A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-09-18 / 38. szám

ÉLETÉBŐL nemcsak a már említett énekkar ápolja. A városi művelődési központ mellett két felnőtt énekkar — a már említett Kodály Zoltán énekkar és az 1973-ban alakult Zora — és két gyermekénekkar — az alapiskola és a gimnázium énekkara — működik. A városi művelődési központ módszertani irányítását, anyagi támogatását élvezi még hat zenekar, köztük a pionírok fúvós zeneka­ra, valamint három népművészeti csoport. A felszabadulás után alakult, a művelődés, a szocialista kultúra terjesztését szolgáló intézmények közül szükséges megemlíte­nünk a járási könyvtárat és a Járási Honis­mereti Múzeumot. A járási könyvtár bizonyos hagyományok­kal rendelkezik. A könyvtár megalakítására már az első köztársaság idején is történtek kísérletek, fejlődésnek azonban csak a fel­­szabadulás után indult. Jelenleg a könyvtár szép, modern helyiségekkel rendelkezik, könyvállománya meghaladja a hatvanötezer kötetet, az állandó könyvkölcsönzők száma ötezer, akik évente százharmincezer kötetet kölcsönöznek ki. A neogótikus Esterházy-kastély 1969 szeptemberétől új küldetést teljesít. A kas­télyban kapott helyet a Járási Honismereti Múzeum. A kastély renoválás alatt áll, de a múzeum munkatársai az elmúlt 15—16 év­ben értékes munkát végeztek: összegyűjtöt­ték a közelmúlt mezőgazdasági szerszámait, feltérképezték a népi kultúra maradványait, s a haladó mozgalmi hagyományokból egy állandó tárlatot szerveztek. POK­KAI LÁSZLÓ TÍZ ÉVE AZ ÉLVONALBAN — Hogyan alakítsunk tánccsoportot? Tíz év távlatából a recept emigyen hang­zik. Végy hozzá — egy városszerte tisztelt és szeretett Csemadok alapszervezeti elnököt — Kósa Zoltánnét —, a kedves Margit nénit és az őt mindenben támogató férjét, Zoli bácsit, akik­nek hívó szavára összegyűlik a város fiatalsá­ga; — egy lelkes szervezőt — Presinszky La­jost —, aki szintén családostól kapcsolódik bele a munkába. Ha a szükség úgy hozza szakembert győz meg az együttműködés fontosságáról, csizmát rendel Prágában; szoknya plisszírozást végeztet Brnóban, vagy a csoport anyagi támogatásáról gondosko­dik; — egy ifjú emberpárt — Valacsay Francis­kát és Valacsay Istvánt —, akik eddig az ugyancsak jóhírű, de felbomló Kis-Duna Táncegyüttesben táncoltak és akiket jósor­suk éppen akkor sodor Somorjára (Samorín), amikor ott a már fent említett okokból meg­értek a tánccsoport-alakítás feltételei. Vala­­csayék nemcsak otthont teremtettek a pa­nelház nyolcadik emeletén, hanem közössé­geket is, egymást és a népművészetet sze­retve ápoló közösségeket. Az elmúlt tíz év nélkülük nem lett volna ilyen sikeres. Az is igaz viszont, hogy egyedül ők sem mentek volna semmire. Kellett tehát továbbá: — egy elérhető közelben lakó koreográfus — Czingel László —, aki vállalja télben, nyárban, hóban, fagyban az utazást. — egy zenekart alapító, csendes, szép szóval irányító vezető, az annak lelkévé váló Ürge Mária. — és sok-sok táncos, úgy mint: Czingel Gábor, Czingel Gyula, Schill Éva, Mayer Jó­zsef, Mayer Éva, Katona Andor, Lamnacky Zoltán, Szűcs Edit, Miklós Zsuzsa, Kaluz Árpád, a Keresztes fivérek és még legalább hetvenen, mert hosszú a Csalló volt vagy jelenlegi tagjainak