A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-06-05 / 23. szám

ELETEBŐL Amatőr táncművészetünk helye és problémái A Csemadok XIII. Országos Közgyűlése — 1982 — óta eltelt választási időszakban központi (országos) versenyekben részt vevő magyar nemzetiségi felnőtt és gyermek népi tánccsoportok műsorai bebizonyították, hogy: 1. A csehszlovákiai magyar néptáncmoz­galom meghatározó tartalommal és jelleggel kapcsolódik a hazai magyar népi tánc-, zene-, viselet-, dal-, játék- és szokáshagyo­mányhoz. Ez a tény egy hosszú fejlődési folyamat eredménye, mely az 1970-es évek második felére ért be és stabilizálódott. A fejlődést felgyorsító tényezők közül kiemel­kedő szereppel bírt a Csemadok KB Szőttes Népművészeti Csoportjának példamutatása. Az együttes 1969-ben alakult. Munkájának megerősödésével a hetvenes évek elején vette kezdetét a magyar nemzetiségi nép­­tánckultúra megújhodása. És nagy jelentősé­ge volt e téren a Csemadok következetes szervezői és irányítói tevékenységének is (ez teremtette meg a Szőttes működésének fel­tételeit), amely elsősorban az évente meg­rendezett országos népművészeti fesztivál műsorpolitikájában és a tánccsoportok ré­szére meghirdetett versenyek céljának a meghatározásában csúcsosodott ki. A nép­táncművészet megújhodásában világelső­séggel bíró magyarországi példát sikerült úgy áttáplálni alkotó vezetőink munkájába, hogy az csehszlovákiai viszonylatban is von­zóerővel hatott. Nemzetiségi együtteseink valóban a híd szerepét vállalták. Ez visszatükröződött abban is, hogy alko­tóink újból visszatértek a színpadi néptánc­alkotáshoz szükséges eredeti alapanyag, a népi hagyománykultúra alaposabb megis­meréséhez, elsajátításához. A hagyomány és a táncnyelv tisztaságát alkotásmeghatározó erővé emelték. A kompozíció születését megelőzte a tájegység, az adott faluközös­ség tánc-, dal-, zene-, stb. hagyománykin­csének alapos tanulmányozása, a jellegze­tességek, a belső törvényszerűségek, a szer­kezeti felépítés minél tökéletesebb elsajátí­tása. Ebben az időszakban erősödött meg a néptánc alaposabb elsajátítását, s vele együtt a néplélek a nemzetiségi hovatartozá­si tudat elmélyítését szolgáló táncházmoz­galom. Ezeken a rendezvényeken nem a mások művelése, szórakoztatása az elsődle­ges, hanem az önművelés. A hagyományos népi tánc, dal s zent, tökéletesebb elsajátítá­sa, birtokba vétele, olyannyira, hogy sajá­tomként élhessek vele, egyéniségem kifeje­zőjévé válhasson. E területen a komáromi Hajósnak és akkori vezetőjének Katona Ist­vánnak elévülhetetlen az érdeme. Kezdemé­nyezésükhöz és kitartó munkájukhoz zárkó­zott fel azután az ekeli Tátika, a kassai Új Nemzedék, a Dunaszerdahelyi Városi Műve­­­­lődési Ház, a Szőttes, stb. A Csemadok is pártját fogta e kezdemé­nyezésnek és először az országos, majd később járási népművészeti rendezvényei műsorába iktatta a táncházat is. A tárgyalt időszakban az országos népművészeti fesz­tiválon a kulturális ünnepélyen rendszeresen helyet kap a táncház, de szerves részévé vált a Jókai Napoknak, a nyári művelődési tábo­roknak és a Duna Menti Tavasz gyermekei is szívesen élnek vele. Sőt gyakorta már egy­­egy néptánccsoport színpadi fellépését néző közönség is az előadás befejezése után el­várja a táncházi szórakozást. A Szőttes '86-os olaszországi vendégszereplése alkal­mából még az olasz közönség is szívesen táncolt, szórakozott a Szőttes táncházában. A jelenlegi helyzet: ifjúságunk táncked­velő része elfogadta a táncház gondolatát. Szívesen tanulja, táncolja népi nemzeti tán­cainkat. Viszont a táncházmozgalom na­gyobb elterjedésének akadálya a megfelelő táncházi zenekarok hiánya. E területen még nagyon sok a tennivaló, és nem másokra, reánk vár a feladat: a zeneiskolákra, a járási népművelési központokra, az élvonalba tar­tozó