A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-03 / 1. szám

ÜNNEPELTÜNK 1986. december 5-én emlékeztünk meg lapunk első számú megjelenésének 30. év­fordulójáról. A Hét elindítói 30 évvel ezelőtt azt írták a „beköszöntő"-ben, hogy hétről hétre tájékoztatni fogjuk olvasóinkat köztár­saságunk és a világ fontos művelődési ese­ményeiről, hogy szólunk a magunk dolgairól, és a kultúra, a művészet, az irodalom terüle­tén végzett munkánkkal segíteni próbálunk meglévő hibáink kiküszöbölésében, és elért eredményeink megszilárdításában. Sidó Zoltán, a Csemadok KB elnöke ünne­pi beszédében mérlegelte, mennyire sikerült a lapnak teljesítenie azt a küldetést, amelyet 30 évvel ezelőtt magára vállalt. A szerény kezdetek után a lap fejlődött és országos jellegű képes hetilappá alakult. Tevékenysé­ge nem korlátozódik csupán a dél-szlovákiai tájakra, hanem kiterjed az egész ország terü­letére. Természetesen, a fő hangsúlyt a múlt­ban és ma is azokra a kérdésekre helyezi, amelyek a csehszlovákiai magyar dolgozók életét a legerősebben befolyásolják. A párt határozataival összhangban indulása óta se­gíti a szocialista építőmunkát, népszerűsíti a munkában élen járó dolgozókat. Ezt a tényt emelte ki üdvözlő levelében Ján Škoda elv­társ, az SZLKP KB propaganda- és agitációs osztályának vezetője is. Ezekhez a gondola­tokhoz csatlakozott Július Hanus elvtárs, a szlovák kormány első elnökhelyettese, aki kiemelte a Hét hozzájárulását a nemzetiségi politika lenini elveinek megvalósításában. A Hét indítása óta nagy figyelmet fordít a magyar nemzetiségi élet alakulására, főként a magyar dolgozók kulturális fejlődésére, a proletár nemzetköziség és a szocialista ha­­zafiság szellemében. Kiss József elvtárs, az SZLKP KB tagja, az Új Szó főszerkesztője nemcsak jókívánságait fejezte ki a jubileum alkalmából, hanem nagyra értékelte a Hét munkásságát, főleg azt, hogy az elkötelezett publicisztika sajátos eszközeivel eszmei és szakmai szempontból egyre hatékonyabban járul hozzá a CSKP politikájának valóra váltásához, a csehszlová­kiai magyar dolgozók körében végzett szoci­alista tudatformáláshoz. Mindannyian tudjuk, hogy korunkban tár­sadalmi fejlődésünk gyorsításának stratégi­ája fokozott követelményeket támaszt a tájé­koztatás eszközeivel szemben. Politikai és szakmai szempontból elmélyültebben és vonzóbban kell részt vállalnunk az emberfor­málásban, minőségi előrelépést követelő programunk megvalósításából. A Szövetségi és a Szlovák Sajtóhivatal egybehangzóan hangsúlyozták, hogy a lap szerves része a csehszlovákiai sajtórendszernek és pótolha­tatlan szerepet tölt be ebben a rendszerben. Igen sok szép őszinte és buzdító szó hangzott el ezen az ünnepségen. Szeretnénk megköszönni testvérlapjaink szerkesztőségi kollektíváinak, munkatársainknak, barátaink­nak, akik élőszóval vagy levéllel fordultak hozzánk. A szeretet és megbecsülés még elkötelezettebb, jobb munkára kötelez min­ket. Szeretnénk a jövőben a lapot levelező­inkkel, olvasóinkkal együtt készíteni, hogy a közölt anyagok megnyerjék olvasóink tetszé­sét és hogy ennek nyomán elősegítsék a pozitív állampolgári kezdeményezést. Ülést tartott december 15-én Bratislavában a Szlovák Nemzeti Fron Központi Bizottsága. A tanácskozás napirendjén azok a feladatok szerepel­tek, amelyek a Szlovák Nemzeti Front szerveire és szervezeteire a CSKP XVII. és az SZLKP legutóbbi kongresszusán elfogadott határozatok lebon­tása és végrehajtása terén hárulnak. Képünkön a résztvevők Dániel Futernek, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága alelnökének beszé­de közben. VISSZAPI­LAETO DECEMBER '86 KEDD kilátogatáson tartózkodott a Szovjetunióban. Véleménycserét folytattak a jelenlegi nemzetközi­­ó helyzet kulcsproblémáiról és a kétoldalú kapcsolatok egyes kér­déseiről. Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere Moszkvában fogadta Abbasz Szattart, a pakisztáni külügymi­niszter első helyettesét, aki mánt ülést tartott Bratislavában Szlo­vákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. A tanácsko­záson az SZLKP KB tagjain kívül részt vettek az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága-Libanonban csütörtökre virradó éjszaka megsértették a táborok háborújában meghirdetett legú­jabb tűzszünetet is. Lövöldözések voltak Bejrútban a Burdzs Balazs-Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter megkezdte hiva­talos baráti látogatását a Kínai Népköztársaságban. Bohuslav Ch­oupek kínai látogatása során Az Egyesült Államok a