a névsora. — kell az utánpótlás, a folytonosság biz­tosítása a tánccsoportban ugyanúgy, mint a zenekarban. A Kis Csali és a Nagy Csali országos hírű gyermekcsoportok. Ma már az első Csalisok táncolnak a Csallóban. Nyo­mukban pedig ott a következő generáció. Férjhezmenés, katonaság nem ronthatja a színvonalat. Ürge Mária és Hegyi Brigitta az elmúlt félévben játékos komolysággal taní­totta meg az alig tizenéves legénykéket „pa­rasztul" muzsikálni. Ennyit a hozzávalókról. Az egészet meg kell fűszerezni Ág Tibor zenei szakértelmé­vel, Takács András, Varga Ervin, Katona István koreográfiai tanácsaival. Kellenének vendégkoreográfusok és egy főállású szerve­zőtitkár. S hogy az egész mindig frissen tálalható legyen, tűzfelelősnek megtenni a Csemadok alapszervezetét, a „tűzrevaló" biztosításához felkérni a Kék Duna Földmű­­ves-szövetkezetet. S hogy a tánccsoportok és a zenekarok feje fölött mindig legyen fedél és jól fűtött teremben próbálhassanak, harmadik fenntartó szervnek megnyerni a Városi Művelődési Házat. Ez a hétvége nagy ünnep Somorján. Most szombaton színpadon láthatjuk a Csalló és a Csali minden generációját. Az évforduló al­kalmából a volt táncosok is csizmát húznak, verbunkot járnak. Érdemes lesz őket meg­nézni! Sok ember bábáskodott a csoport születésénél, még többen vannak, akik élet­ben tartják. Sok sikert a további tíz évhez! HLTER MAGDA - re a helyzetet még idejében felismerték és menetközben változtattak rajta. Az első há­rom nap műsora azonban még a helyi alapis­kola ebédlőjében zajlott. Itt tartotta meg előadását Fábry Zoltán születésének 90. év­fordulója alkalmából dr. Fonod Zoltán, a bra­­tislavai Komensky Egyetem tanszékvezető tanára .... a Sorsnak is beszéltem címmel, s ugyanitt hallgathattunk meg egy verses-ze­nés összeállítást Kövesdi Szabó Mária és Pólós Árpád, a kassai Thália Színpad színé­szei, valamint Kelemen Gábor és Varga Ló­ránt, a losonci Korunk ifjúsági klub tagjai előadásában. Másnap a csehszlovákiai ma­gyarság jogtudatformálásának időszerű kér­déseiről adott elő dr. György István kandidá­tus. A keddi előadások is még az iskolában zajlottak, itt Méry Margit a környék történel­méről, néprajzáról beszélt, sok érdekeset és számunkra ismeretlent mesélve a Kanyapta és Bódva völgyéről. Nagyné Sarlós Ildikónak a nyári szünidő kellős közepén is sikerült összeszednie a Bódvácska gyermekcsoport tagjait, s mindannyiunk örömére eljöttek a táborba pásztorjátékokat bemutató műso­rukkal. Noha az alapelképzelés, hogy az előadá­sokat egy teremben tartják, s így nem kell félni az esőtől, rossz időtől reális volt, azért fellélegeztünk, amikor szerdán a szabad ég alatt ülhettük körbe a beszédtanulásról, ér­telmi nevelésről előadó Huncík Péter doktort. Kötetlenebb, szabadabb lett ezáltal az elő­adást követő beszélgetés is. Hiszen a nyári táborok előadásainak mindig is az jelentette a vonzerejét, hogy szabadtéren zajlottak, nem kellett kötelező jelleggel végighallgatni azokat, kinek-kinek az érdeklődési körétől függött hogy melyik előadást üli végig. A táborlakók leleményességét dicséri, hogy a hét vége felé már maguk is szervez­tek programot: akit érdekelt, az ellátogatha­tott Jászó utolsó kerékgyártó