A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-09-18 / 38. szám
ÉLETÉBŐL nemcsak a már említett énekkar ápolja. A városi művelődési központ mellett két felnőtt énekkar — a már említett Kodály Zoltán énekkar és az 1973-ban alakult Zora — és két gyermekénekkar — az alapiskola és a gimnázium énekkara — működik. A városi művelődési központ módszertani irányítását, anyagi támogatását élvezi még hat zenekar, köztük a pionírok fúvós zenekara, valamint három népművészeti csoport. A felszabadulás után alakult, a művelődés, a szocialista kultúra terjesztését szolgáló intézmények közül szükséges megemlítenünk a járási könyvtárat és a Járási Honismereti Múzeumot. A járási könyvtár bizonyos hagyományokkal rendelkezik. A könyvtár megalakítására már az első köztársaság idején is történtek kísérletek, fejlődésnek azonban csak a felszabadulás után indult. Jelenleg a könyvtár szép, modern helyiségekkel rendelkezik, könyvállománya meghaladja a hatvanötezer kötetet, az állandó könyvkölcsönzők száma ötezer, akik évente százharmincezer kötetet kölcsönöznek ki. A neogótikus Esterházy-kastély 1969 szeptemberétől új küldetést teljesít. A kastélyban kapott helyet a Járási Honismereti Múzeum. A kastély renoválás alatt áll, de a múzeum munkatársai az elmúlt 15—16 évben értékes munkát végeztek: összegyűjtötték a közelmúlt mezőgazdasági szerszámait, feltérképezték a népi kultúra maradványait, s a haladó mozgalmi hagyományokból egy állandó tárlatot szerveztek. POKKAI LÁSZLÓ TÍZ ÉVE AZ ÉLVONALBAN — Hogyan alakítsunk tánccsoportot? Tíz év távlatából a recept emigyen hangzik. Végy hozzá — egy városszerte tisztelt és szeretett Csemadok alapszervezeti elnököt — Kósa Zoltánnét —, a kedves Margit nénit és az őt mindenben támogató férjét, Zoli bácsit, akiknek hívó szavára összegyűlik a város fiatalsága; — egy lelkes szervezőt — Presinszky Lajost —, aki szintén családostól kapcsolódik bele a munkába. Ha a szükség úgy hozza szakembert győz meg az együttműködés fontosságáról, csizmát rendel Prágában; szoknya plisszírozást végeztet Brnóban, vagy a csoport anyagi támogatásáról gondoskodik; — egy ifjú emberpárt — Valacsay Franciskát és Valacsay Istvánt —, akik eddig az ugyancsak jóhírű, de felbomló Kis-Duna Táncegyüttesben táncoltak és akiket jósorsuk éppen akkor sodor Somorjára (Samorín), amikor ott a már fent említett okokból megértek a tánccsoport-alakítás feltételei. Valacsayék nemcsak otthont teremtettek a panelház nyolcadik emeletén, hanem közösségeket is, egymást és a népművészetet szeretve ápoló közösségeket. Az elmúlt tíz év nélkülük nem lett volna ilyen sikeres. Az is igaz viszont, hogy egyedül ők sem mentek volna semmire. Kellett tehát továbbá: — egy elérhető közelben lakó koreográfus — Czingel László —, aki vállalja télben, nyárban, hóban, fagyban az utazást. — egy zenekart alapító, csendes, szép szóval irányító vezető, az annak lelkévé váló Ürge Mária. — és sok-sok táncos, úgy mint: Czingel Gábor, Czingel Gyula, Schill Éva, Mayer József, Mayer Éva, Katona Andor, Lamnacky Zoltán, Szűcs Edit, Miklós Zsuzsa, Kaluz Árpád, a Keresztes fivérek és még legalább hetvenen, mert hosszú a Csalló volt vagy jelenlegi tagjainak a névsora. — kell az utánpótlás, a folytonosság biztosítása a tánccsoportban ugyanúgy, mint a zenekarban. A Kis Csali és a Nagy Csali országos hírű gyermekcsoportok. Ma már az első Csalisok táncolnak a Csallóban. Nyomukban pedig ott a következő generáció. Férjhezmenés, katonaság nem ronthatja a színvonalat. Ürge Mária és Hegyi Brigitta az elmúlt félévben játékos komolysággal tanította meg az alig tizenéves legénykéket „parasztul" muzsikálni. Ennyit a hozzávalókról. Az egészet meg kell fűszerezni Ág Tibor zenei szakértelmével, Takács András, Varga Ervin, Katona István koreográfiai tanácsaival. Kellenének vendégkoreográfusok és egy főállású szervezőtitkár. S hogy az egész mindig frissen tálalható legyen, tűzfelelősnek megtenni a Csemadok alapszervezetét, a „tűzrevaló" biztosításához felkérni a Kék Duna Földműves-szövetkezetet. S hogy a tánccsoportok és a zenekarok feje fölött mindig legyen fedél és jól fűtött teremben próbálhassanak, harmadik fenntartó szervnek megnyerni a Városi Művelődési Házat. Ez a hétvége nagy ünnep Somorján. Most szombaton színpadon láthatjuk a Csalló és a Csali minden generációját. Az évforduló alkalmából a volt táncosok is csizmát húznak, verbunkot járnak. Érdemes lesz őket megnézni! Sok ember bábáskodott a csoport születésénél, még többen vannak, akik életben tartják. Sok sikert a további tíz évhez! HLTER MAGDA - re a helyzetet még idejében felismerték és menetközben változtattak rajta. Az első három nap műsora azonban még a helyi alapiskola ebédlőjében zajlott. Itt tartotta meg előadását Fábry Zoltán születésének 