táncegyüttesekre, a két vezető tánce­gyüttesünkre az Ifjú Szívekre és a Szőttesre, és nem utolsósorban az együtteseket fenn­tartó szervekre, művelődési otthonokra, szö­vetkezeti és üzemi klubokra, állami népmű­velési intézményekre és természetesen a Csemadok helyi szervezeteire. A táncházmozgalom indulásakor szerzett előnyüket nem szeretnék elveszteni a komá­romiak sem. Évente két alkalommal — ta­vasszal és ősszel — területi táncháztalálko­zót szerveznek. Ilyenkor egy-két jó nevű együttest hívnak vendégül, amelyek a Hajós­sal együtt gondoskodnak a találkozó műso­ráról. A színpadi előadások rövidek, 20—30 percesek, egy-egy tájegység táncanyagát bemutatók és ezt folytatják a közös táncolá­sok, az adott tájegység eredeti táncainak a megtanulása, és természetesen a dalok elsa­játítása. Alkalmanként szlovák együttes is vendége a találkozónak és ők is nagyon jól érzik magukat. Két éve a bratislavai Dimitro­­vec együttes volt a vendég. Este tíz óra felé a vezetők unszolására már hazaindultak, majd úgy húsz perc múlva újra megjelentek, hogy ők bizony — mármint a tagság — visszafordították a buszt és jöttek tovább közösen táncolni, szórakozni. Most március közepén a Csalló és a jókai hagyományőrzők voltak a vendégek, meg az a harminc kore­ográfus-csoportvezető, akiket a Csemadok KB hívott össze ebből az alkalomból szakmai megbeszélésre és tapasztalatcserére. TAKÁCS ANDRÁS T­ettre elnök A Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban Ipoly­­nyéken (Vinica) működik a legnagyobb tag­létszámú és az egyik legtevékenyebb Cse­­madok-alapszervezet. Lassan tíz éve már, hogy Gyurász Gábor vette kezébe a hetvenes évek kezdetétől néhány évig hullámvölgyben levő szervezet gyeplőjét. Találkozásunkkor először arra voltam kíváncsi, miként sikerült kijutniuk a hullámvölgyből. — A megújított vezetőség bizalmát és támogatását élvezve fogtam hozzá szerveze­tünk tevékenységének fellendítéséhez. Kor­­csog László pedagógus kezdeményezésére éppen betanulás alatt állt a Nyéki fonó c. folklórösszeállítás. A műsor sikere és kedve­ző visszhangja jó ösztönzés volt a további munkához. Két évre rá a Lakodalmas tánc c. összeállításunkkal arattunk nagy sikert. Egé­szen a Tavaszi szél!.. népdalverseny orszá­gos döntőjéig jutottunk el vele. Később a Nyéki tollfosztót mutattuk be. Közben a színjátszók is kedvet kaptak a munkához. Juhász Béla és Mics Károly rendezők érde­­­me, hogy az elmúlt 10 év alatt hét színdara­bot mutatott be szervezetünk színjátszó cso­portja. Legújabban az 1984-ben alakult Honi Népi Táncegyüttesünk a helyi kulturális központ és a Béke Eist támogatását élvezve­­ szerzett gyakori és sikeres fellépéseivel jó nevet szervezetünknek — mondta Gyurász Gábor. — Ahogy hallottam, az elmúlt esztendő­ben is sokrétű munkát végeztetek. Mit tar­tasz szükségesnek ebből elmondani? — A CSKP megalakulása 65. évfordulója tiszteletére meghirdetett országos vetélkedő járási fordulójának szervezetünk volt a házi­gazdája. Két csapattal neveztünk be a ver­senybe. A Benyovics-nővérek a második he­lyen végeztek. A járási versmondó versenyen a szervezetünket képviselő Oroszlány Mária az első lett a felnőttek kategóriájában. Nagy sikert aratott a Telefarsang c. esztrádműso­­runk, amelyben a könnyűzene, a vers és a vidám jelenetek mellett a Pásztorpihenő c. folklórműsor, a vegyes énekkar és a Hont Táncegyüttes műsora is helyet kapott. A Népművelési Intézet által a CSKP megalaku­lása 65. évfordulója tiszteletére meghirde­tett országos verseny járási fordulójában nagy sikert ért el irodalmi színpadunk Hiszek az emberben c. összeállításával. Azonkívül, hogy a kisszínpad az első helyet szerezte meg, Juhász Béla rendező a legjobb rende­zői díjat, Balík Judit pedig a legjobb előadói díjat kapta. — Külön szeretnék szólni a Bojtos János­­né vezetésével