mesteréhez, Gajdos Lajos bácsihoz, akinek műhelye már Mária Terézia korában is a kerékgyártást szolgálta. A pénteki nap a színjátszásé volt. Holocsy István, a Matesz színművésze a csehszlová­kiai magyar színjátszás fejlődéséről beszélt, este pedig Kövesdi Szabó Mária és Pólós Árpád mondtak ismét verseket. Szombaton Szepesi és Grosics előadása a sportrajon­góknak volt szép ajándék. Ötletes és dicsérendő hagyománya a tá­bornak, hogy a legkisebbek számára külön műsort készítenek. Ez évben Karsayné Dókus Margit foglalkozott energiát, hangszálakat nem kímélve, állandó jó hangulatot tartva a gyerekekkel. Festett luftballonok, fantázia­dús gyerekrajzok hirdették: munkálkodott a legapróbbak hada. A hét minden délelőttjére jutott egy hosz­­szabb-rövidebb gyalogtúra. Miután Jászót az arra legilletékesebb, a hnb elnöke, Ber­­náth József bemutatta, távolabbra is elme­részkedtünk. Az elnök egyébként mindannyi­unkat elkápráztatott azzal, milyen kitűnően ismeri faluja múltját és jelenét, történelmét, gazdaságát. Szepsiben id. Szibrányi Guszti bácsi volt az idegenvezetőnk, aki szintén történelmi és helyismeretekkel felvértezve mutatta be Szepsi érdekességeit. Pénteken is az ő gondjaira bíztak bennünket, mert nála jobban kevesen ismerik a Torna-gömöri­­karsztot. A Szádelyi völgybe kalauzolt ben­nünket, jó természetvédőhöz illően külön figyelmet szentelve minden védett növény­nek, állatnak. Az itt folyt geológiai kutatások­ról se feledkezett meg, sőt a völgyről szóló mondákból is elmondott néhányat, hogy kedvet csináljon mindannyiunknak a hegy megmászására. A csoport egy része föl is merészkedett az ún. királybarlangig, ahol — a szájhagyomány szerint — IV. Béla talált menedéket, amikor a tatárok elől menekült. A kassai kirándulás résztvevői se érkeztek csalódottan a táborba. Balassa Zoltán sze­mélyében egy nem hivatásos, de szakértő ember ismertette velük Kassa látnivalóit. Ba­lassa Zoltán szinte minden házról, minden talpalatnyi területről tud valamit — ezt az egyik esti, tábortűz melletti előadásával is bizonyította. Elmaradhatatlan pontja volt a napnak az esti táncház. A Kováts Marcell vezette kassai Csámborgó zenekar fáradhatatlanul húzta nap mint nap a talpalávalót. Pribék Gábor és felesége pedig türelmesen tanították a tán­colni tanulókat. S ha már elfáradt a láb, Nagy Mirtid­ népdalkincsünkből próbált átadni né­hányat a még éber torkú táborlakóknak. Tizenegy éves hagyomány, hogy a nyári művelődési táborok jelet hagynak maguk után kopjafa formájában. Nagyferencz Kata­lin és Ferencz György fafaragó művészek a hét közepén kezdtek neki a nagy munkának, s hogy gyorsabban haladjanak, a táborlakók is belekontárkodtak a durva faragásokba, hadd érezze mindenki: neki is köze van ehhez a fához, hiszen a tábor befejezését — mint minden évben — az idén is az emlék­oszlop felavatása jelentette. A kezdeti döcögés után végül is jó hangu­latban ért véget a tábor. A jövőt illetően viszont nem ártana bizonyos dolgokat tisz­tázni, hogy a nyári táborok továbbra is vonzerőt jelentsenek a fiatalok számára, egy olyan közösséget, ahová érdemes elmenni, ahová jó tartozni. CSANAKY ELEONÓRA Fotó: VINKÓ RÓBERT Próbálkoznak a tánclépésekkel

Next