90. évfordulója alkalmából dr. Fonod Zoltán, a bratislavai Komensky Egyetem tanszékvezető tanára .... a Sorsnak is beszéltem címmel, s ugyanitt hallgathattunk meg egy verses-zenés összeállítást Kövesdi Szabó Mária és Pólós Árpád, a kassai Thália Színpad színészei, valamint Kelemen Gábor és Varga Lóránt, a losonci Korunk ifjúsági klub tagjai előadásában. Másnap a csehszlovákiai magyarság jogtudatformálásának időszerű kérdéseiről adott elő dr. György István kandidátus. A keddi előadások is még az iskolában zajlottak, itt Méry Margit a környék történelméről, néprajzáról beszélt, sok érdekeset és számunkra ismeretlent mesélve a Kanyapta és Bódva völgyéről. Nagyné Sarlós Ildikónak a nyári szünidő kellős közepén is sikerült összeszednie a Bódvácska gyermekcsoport tagjait, s mindannyiunk örömére eljöttek a táborba pásztorjátékokat bemutató műsorukkal. Noha az alapelképzelés, hogy az előadásokat egy teremben tartják, s így nem kell félni az esőtől, rossz időtől reális volt, azért fellélegeztünk, amikor szerdán a szabad ég alatt ülhettük körbe a beszédtanulásról, értelmi nevelésről előadó Huncík Péter doktort. Kötetlenebb, szabadabb lett ezáltal az előadást követő beszélgetés is. Hiszen a nyári táborok előadásainak mindig is az jelentette a vonzerejét, hogy szabadtéren zajlottak, nem kellett kötelező jelleggel végighallgatni azokat, kinek-kinek az érdeklődési körétől függött hogy melyik előadást üli végig. A táborlakók leleményességét dicséri, hogy a hét vége felé már maguk is szerveztek programot: akit érdekelt, az ellátogathatott Jászó utolsó kerékgyártó mesteréhez, Gajdos Lajos bácsihoz, akinek műhelye már Mária Terézia korában is a kerékgyártást szolgálta. A pénteki nap a színjátszásé volt. Holocsy István, a Matesz színművésze a csehszlovákiai magyar színjátszás fejlődéséről beszélt, este pedig Kövesdi Szabó Mária és Pólós Árpád mondtak ismét verseket. Szombaton Szepesi és Grosics előadása a sportrajongóknak volt szép ajándék. Ötletes és dicsérendő hagyománya a tábornak, hogy a legkisebbek számára külön műsort készítenek. Ez évben Karsayné Dókus Margit foglalkozott energiát, hangszálakat nem kímélve, állandó jó hangulatot tartva a gyerekekkel. Festett luftballonok, fantáziadús gyerekrajzok hirdették: munkálkodott a legapróbbak hada. A hét minden délelőttjére jutott egy hoszszabb-rövidebb gyalogtúra. Miután Jászót az arra legilletékesebb, a hnb elnöke, Bernáth József bemutatta, távolabbra is elmerészkedtünk. Az elnök egyébként mindannyiunkat elkápráztatott azzal, milyen kitűnően ismeri faluja múltját és jelenét, történelmét, gazdaságát. Szepsiben id. Szibrányi Guszti bácsi volt az idegenvezetőnk, aki szintén történelmi és helyismeretekkel felvértezve mutatta be Szepsi érdekességeit. Pénteken is az ő gondjaira bíztak bennünket, mert nála jobban kevesen ismerik a Torna-gömörikarsztot. A Szádelyi völgybe kalauzolt bennünket, jó természetvédőhöz illően külön figyelmet szentelve minden védett növénynek, állatnak. Az itt folyt geológiai kutatásokról se feledkezett meg, sőt a völgyről szóló mondákból is elmondott néhányat, hogy kedvet csináljon mindannyiunknak a hegy megmászására. A csoport egy része föl is merészkedett az ún. királybarlangig, ahol — a szájhagyomány szerint — IV. Béla talált menedéket, amikor a tatárok elől menekült. A kassai kirándulás résztvevői se érkeztek csalódottan a táborba. Balassa Zoltán személyében egy nem hivatásos, de szakértő ember ismertette velük Kassa látnivalóit. Balassa Zoltán szinte minden házról, minden talpalatnyi területről tud valamit — ezt az egyik esti, tábortűz melletti előadásával is bizonyította. Elmaradhatatlan pontja volt a napnak az esti táncház. A Kováts Marcell vezette kassai Csámborgó zenekar fáradhatatlanul húzta nap mint nap a talpalávalót. Pribék Gábor és felesége pedig türelmesen tanították a táncolni tanulókat. S ha már elfáradt a láb, Nagy Mirtid népdalkincsünkből próbált átadni néhányat a még éber torkú táborlakóknak. Tizenegy éves hagyomány, hogy a nyári művelődési táborok jelet hagynak maguk után kopjafa formájában. Nagyferencz Katalin és Ferencz György fafaragó művészek a hét közepén kezdtek neki a nagy munkának, s hogy gyorsabban haladjanak, a táborlakók is belekontárkodtak a durva faragásokba, hadd érezze mindenki: neki is köze van ehhez a fához, hiszen a tábor befejezését — mint minden évben — az idén is az emlékoszlop felavatása jelentette. A kezdeti döcögés után végül is jó hangulatban ért véget a tábor. A jövőt illetően viszont nem ártana bizonyos dolgokat tisztázni, hogy a nyári táborok továbbra is vonzerőt jelentsenek a fiatalok számára, egy olyan közösséget, ahová érdemes elmenni, ahová jó tartozni. CSANAKY ELEONÓRA Fotó: VINKÓ RÓBERT Próbálkoznak a tánclépésekkel