A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-17 / 20. szám

A Csemadok életéből Új Szőttes új műsor A CSEMADOK Központi Bizottságának Szőttes Népművészeti Csoportja 1985. április 13-án a bratislavai Új Színpadon mutatta be új műsorát. A színház zsúfo­lásig megtelt, sőt pótszékeket is be kel­lett állítani. (Mindjárt itt megjegyzem, hogy a Szőttes háza táján úgy hírük: a bemutatót ősszel megismétlik.) Új Szőttes mutatkozott be, új műsorral. Az idősebbek közül — a folyamatosság biztosítására — alig maradtak páran. De megmaradt a Szőttes szelleme, a tiszta népi kultúra iránti tisztelete, a hazai, a magyar és egyáltalán a néptáncművé­szet hagyománya iránti szeretet, a nem­zettel, a nemzetiséggel, a szocialista kul­túrával szembeni magas fokú elkötele­zettség. Új embereket, új arcokat láttunk a színpadon. Új neveket — alkotókét, elő­adókét — olvastunk a műsorlapon, de kisugárzásában mégis a mi kedves, sze­retett, a tiszta népművészet tolmácsolá­sában elévülhetetlen érdemekkel rendel­kező Szőttesünk hatott ránk, vitt magá­val a nép gazdag kincsestárába újból megmerítkezni, újból felfrissülni. És ez jó, mert időről időre ez is szükséges. Műsorában a bemutató szűkebb pátri­ánk néptánc-, dal- és zenei hagyománya­ira épült, de helyet kapott benne az egész Kárpát-medence. Mátyusföld, Zoboralja, Medvesalja, a Szilicei fennsík, Bodrog­köz, Zemplén, Kalotaszeg, Mezőség, Ka­locsa vidéke, Dunántúl — ezek a tájegy­ségek jelentek meg a színpadon. Önma­gában mind egy-egy jellegzetes táj, így együtt azonban egy nagyon gazdag színskála. Olyan pompás, mint a sok-sok mezei virágból kötött gazdag csokor: egyedenként is elgyönyörködtető, csokor­ba kötve pedig káprázatos. Fenséges volt a Szőttes bemutató elő­adása is. Újat hozott a műsorszerkesztésben. Annak ellenére, hogy szerkezeti felépíté­sében nem tért el a már megszokott műsorok hagyományától, mégis újított az egyes számok egymásba kapcsolásában, ahogyan azokat egymásba szőtte. Megerősödött az együttes a népi ha­gyományok tisztaságának tiszteletében: szépen, tájhűen és tisztán muzsikálta, táncolta, énekelte a néprajzi tájegységek „nyelvezetétEz nem mesterkélt után­zás volt — a közösségben élés érzetét adta. Jelentősen javult a zenekari kíséret A Szőttes több próbálkozása után úgy érez­ni, most találta meg az igazi zenei meg­oldást. A Varsányi László vezette öttagú zenekar szerves része az együttesnek. Hangzásában, a zenekar hozzáállásá­ban, a tánckíséret zenei feldolgozásában a zene azonos a tánccal, a koreográfus színpadi elképzelésével. A tánc és a zene összenőtt, egymást kisegítve, egymást kölcsönösen kiegészítve emeli a mű érté­két. Ez pedig a hagyománytisztelet és az alkotófelfogás egységét is jelenti. Végre a színpadi viselet megoldása is a legjobb úton halad, ami az együttes leg­kritikusabb pontja volt fennállása óta. Hol a pénz hiányzott, hol a megfelelő tervező-kivitelező szakember, hol pedig az igény. Most — úgy látszik — mind együtt volt. Az igény, a tervezés megfele­lő kivitelezőre talált. A somorjai varroda felnőtt a feladathoz, ezt bizonyította már tavaly a Csalló együttes részére varrott ruhákkal is, és most a Szőttes esetében újból ezt tette. A híres koloni nótafa, a Süttő család leszármazottja, Szládecsek Jarka — e bemutató alkalmával kissé fátyolos hangja ellenére is — értékes gyöngysze­me a Szőttesnek. Nagyszülei a koloni Süttő-család, 1951 végén Ág Tiborral náluk jártukkor sok-sok eldalolt nóta után, már az éjjeli órákban, azzal bú­csúztak tőlünk: „Legények, ezeket a nó­tákat az alakuló csehszlovákiai magyar művészegyüttesnek ajándékozzuk." Ajándékuk tetőzéseként unokájuk is ter­jesztőjévé vált a daloknak. Szülei, nagy­szülei dalait a századok csiszolta tiszta­sággal, falujuk gyönyörű viseletébe öltöz­ve, magas drámai fokon énekelte. Dicsérni kell a táncosokat, az est sike­rének fő kovácsolóit is. A korban, tánc­ban vezető Brandt Ferencet, a fiatal te­hetséges Mészáros Gábort, Fekete Hanát és mindenkit, aki akár csak egy vagy több táncban lépett is fel, mert mindany­­nyian szinte önmagukat felülmúló tán­coltak. Bízunk benne, hogy míg a Varga Ervin vezette alkotó és vezető gárda áll az együttes élén, és Reicher Gellért lesz a minden szervezési munkát magára válla­ló titkár, még sok művészi élményben gazdag fellépéssel ajándékoz meg ben­nünket a Szőttes. A koreográfiákat Varga Ervin és Varga Zoltán, a zenét a Varsányi házaspár — Ildikó és László —, a kosztümterveket pedig Méry Margit és Lőrincz Beáta készítették. Hangmérnök és a színpad­­technika vezetője Karsay Sándor, kosz­tüm- és kelléktárosok Nagy Ilona és Béres Mária voltak. Mindannyiuk közös összefogásának volt az eredménye az értékes műsor, a színvonalas előadás. TAKÁCS ANDRÁS : Kármán­napok Az idén is megrendezték a Kármán József Irodalmi és Kulturális Napokat Losoncon (Lučenec). Ez alkalommal a Losonci M­B kulturális osztálya védnöksége alatt a CSE­MADOK helyi szervezetének támogatásával, köztársaságunk felszabadulásának 40. év­fordulója jegyében. A Kármán-napok műsora gazdag és válto­zatos volt. A CSEMADOK KB által szervezett klubvezetők országos szemináriumával vette kezdetét március 2-án, ugyanaznap este pedig a vab dísztermében Patakiné Kerner Edit salgótarjáni előadó-művésznő Lidérc­­fény című előadói estjére került sor. Március 3-án Kármán József szülőházát, emlékművét és sírhelyét koszorúzták meg a résztvevők. Március 4-én este 18.30 órakor a művelő­dési ház színháztermében az ünnepi meg­nyitón Princ Sándor, a CSEMADOK JB titká­ra Kármán Józsefről tartott előadást. A meg­emlékezést követő műsorban a losonci járás mindazon énekesei, zenészei és versmondói felléptek, akik az országos versenyeken sike­resen szerepeltek, valamint Szvorák Katalin, a Népművészet Ifjú Mestere, népdalénekes. A közönség zsúfolásig megtöltötte a szín­háztermet, s nagy szeretettel üdvözölte váro­sa szülöttét, Szvorák Katit. Fellépett a füleki származású Varsányi Marika, a Magyar Terü­leti Színház színművésze is és Kerekesné Csaba Blanka, Molnárné Szekeres Zsuzsa.

Next