nevadai lőtéren újabb kísérleti atomrob­bantást hajtott végre, melynek erőssége hozzávetőleg 150 kilo­­tonna. Ez volt a 24. amerikai A görög fővárosban megkezdő­dött az öt kontinens békeszerve­zeteinek konferenciája a békéről és a leszerelésről. Hazánk kül­döttségét Josef Krejčí, a Cseh­ Hanoiban a Vietnami Kommunis­ta Párt VI. kongresszusán 1129 küldött vett részt az 1,9 millió párttag és tagjelölt képviseleté­ben. A kongresszuson 35 külföldi­nak vezetőségi tagjai, az SZLKP KB osztályvezetői, a Szlovák Nemzeti­ Tanács alelnökei, a szlo­vák kormány miniszterelnök-he­lyettesei és miniszterei, valamint más vendégek, na és Šatila palesztin menekült­­táborokban. A legutóbbi jelenté­sek szerint 20 ember vesztette életét és sokan megsebesültek. tárgyalt a kínai külügyminiszter­rel és más politikusokkal, elláto­gatott a Sensi tartományba és Sanghajba, Kína legnagyobb vá­rosába. atomrobbantás azóta, hogy a Szovjetunió tavaly augusztus 6-án elrendelte egyoldalú mora­tóriumát az összes nukleáris kí­sérletre. szlovák Békebizottság alelnöke vezeti. A megnyitón beszédet mondott Papandreu kormányfő is, küldöttség is jelen volt. A cseh­szlovák pártküldöttséget Josef Kempný, a CSKP KB Elnökségé­nek tagja, a CSNT elnöke vezette. SZERDA 10 CSÜTÖRTÖK 11 PÉNTEK 12 SZOMBAT 13 VASÁRNAP 14 HÉTFŐ 15 HÉTVÉGI LEVÉL Gyakran felpanaszoljuk magunknak, másoknak, hogy az ünnepek veszítettek fényükből, már régen nem az igaziak, ahogy gyermek- vagy kamaszkorunkból emlékezünk rájuk. És össze­függésbe hozzuk az ún. civilizációs ártalmakkal, amelyek közé sorolják már a televíziót is. Az elmagányosodásnak vagyunk szemtanúi éppen akkor, amikor a közösségi életforma megannyi előnyével élhetnénk, mondják egyesek, és nem is kevesen. Nemzetiségi vonatkozása is van a dolognak, egyik ilyen író írta le fájdalmasan, búsan nem is olyan régen, hogy az ő szülőfalujában már nem járnak össze az emberek, csupán halottak nap­ján, a kivilágított fejfák és sirkantok között ismergetik egymást, mert ott még összejönnek, találkoznak, szép számban, tömegesen, de egyébként, a többi ünnepnapon már nem adják egymás kezébe a kilincset, megszűnt az ajtónyi­­togató szomszédolás, rokoni vagy tisztelgő láto­gatás, soha azelőtt nem tapasztalt divatja lett az én házam az én váram életformának. Az emberek esténként, vagy a soros ünnepna­pon nem a szomszédok udvarára, házára, vagy magukra a szomszédokra kiváncsiak, és ha mégis megkívánják a csendes, mindent számba vevő ablakba könyöklést, akkor szinte minden egyes esetben a tévé-képernyő ablakát kívánják maguknak, amely őket az ünnepnapokon a meg­szokott hétköznapitól elviszi a szédítően csábító messzeségekbe. Ünnepeinknek, ünnepléseinknek azonban még mindig van tömegességet biztosító formá­ja. Ezek közé tartoznak az évfordulós ünnepeink. Lehetnek ezek születésnapi és munkahelyi jelle­gűek, fontosságukat tekintve most is az érdeklő­dés középpontjában állnak. Napjainkban éppen a munkahelyi évfordulós ünnepek a leglátványo­sabbak és legmozgalmasabbak. Ezt tapasztal­tam a minap Rátkán, szülőfalumban, ahol az állami gazdaság fennállásának huszonötödik év­fordulóját ünnepelte. A nem mindennapi esemény büszke részesei lettek, akik a sikeres előrehaladás megalapozói voltak, valamint a kitüntetésre, elismerésre és jutalomra érdemesek, akik másokat is nagyobb teljesítményekre ösztönöznek, a magyar és a szlovák tagozatos általános iskola tanulói, akik a gazdaságot köszöntő műsorukkal belopták ma­gukat a majdnem 400 jelenlevő szívébe, a már széltében-hosszában ismert Rimavan néptánc­együttes, amely szép programjával igazi han­­gulatcsinálónak bizonyult. Én persze most az ünneplésnek nem arra a részére gondolok, amely a jelenlevőket szóno­kokra és hallgatóságra osztja, hanem arra, amely a közös ebéddel kezdődött és a közös vacsorá­val folytatódott, egyre összemelegedettebb han­gulatban, a közös dalolást és a táncot is beleért­ve. Az ilyen ünneplés önkéntelenül is rádöbbenti az embereket, hogy immár negyed százada együvé tartoznak, egy családot alkotnak, és hogy csak a közös erőfeszítések vezethetnek sikerekhez. Az ilyen alkalmakkor derül ki, hogy az állami gazdaságnak nemcsak jó dolgozói, de kiváló hangú énekesei is vannak. Igaz, hogy a régi ünneplési formák veszítettek fényükből, de az is igaz, hogy a munkahelyi, évfordulós ünnepségek lettek színesebbek, tartalmasabbak, egy-egy nagy munkaközösséget érintők. És az ünneplés­nek ez a formája a megkapóbb! A bátkai példa legalábbis ezt bizonyította ...

Next