezeknek az énekes-dalos találkozásoknak a böjti és vasárnapi vonulós-kapuzó leányjáték. A lányok (ritkán a menyecskék is) a falu megszokott helyén gyűltek össze. Vasárnap a délutáni litánia után általában a templomkertből indultak, más napokon a megszokott gyülekezési helyükről. Gyülekezéskor ott helyben énekeltek. Kart karba fűzve összefogództak, körbeálltak és az éneklés alatt jobbra-balra lépegettek. Egy vagy kétlépéses csárdás lépést jártak. Majd sorláncot alkottak és kígyózva, kapuzva énekelve vonultak végig a falun. A vonulásnál a „lépő", a „futó", és a „haladó-szökdellő" lépéseket alkalmazták. Vonulás közben a falu egy-egy kiszélesedett közében, két utca találkozásában, nagyobb porta előtti téren, stb. megálltak, és ott helyben játszottak vagy körben táncoltak. Az ilyenkor alkalmazott játékok nagy része ma már csak a gyermekjátékok között ismert. Ilyenek voltak például a „Tüzet vittem ...", a „Kinn a farkas, benn a bárány ...", az „Üsd a harmadikat ...", stb. körben játszható, mozgással, futással, kisebb páros vagy csoportos táncolással kapcsolható játékok. A helyben játszást rendszerint egy rövid karikázó tánccal fejezték tánccal fejezték be és folytatták a vonulást, vagy kisebb csoportokra szétosztódva hazamentek. A haladás és táncolás közben énekelt dalok teljesen kötetlenek voltak. Mindent énekeltek, ami eszükbe jutott. Természetesen a haladás ritmusának megfelelőket választottak, olyanokat, amelyekre lépni, futni, forogni és táncolni lehetett. Az alkalmazott balladákat és betyárdalokat is csárdásritmusban énekelték. Sajátosan gömöri palóc jelenség az, hogy a balladákra és betyárnótákra is szívesen táncolnak. Ezekkel a vonulós, játékos leánytáncokkal a medvesalji Hidegkúton (Studená) és Gömöralmágyban (Gern. Jablonec) találkoztunk. Másik sajátosan érdekes sor- és kapuzótánc a Murányvölgyi Licén (Licince) került elő. Itt a sor- és kapuzó hújósjáték rendszertelen váltogatásával haladtak előre. A rendszertelen azt jelenti, hogy játék és haladás közben nincs pontosan és szigorúan meghatározva a két haladási elem cserélgetése. A lányok, asszonyok a falu végén „bandába" gyűlve „sorolóval" indultak. Az „Az én ludan elveszett, én azt keresni megyek ..." című dalt énekelve libasorban, kacskaringózva, cikcakkban haladtak az úton. A dal ismétlésénél, esetleg új szövegnél az elől haladók közül ketten összeállva kaput tartottak, ami alatt a többiek átbújtak, miközben a haladás tempója nem csökkent. Majd egy bizonyos távolság megtétele után az első kettő újból kaput tartott. Van olyan változat is, hogy a kapu alatt átbújók, ahogy elől kiértek, azonnal kaput alkottak, így végül mindenki kaputartó lett. Ilyenkor a kaput tartók helyben táncoltak: cifrát, egy- és kétlépéses csárdást, szökdellő és ugró motívumokat jártak. A kapusor kétféleképpen vált újra sorrá: a) a hátsó kaputartók átbújva a kapusor alatt elől újból sorrá formálódtak, b) a dallam végén a lábukat maguk alá rántva magasan felugrottak, ugrás utáni lépéssel sorba formálódva haladtak előre. Van olyan változat is, hogy az elől kaput tartó pár hátrafelé haladva átbújik a kapusor alatt, mialatt a kapusor előre halad. Természetesen az a pár, amely előreért a kapusor alatt azonnal bújni kezd hátra, a kapusor alatt átbúvók pedig kaput tartva indulnak előre, így ez folyamatos bújócskajáték. A játékot megunva valamelyik pár, amikor előre ért, a sor élére áll, a többi pedig követi őket, és folytatják az előre haladást. A dalnak sok verse van, ha kifogynak a versekből újra elölről kezdik a dalt. Kőrösön találkoztunk a női táncos-dalos játékok egy további szép ügyességi típusával, a „rátócskával" (rátózás). Nők, idősek, fiatalok vegyesen — egy nagy körben álltak, közismert dalokat énekeltek, miközben rátókat — tejesköcsögöket — dobáltak egymásnak. Egy ügyességi játék volt. Különös figyelmet igényelt, mert a rátót, az agyagedényt csak egyszer lehetett leejteni. Körív mentén dobálták a rátókat, de néha keresztirányban is. Amikor megunták a rátós játékot, az edényeket a földre helyezték és körben maradva táncoltak, karéjoztak egyet. Amikor találkoztunk a táncos játékkal, a földrehelyezett rátónak már nem volt funkciója, lehet, hogy korábban a táncos résznél is szereppel bírt. TAKÁCS ANDRÁS Fotó: Karsay Sándor 9 Sör Étíműok 9 GÖMÖR Szlovákiai magyar néptáncok