kitartóan dolgozó népi tánce­gyüttesünkről, amely tavaly 14 alkalommal lépett közönség elé. — További terveitek? — Távlati tervként tűztük magunk elé a 400-as taglétszám elérését. Idei terveink között szerepel vegyes énekkarunk színvona­lának további javítása. Folyamatban van a falumúzeum céljára kiszemelt tipikus, régi parasztház felújítása. Az összegyűjtött nép­rajzi tárgyak egy részét ebben az évben már kiállítjuk. Ebbéli ügyünket a helyi eisz is támogatja. Gyurász Gábor 1980-tól egészen a mos­tani járási konferenciáig a Csemadok JEKB elnöki tisztségét töltötte be, és idén jelölték a Csemadok KB tagjának. Szülőfalujában a pártalapszervezetben a pártcsoport vezető­je, a hnb képviselője, tevékeny tagja a sport­­egyesületnek és a CSSZBSZ-nek is. Munka­helye helyben van. A Benzinol nemzeti válla­lat ipolynyéki üzemanyagtöltő állomásának a vezetője. Kép és szöveg: Bodzsár Gyula Gyurász Gábor 7 • Csehszlovákia felszabadításának és a fa­sizmus feletti győzelemnek a 42. évfordulója alkalmából a Nemzeti Front, a Csemadok és SZISZ Kassai (Košice) Városi Bizottsága, va­lamint a Városi Nemzeti Bizottság kulturális osztálya május 9-én a Kelet-szlovákiai Vas­mű művelődési házában megrendezte a csehszlovákiai magyar nemzetiségű dolgo­zók kulturális ünnepségét. A tartalmas és sokrétű műsor keretében öntevékeny művé­szeti együttesek és hivatásos művészek lép­tek fel. • A Csemadok tagjai 7 akció keretében és más formában a társadalmi munkaórák ezre­inek a ledolgozásával segítik elő, hogy a Nemzeti Front választási programja megva­lósuljon. Tavaly például összesen 261 459 munkaórát dolgoztak le, 14 941 órával töb­bet, mint az előző évben. A legjobb ered­ményt ezen a területen a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) és a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban dolgozó alapszervezetek tagjai tud­hatják magukénak. Itt a tagok személyenként átlag 8, illetve 6 társadalmi munkaórát dol­goztak le. Az országos átlag tagonként 2,92 munkaóra. • Jól szerepeltek a Csemadok énekkarai Kassán (Košice) a kelet-szlovákiai magyar énekkarok részére a kerületi művelődési köz­pont által a Művészetek Házában rendezett versenyen. A Csemadok Pelsőci (Plešivec) Alapszervezetének Samu Katalin vezényelte női kara aranykoszorút, a Csemadok Szepsi (Moldava nad Bodvou) Alapszervezetének és a Bodolói (Budulov) Egységes Földműves­­szövetkezet Stefánné Király Olga vezényelte egyesített vegyeskara ezüstkoszorút, a Cse­madok Rozsnyói (Rožňava) Alapszervezeté­nek Máté Dénes vezényelte Munkásdalárdá­ja bronzkoszorús minősítést kapott. • Szepsi Csombor Márton, aki 1595-ben Szepsiben (Moldava nad Bodvou) született és viszonylag fiatalon, 32 éves korában már meghalt, a polgári késő humanista irodalom egyik legérdekesebb és legszínesebb alakja volt. Euripica varietas (A változatos Európa) címmel ő írta az első magyar útleírást. Az Udvari­skola című 1623-ban Bártfán megje­lent erkölcsi-filozófiai jellegű munkája az ember erkölcsi magatartására vonatkozó in­telmeket tartalmaz. Néhol kissé érzelmes, másutt humoros, csevegő jellegű stílusa ré­vén azon írók egyike, akik a mai olvasók számára is élvezetes olvasmányt nyújtanak. Szemléletmódja kortársai közül egyedül Szenes Molnár Albertéhoz hasonlítható. Szepsi Csombor Márton műveit ma már viszonylag kevesen ismerik és talán még kevesebben olvassák. Az utókor azonban számontartja és ápolja emlékét. Szülőváro­sában a Csemadok alapszervezete 1979 óta például évente megrendezi a Szepsi Csom­bor Márton Napokat. Az ez idén május 8-án, 9-én és 10-én megtartott kulturális ese­ménysorozat keretében Szepsi történetét bemutató kiállítást, irodalmi estet, színházi és ismeretterjesztő előadásokat, író-olvasó találkozót és árusítással egybekötött könyv­kiállítást rendeztek.

Next